Gondolatok


2018. dec.
25

Karácsonyi gondolatok Isten nem kérdezte meg a népeket, hogy szabad-e elküldenie Fiát a földre vagy sem? Nem végzett közvéleménykutatást a nagyhatalmak között, hogy melyik kormány van mellette és melyik ellene? Még csak demokratikus szavazást sem óhajtott az ottlakóktól, hogy szabad-e Fiának Betlehemben földre tennie a lábát vagy sem? Ha ezt tette volna, akkor leszavazták volna, hisz a nagy többség – számításból, hatalmi meggondolásból, politikai okokból – nem Isten mellett volt, hanem ellene. „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.“ (Jn 1,11) Akkor is, és most is… Isten gondolt egy nagyot, és megcselekedte.......

Részletek


2018. dec.
03

Az omladozó ház… A múlt héten Stuttgartban egy lelakott, omladozófélben lévő ház előtt vitt el az utam. Mivel látványa szíven ütött, meg kellett állnom. Miután alaposan megnéztem, azt kérdeztem tőle: „Mi az benned, amit mások nem látnak? Miért álltam meg előtted?” A ház barátságosan azt felelte: „A belső kincseim!” „És melyek a te belső kincseid?” – kérdeztem csodálkozva. A ház kirvártatva azt válaszolta: „A melegség, a védettség és a biztonság.” Majd lehunyta nagy, betörött ablakszemeit… Akkor döbbentem rá, hogy nem csak az ő, hanem az én belső kincseimről is beszél. Akkor értettem......

Részletek


2018. nov.
05

Ha majd kopogtat a halál angyala… Ha majd kopogtat az én ajtómon is a halál angyala, akkor azt szeretném még majd elmondani neki, hogy az életet kerestem, de a halál előtt sem csuktam be a szememet… a barátot kerestem, de az ellenségnek sem kívántam rosszat… a saját magam elképzeléseit kerestem, de az áldozatokra sem mondtam nemet… a csillagokat kerestem, de észrevettem a mellettem szenvedő embereket is… a boldogságot kerestem, de nem becsültem alá a sorscsapásokat sem… az igazságot kerestem, de az igazságtalanságok terhe alatt sem váltam keserűvé… a szeretetet kerestem és számtalanszor......

Részletek


2018. nov.
01

Teli kezekkel…   Amikor gyermek voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, általában azt mondtad, hogy: „Haza”. Amikor felnőtt fiatal voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, a kérdést már mélyebb valóságokra értetted, ezért már nem tudtál rá olyan egyértelműen válaszolni. Abban a korban voltál, amikor épp felfedezted a nagyvilágot. Barátokat kerestél, új embereket ismertél meg, egy hivatás vagy foglalkozás után jártál, és az első szerelemmel találkoztál. Amikor idős leszel és majd azt kérdezik tőled: „Hova mész?”, ismét azt fogod majd válaszolni: „Haza”, de ezúttal nem a földi, hanem az égi hazára......

Részletek


2018. okt.
15

Tanúságtétel a pokol tornácából Azelőtt soha nem látták egymást. Most a „sors” összehozta őket Németország egyik legjobb hírben álló rehabilitációs központjában. A sok program közül az egyiket „Rákosok beszélgető körének” hívták. Amikor a kis  halkszavú pszihológusnő arra szólította fel őket, hogy üljenek körbe, nagyon nehezen akaródzott nekik egymás mellett helyet foglalni. Ismeretlen mellé nem szívesen ül az ember, ha másutt is van hely… A beszélgetés is nagyon döcögve indult. A központi téma: a betegség lelki feldolgozása volt. Kis idő után azonban az első felszólaló magabiztosan ragadta magához a szót, és sietett elmondani......

Részletek


2018. szept.
17
Jekel Ferenc képkiállítása

Jekel Ferenc képkiállításának megnyitójára   Mikor először találkoztam Ferivel, első benyomásom az volt, hogy finom, halkszavú ember. Mikor elmondta, hogy honnan jött, egyből közös ismerősöket kerestünk, és természetesen a papok között találtunk is. Élénk eszmecsere kezdődött a múltról. A közös gyökerek, az azonos életkor, barátokká tett bennünket.   Aztán megajándékozott egy képpel. Akkor tudtam meg, hogy első kellemes  benyomásom helyes volt ugyan, de foghíjas: hisz szerényen elhallgatta, hogy művészember. Kutatgatni kezdtem utána, és a következőket tudtam meg róla a lexikonokból: Maroshévizen (Toplita) született 1950. november 3-án. A család 1955-ben leköltözött Petrillára. Ferenc......

Részletek


2018. szept.
08

Ha hinni akarsz… Mikor az első jegyesoktatásra jöttetek, akkor beszélgetésünk legelején őszintén megmondtad nekem, hogy nem hiszel. Szüleid soha nem neveltek vallásosnak. Abból a meggyőződésből, hogy a vallás humbug és nem csak, hogy nem szükséges, de rossz is, mert szolgává tesz. Ahhoz a bizonyos 68-as nemzedékhez tartoztak (ezek is a te szavaid), akik se Istent, se embert nem akartak maguk fölött elismerni. Tehát te csakis azért jöttél jegyesoktatásrta, mert székely jegyesednek a templomi házasság nagyon sokat jelent, s nem akartad őt megszomorítani. Velem azonban szívesen beszélgetsz, ha van valami ezzel kapcsolatos mondanivalóm,......

Részletek


2018. júl.
01

Merj végre élni! Már régóta vagy a közösségünk tagja. Becsülöm felkészültségedet, lelkesedésedet, kiegyensúlyozottságodat – és szerénységedet. Noha ez utóbbit ketten kétféleképp értjük. Te azt mondod magadról, hogy nem akarsz rivaldafényben tetszelegni, én azt mondom: félsz. Te azt mondod, másokat is engedsz érvényesülni, én azt mondom: vétkesen kényelmes vagy. Te azt mondod, számodra nem olyan fontos, hogy hol dolgozol, én azt mondom: áron alul adod magad és képességeidet! Több van benned, Isten többel ajándékozott meg! És többet is akar neked adni, de te nem nyújtod ki érte a kezed. Mert félsz! Beszélgettünk már......

Részletek


2018. jún.
17

Az igazi nagy szerelem…   Mikor láttam, hogy idegen vagy, odamentem hozzád, mert azt hittem: az elsőáldozók egyikének vagy a rokona. Nem, válaszoltad kissé belepirulva, először vagy itt, mert rokonaidhoz jöttél, és azok azt ajánlották, hogy nézz be a katolikusokhoz, mert ott sok hozzád hasonló fiatal is meg szokott fordulni. Mikor azt kérdeztem, hogy kit ismersz a jelenlévők közül, akkor szégyellősen megingattad a fejed, s azt mondtad bizakodóan: Még senkit, de úgy látod, lesz itt kit megszólítanod… Még hamar elmondtad, hogy két gyermekre vigyázol, és nagyon szereted, amit csinálsz…, de láttam, hogy......

Részletek


2018. máj.
14
Anyák Napjára

Anyák Napjára Az Anyák Napját igazából Anna Marie Jarvisnak (1864-1948) köszönhetjük, aki így akart édesanyjának maradandó emléket állítani. Szerintem ez az amerikai fiatalasszony megérdemli, hogy megjegyezzük a nevét. Nemcsak mert a Kongresszussal – röpke 6 év után – el tudta fogadtatni javaslatát, hanem sokkal inkább azért, mert egy olyan óhajt fogalmazott meg, amely minden jóérzésű ember szívevágya volt. „Istent soha nem látta senki” (1 Jn 4, 12), mondja Szent János apostol. Igazának teológiai tartalmát nem vitatom, de szabad legyen hozzáfűznöm, hogy Istent meg lehet „érezni”, „szívét tenyerünkbe tudjuk venni”, közelségét meg tudjuk......

Részletek