Láttuk az Egyháztanács és a Legátusok kapcsán, hogy ma a világi hívek a lelkipásztori munkában, az egyházközség vezetésében és szolgálatában, nélkülözhetetlen feladatokat láthatnak el. Az általuk végzett munka nagyban hozzájárul az egyházközségek harmonikus életéhez és a papság munkájának eredményességéhez.

Arról is szót ejtettünk, hogy az egyik legfontosabb terület, amelyen a világi híveknek is egyre tevékenyebb szerep jut: a szentmise. A szentmise ünneplése ugyanis az egész keresztény élet középpontja. Mivel keresztségüknél fogva a világi hívek is arra vannak rendelve, hogy Istent dicsérjék, imádkozzanak, áldozatot mutassanak be és tanúságot tegyenek Jézusról, a szentmisén való részvételük sem történhet ölbetett kézzel, hanem annak „tevékenynek” kell lennie.

A tevékeny részvételhez tartozik – többek között – a templom díszítése illetve a szentmisére való elokészítés is.

Nagy hiányt pótolt az egri papság, amikor 1996-ban összeállította és kiadta a „Sekrestyések könyvét”. Most ebből a könyvből szeretnék két idézetet hozni.

Az első a bevezető, amelyet Dr. Seregély István érsek úr írt:

„A II. Vatikáni Zsinat Liturgikus Konstitúciója sürgeti, hogy a hívek a szent cselekményekben tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően vegyenek részt. Mindez csak akkor valósítható meg, ha a liturgikus tevékenység előkészítésében nélkülözhetetlen szerepet betöltő sekrestyések megfelelő liturgikus ismerettel rendelkeznek. Ezért hálásan köszönöm mindazok közreműködését, akik ennek a könyvnek összeállításával hozzájárultak istentiszteleteink szebbé tételéhez, és egyben olyan segédeszközt adnak a sekrestyések kezébe, amely hozzásegíti őket a vatikáni zsinat célkitűzéseinek megvalósításához. Kívánom testvéreimnek, akik Isten házának ékességéért, istentiszteleteink áhítatáért fáradoznak, használják ezt a könyvet szolgálatuk javára. Eger, 1996. Sarlós Boldogasszony ünnepén, Dr. Seregély István, egri érsek, az MKPK elnöke.”

A második idézet a sekrestyések munkakörét és feladatait írja körül:

„A sekrestyési munkakör a liturgiához kapcsolódó fontos isten- és emberszolgálat. Betöltésére olyan világi férfi vagy nő alkalmas, aki elhivatottságot érez a katolikus Egyház szellemében a templom szolgálatára, és örömét találja sajátos feladatainak teljesítésében. Szükséges tehát, hogy hivatásként fogja fel szolgálatát, amely elsősorban a papot segíti lelkipásztori feladatai teljesítésében: előmozdítja az istentisztelet méltó végzését és a hívek bekapcsolódását. Így bizonyos közvetítő szerepe van a pap és a nép között. A nép felé képviseli a lelkipásztor szándékait, másrészt a pap felé a hívek jogos igényeit.

Szolgálati helye a templom, ahol értékes berendezéseket, ruhákat, perselyeket őriz, kezel, gondoz. Általában szoros kapcsolata van a ministránsokkal. Ha a lelkipásztor rábízza őket, szívesen foglalkozzon velük. Azon legyen, hogy a ministránsok minél tevékenyebben vegyenek részt a szentmisén és egyéb szertartásokon. A sekrestyében fegyelmezze őket, nevelje rendre, de ezt mindig szeretettel tegye. Mivel a templom vallási életünk központja, benne a sekrestyés minden körülmények között jelentős szerepet tölt be.”

Mi, Baden-Württembergi magyar katolikusok abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy főállásban egyetlen egy sekrestyésünk sincs. Van viszont több „német-szolgálatban” lévőnk, és még több önkéntesünk, a mi soraink közül.