Gondolatok


2018. júl.
01

Merj végre élni! Már régóta vagy a közösségünk tagja. Becsülöm felkészültségedet, lelkesedésedet, kiegyensúlyozottságodat – és szerénységedet. Noha ez utóbbit ketten kétféleképp értjük. Te azt mondod magadról, hogy nem akarsz rivaldafényben tetszelegni, én azt mondom: félsz. Te azt mondod, másokat is engedsz érvényesülni, én azt mondom: vétkesen kényelmes vagy. Te azt mondod, számodra nem olyan fontos, hogy hol dolgozol, én azt mondom: áron alul adod magad és képességeidet! Több van benned, Isten többel ajándékozott meg! És többet is akar neked adni, de te nem nyújtod ki érte a kezed. Mert félsz! Beszélgettünk már......

Részletek


2018. jún.
17

Az igazi nagy szerelem…   Mikor láttam, hogy idegen vagy, odamentem hozzád, mert azt hittem: az elsőáldozók egyikének vagy a rokona. Nem, válaszoltad kissé belepirulva, először vagy itt, mert rokonaidhoz jöttél, és azok azt ajánlották, hogy nézz be a katolikusokhoz, mert ott sok hozzád hasonló fiatal is meg szokott fordulni. Mikor azt kérdeztem, hogy kit ismersz a jelenlévők közül, akkor szégyellősen megingattad a fejed, s azt mondtad bizakodóan: Még senkit, de úgy látod, lesz itt kit megszólítanod… Még hamar elmondtad, hogy két gyermekre vigyázol, és nagyon szereted, amit csinálsz…, de láttam, hogy......

Részletek


2018. máj.
14
Anyák Napjára

Anyák Napjára Az Anyák Napját igazából Anna Marie Jarvisnak (1864-1948) köszönhetjük, aki így akart édesanyjának maradandó emléket állítani. Szerintem ez az amerikai fiatalasszony megérdemli, hogy megjegyezzük a nevét. Nemcsak mert a Kongresszussal – röpke 6 év után – el tudta fogadtatni javaslatát, hanem sokkal inkább azért, mert egy olyan óhajt fogalmazott meg, amely minden jóérzésű ember szívevágya volt. „Istent soha nem látta senki” (1 Jn 4, 12), mondja Szent János apostol. Igazának teológiai tartalmát nem vitatom, de szabad legyen hozzáfűznöm, hogy Istent meg lehet „érezni”, „szívét tenyerünkbe tudjuk venni”, közelségét meg tudjuk......

Részletek


2018. márc.
31

Húsvét… “Mikor volt a legutolsó Húsvétod?” – kérdeztem tőled a nagycsütörtöki szertartás után. “Tavaly?” – kérdeztél vissza. De nem voltál egészen biztos a dolgodban, mert már ismerted beugratós kérdéseimet… Aztán hirtelen eszedbe jutott a szerinted helyes válasz: „Vasárnap, a szentmisén!“ – mondtad diadalmasan. „Minden vasárnapi szentmise, atya, te is mondtad már többször is, a Húsvét felidézése, megjelenítése.“ De mert én csak tovább mosolyogtam, kerekre nyitott szemmel megkérdezted: „Hát mikor volt a legutolsó Húsvétom?” “Mindjárt megtudod, ha alaposabban végiggondolod, mit ünneplünk Húsvétkor.” – mondtam. Mi, keresztények, ha Húsvétról hallunk, természetesen legelőször Jézusnak a......

Részletek


2018. febr.
17

„… most buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit” Ez a fenti mondattöredék egyik nagyböjti prefációnkból (az eukarisztikus ima bevezetője) származik. Az első kérdés, ami vele kapcsolatban fölmerül: Milyen cselekedeteket nevezünk „az irgalmasság tetteinek”? Hogy jobban megértsük a választ, kezdjük a jól ismert evangéliumi történettel az utolsó ítéletről (Mt 25,31-46), amelynek egyik legszebb és legdrámaibb művészeti lecsapódása Michelangelo Buonarotti (1475-1564) „Utolsó ítélete” a Sixtina-kápolnában. Krisztus megjelenik dicsőségében és számadást tart minden ember fölött. A jókat – szavai szerint – jobbjára, a rosszakat pedig a baljára állítja. De nem csak int, hanem elmondja azt is,......

Részletek


2018. jan.
29

A remény rózsája… Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket a Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bálon, amelyet az idén 43. alkalommal rendez meg a Katolikus Egyházközség. Mint eleddig minden évben, most is mottót kerestem neki, és a jelenlegi –  látszólag nem sok jóval kecsegtető – politikai és társadalmi helyzetet, illetve az általuk kiváltott aggódást és félelmet látva arra gondoltam, hogy ezt a Bált mi azért is a remény jegyében rendezzük meg. Hadd osszam meg most hát Önökkel a reménnyel kapcsolatos gondolataimat. 1. „Isten mindent készre teremtett, csak az embert teremtette reményre, hogy túlnöjjön......

Részletek


2018. jan.
09

Egy újévi jótanács… Nem tudom, miért, de ma, az új év első napjaiban az alábbi történet jutott az eszembe. Egy ateista eltévedt a hegyekben. Ráesteledett. Ahogy botorkálva kereste a helyes utat, egy óvatlan pillanatban leesett egy kiálló kőszirtről. Esés közben utolsó lélekjelenlétével még hirtelen megkapaszkodott egy fa ágába. Most ott himbálódzott ég és föld között, fölötte a szikrázó csillagos égbolt, alatta pedig a feneketlen mélység. Tudva azt, hogy nem sokáig bírják a karjai, végső kétségbeesésében így kiáltott fel: – „Isten!” Csend. – „Isten” – sikoltott fel még egyszer, „ha vagy, akkor ments......

Részletek


2017. dec.
24

A karácsonyi csomag Röviddel karácsony előtt történt, még káplánkoromban. Mint minden nagyobb ünnep előtt, ezuttal is meglátogattam a betegeket. Az egyik öregotthonba is elmentem. Az ajtóban a postással futottam össze, akit a szentmiséről ismertem. „Na, János, örültek magának?” – kérdeztem tőle. „Meghiszem azt” – válaszolta, – „majdnem mindenkinek hoztam valami szépet. Levelet vagy csomagot. Na, Isten áldja, tisztelendő úr!” – mondta mosolyogva, és kerékpárjára pattanva elhajtott. Én is felszaladtam a nagy lépcsőn és vettem sorba a szobákat. Már valamennyi öreget és beteget végigjártam, csak Kovácsné maradt még hátra. Öt gyermeket nevelt. Mind......

Részletek


2017. dec.
04

A gyertya… Önfeledten játszadoztak a padláson. Szöszike haja az arcába lógott, arca kipirult, kis keze egymás után bontogatta a meglepetésekkel teli cipős dobozokat, egy-két évvel idősebb bátyja pedig rá-rászólt, ha úgy érezte, hogy túl gyorsan bontogatja őket. – Ne olyan gyorsan, ezt még meg sem néztük. Nézd csak, milyen érdekesek ezek a képek? – mondta. Miközben igyekezett felfedezni a fekete-fehér képeken anyukája vagy apukája arcát. – Nem ismerem őket – szontyolodott el a szöszike hangja, – nézzük, mi van ebben a hosszúkás dobozban. S mielőtt bátyja megakadályozhatta volna, feltépte a ragasztót a......

Részletek


2017. okt.
27

A hit lényege a bizalom… Nagy ünnepnap van. A meghívottak mosolyogva köszöntik egymást, majd beszédbe elegyednek. Te ott állsz kicsit félrehúzódva. Nem ismerlek, ezért odamegyek hozzád, bemutatkozom és köszöntelek. Kérdezem, honnan jösz? Mondod, hogy új vagy és csak pár hónapig maradsz itt, Stuttgartban. Udvariasan kérdezel Te is a munkám felől. Nagyvonalakban ecsetelem, hogy a „lelkészi“ hivatás mennyi szépséget rejt magában. Különösen az emberekkel való törődés az, mondom, ami értelmet ad papi életemnek… „És mit ajánlana a ‚lelkész úr’ annak, aki most ismerkedne a vallással? Mi a vallás leglényegesebb és az élet számára......

Részletek