Advent 2. vasárnapján a szentmise könyörgése a benső vágyakozásunkról szól. Vágyaink és az azokból származó vágyakozásaink, mint felhajtó erők, biztosítják számunkra azt a belső dinamizmust, amely örökös aktivitásunk feltételei is egyben. Továbbá azért is fohászkodunk, hogy evilági elfoglaltságaink ne jelentsenek akadályt egyéni előrehaladásunkban. Egyre többet panaszkodunk amiatt, hogy nincs időnk. Életünk állandó rohanás! Csendesedj el! Éppen ezért az advent, mint kegyelmi idő, lehetőséget kínál az elcsendesedésre. Tudatos és egyéni döntésre van szükségem, amely elhozhatja a benső elcsendesedést. Hallgasd a csend szavát, s meghallod hívását…  Lassíts! Pénteken késő este indultam el Stuttgartból Weingartenbe.......

Részletek

Adventban visszaemlékezünk arra az időre, amikor az emberiség várta a megígért Megváltót. Egyúttal az ő születésének ünnepére és második eljövetelére is készülünk. Az őskeresztények fohászával imádkozunk: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Jöjj, és kegyelmeddel segíts és szentelj meg bennünket. Kezdőének: Hozzád emelem az én lelkemet, Uram, én Istenem, tebenned bízom, pirulnom ne kelljen! Ne ujjongjon ellenség fölöttem, hiszen aki téged vár, meg nem szégyenül. (Vö. Zsolt 24,1-3) Könyörgés: Mindenható, örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, ő pedig egykor jobbjára állítson minket országában, és......

Részletek

ATYÁM, Rád hagyatkozom, tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm, Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! Kezedbe ajánlom lelkemet, neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek téged, és a szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magam, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám! (Charles de Foucauld) Kezdőének: Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, az isteni méltóság, a bölcsesség, az erő és a tisztelet. Övé a......

Részletek

Az egyházi év végéhez közeledve az évközi 33. vasárnap olvasmányai a végső időkre irányítják gondolatainkat. Benne kiemelt formában a rendelkezésünkre álló idő fontosságát, életünkre gyakorolt hatását szeretné kiemelni.   Szent Ágoston az idő meghatározásával kapcsolatosan a következő módon fogalmaz: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ennek kapcsán beszélhetünk az idő két különböző módon történő megközelítéséről. Az első az úgynevezett kronosz (történelmi,......

Részletek

A feltételek nélküli önátadás vasárnapjának is nevezhetjük az Évközi 32. vasárnapot. Ennek jutalma pedig annak a belső szabadságnak megtapasztalása, amely minden másnál, akár anyagi biztonságnál is, fontosabb. Ebben biztat bennünket már a szentmise első könyörgése is. Testi-lelki erővel Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy elismerem teremtett voltomat, s egyben kész vagyok a teljes önátadásra. Az olvasmányban krízis helyzetről halhatunk. A nagy szárazság következtében nincs víz, ráadásul éhínség pusztít. Ezért érthetetlen Illés próféta viselkedése és magatartása. Bizonyos értelemben védhetetlen az ő viselkedése, az empatikus készség teljes hiánya. Mégsem erről van szó! Illés próféta,......

Részletek

Az évközi 31. vasárnap olvasmánya a törvény megtartó erejéről szól. A törvények szerinti élet egyben záloga és biztosítéka a hosszú életnek, Isten ajándéka. Csakis a törvények megtartásával lehet reményük arra, hogy eljussanak a tejjel-mézzel folyó országba. Gyönyörű a kép: szemem előtt az Úr törvénye mindenkor. Az igazán vallásos zsidók egy kis ládácskában, melyet homlokukra kötöttek a reggeli imádság közben, őrizték a törvényt. Ez volt a teffilin (vö. 119. zsoltár).Az ilyen embert a zsoltáros egyben boldog embernek nevezi. Vagyis az Úr törvénye szerinti élet az igazi boldogság. Az olvasmány utolsó mondata egy felhívás......

Részletek

Az évközi 30. vasárnap kezdőéneke a hívő ember örök feladatáról szól: keresni és rátalálni Istenre. A keresés és rátalálás nyújtotta öröm és boldogság. A szentmise első könyörgése az alapvető isteni erények – hit, remény és szeretet – fontosságát, életünkben betöltött fontos szerepét emeli ki. Az olvasmányban Jeremiás próféta „Izrael maradékának” fontosságáról szól. Tanítása tekinthető úgy is, mint a remény üzenete. Alkalmazva magunk életére, elmondhatjuk, hogy mindennapjaink megélésének szükségszerű feltétele a remény. Ennek a reménynek jutalma Isten atyai szeretete. Bár jelen sorsukat megérdemelt büntetésként élik meg, mégis rádöbbennek és erősödik bennük a remény,......

Részletek

Szent Pál apostol a maga tanító alázatában és őszinteségben így vall önmagáról: „Tanításom és igehirdetésem nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1 Kor 2, 4-5). Legnagyobb kincsünk, ha Isten a mi bölcsességünk forrása. Az olvasmányban a megszemélyesített Bölcsességről hallhatunk. Ma is helytálló maga az üzenet, különösen annak tükrében, hogy nagyon sokan boldogságuk forrását a hatalomban, erőben, gazdagságban, egészségben, szépségben látják. Az igazi bölcsesség olyan, mint a soha ki nem alvó fény. Mindig bevilágítja a......

Részletek