Ne aggodalmaskodj, hanem éld a hitedet!

szerkesztő

Ne aggodalmaskodj, hanem éld a hitedet!

Ülünk és hallgatunk. Arcod feldúlt, én a gondolataimmal viaskodom, mert azt mondtad hogy az Egyházban a papok és püspökök részéről felszínre kerülő sok szenny miatt azzal a gondolattal viaskodsz, hogy kilépsz az Egyházból.

Mikor kissé lehiggadtál, azt mondom Neked.

– Engem is meglepett a legutóbbi statisztika, amely szerint ismét nagy kilépési hullámnak vagyunk tanúi. Van olyan város, pl. Essen, amelyben a tavaly kilépők számát az ideiek 17%-kal meghaladják. Igen, valóban azt mondják, hogy a legutóbbi botrányos események miatt hagyják ott az emberek az Egyházat. Én azonban ezt nem fogadom el igazi oknak. Mert, ha így lenne, akkor azt kellene kérdeznem – egyébként Tőled is azt kérdezem: Kiben hiszel? A papban? A püspökben? A kardinálisban? A pápában? Vagy Istenben hiszel? Ha hitedet egy papba, egy püspökbe vagy a pápába vetetted, akkor az, amit gyakoroltál, bálványimádás volt, nem pedig keresztény hit.

– Atya, nem bagatellizálod el azokat a lelki fájdalmakat, amiket ti, papok, nekünk, híveknek okoztok?

– Semmiképp! Én is szégyellem magam miattuk! Viszont azt szeretném, hogy a dolgokat a maguk helyére tegyük. Ha azt kérdezed: “Hogyan higgyek ezek után az Egyházba, ha szolgái ilyen nagy bűnöket követtek el?”, akkor a zsidó néppel kérdezed, amelynek tagjai a holokauszt után szintén ugyanezt kérdezték: “Hogyan higgyünk Istenbe, aki ezeket a dolgokat megengedte?” Mózes is ugyanezt kérdezhette akkor, amikor a pusztában a zsidó nép hűtlenségét látta: „Érdemes volt ennyit vesződnöm velük?” Ugyanezt a kérdést tehették fel a próféták is, amikor látták a választott nép hitetlenségét az Ígéret Földjén: „Hogyan kötelezzük el magunkat egy ilyen Isten iránt hitetlen és erkölcstelen közösség mellett?” Az apostolokban is ugyanez a kérdés visszhangozhatott, amikor azt kellett látniuk, hogy egy közülük elárulta a Mestert. És Péter, a “szikla”, akire az egész Egyházat alapította Jézus, egymás után háromszor tagadta meg az Urat, és akkor, amikor annak a legnagyobb szüksége lett volna a mellette való kiállásra.

– Szerintem – szólsz közbe – régebben könnyebb volt az Egyházban maradni…

– Nem! Az Egyházban maradni soha nem volt könnyű! Az áriánizmus téves tanítása idején, amely azt tanította, hogy Jézus csak hasonló volt az Atyához, de nem volt vele egylényegű, még Nagy Konstantin császár (312-337) is a téves tanítók mellé állt és üldözte az igazhitűeket, egyáltalán nem volt könnyű az Egyházban maradni… Amikor a XIV. század elején egyszerre hárman is azt hirdették magukról, hogy pápák, és hogy a zavar nagyobb legyen, mindegyik pártján országok álltak, nem hiszem, hogy könnyebb lett volna az Egyházban maradni, mint ma… A reformáció idején pedig, amikor a hierarchia tagjai között sokan voltak korruptok, lanyhák és erkölcstelen életűek, szintén nem volt könnyű az Egyházban maradni. A tisztulás is majd csak 30 év múlva jelentkezett a Tridenti Zsinattal, amely ismét 20 évet tartott (1545-1563) …

Képzeld el, hogy ha ezekben az időkben éltél volna, benne maradtál volna az Egyházban és megvívtad volna szavaiddal, tetteidel, életpéldádal a jó harcot, vagy kiléptél volna?

– Én azt hiszem, kiléptem volna – mondod megadóan.

– És hova mentél volna? Vagy most hova mennél? Amikor Jézus arról beszélt tanítványainak, hogy ha élni akarnak, akkor az Ő testét és vérét kell, hogy egyék, egyesek felálltak és elmentek, mert azt mondták: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja?” Jézus nem vonta vissza a szavait, sőt azt kérdezte a tanítványoktól, Péterrel az élen: „Ti is el akartok menni?” Mire Péter így válaszolt: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (vö. Jn 6,68)

– Hát mindig is ilyen volt Krisztus Egyháza? – kérdezed csodálkozva.

– Igen! Olyan egyház, amelynek csupa jó ember a tagja, nem volt és nem is lesz. Olyan Egyház, amelyben az isteni liturgiát ne torzították volna el személyes túlbuzgóságból vagy egyénieskedésből, nem volt és nem is lesz! Olyan Egyház, amelyben klerikusok és laikusok mindkét lábbal biztosan állnak a krisztusi tanítás alapján, és bűntelenek, nem volt és nem is lesz! Ilyen egyházról sem a Szentírásban, sem az egyházatyáknál és az egyháztanítóknál nem olvastam. Épp ellenkezőleg: mind a Szentírás, mind az egyházatyák és egyháztanítók olyan egyházról beszélnek, amelynek – az isteni oldala mellett – gyenge, esendő embervonásai is vannak. Tagjaiban, bennünk, klerikusokban és laikusokban bűnös egyház ez, amelynek minden percben és pillanatban szüksége van Krisztus megváltására.

– Látod, mégis csak visszajutunk oda, ahonnan elindultunk: mégis csak az emberi botrányok távolítják el az embereket az Egyháztól… – mondod.

– Igen is, meg nem is. Ezek a botrányok valóban iszonyatosak. Nem illenek Krisztus szolgáihoz! De csak az emberek egy része lép ki miattuk az Egyházból. Azok, akik már sokkal régebben szakítottak vele, csak most egy jogi aktussal is véget vetettek ennek a pislákoló gyertyafényhez hasonló kapcsolatnak. Azok, akik folyton az Egyház – egyébként Krisztustól származó – tanítását kifogásolják és mindenképp meg akarják változtatni. Azok, akik az ebből a tanításból eredő erkölcsi követelményeken is változtatni akarnak. Különböző statisztikai felmérések azt mutatják, hogy mi, katolikusok sem vagyunk jobbak a nem hívőknél. Csak meg vagyunk keresztelve. Életünk viszont nem vonzó, mert hiányzik belőle a példaérték, a krisztusi többlet! Kérdezd meg azokat a papokat, akik konzervatívok, vagy ilyen értékeket képviselő internetoldalakat szerkesztenek, vezetnek. Milyen kommentárokat kapnak akkor ha a magzatelhajtásról, a fogamzásgátló szerekről, házasságtörésről, házasság előtti  nemi kapcsolatokról vagy homoszexualitásról beszélnek illetve írnak? A híres ír származású író, C.S. Lewis (1898-1963) fején találta a szöget, amikor azt írta: A mai kultúra “bűn nélküli embereket produkál”, de erényes életet vár el tőlük. Szórakozást űzünk a becsületből, – írja tovább egy másik helyen, és megdöbbenünk, hogy árulókkal vannak tele soraink.”

– Mi a teendő? – kérdezed elbizonytalanodva.

– Amit az Egyházban maradók tesznek. Imádkoznak. Nem másokra néznek! Nem  teszik mások erkölcsi életétől függővé hitüket. Vaclav Havel (1936-2011) cseh írónak és politikusnak van egy mondása: “Ne valljad, hanem éld az igazságot!” A hittel is így van ez: Éld a hitedet! Szent Ágoston egyházatya (354-430) mondta egy alkalommal: “Ha csak azt hiszed az evangéliumokból, ami neked tetszik, és ami nem tetszik, azt elveted, akkor nem az evangéliumokban hiszel, hanem önmagadban.”

Én azt mondom, ha katolikus vagy, akkor ne aggodalmaskodj, hanem élj úgy, mint egy igazi katolikus!

Stuttgart, 2019-03-11.

Imre atya

Share

Ajánlott bejegyzések