Még javában tartanak az olimpiai játékok, a nyitó ünnepség keltette botrány és nyomában fellépő indulatok azonban továbbra sem csitulnak. Örökös tanulság mindannyiunk számára, hogy most a legbölcsebb dolog, csendben maradni, felülemelkedni az aktuális helyzeten, kellő távolságból és mértéktartó bölcsességben szemlélni a történéseket. Globalizált világunknak, mely minden szinten összemos határokat és relativizál, átmeneti pillanatképe a jelenlegi helyzet. Benne a legfontosabb felismerés, hogy átmeneti, vagyis elmúlik. Ennek fényében szeretnénk tekinteni az évközi 18. vasárnap olvasmányait és könyörgéseit. Az első könyörgés rávilágít örömünk és boldogságunk forrására. A jó Isten teremtő és gondviselő Istenünk. Vagyis, nem......

Részletek

A mai, évközi 17. vasárnap, könyörgése nagyon fontos igazságra irányítja rá figyelmünket. Különösen annak fényében, ami a Párizsi Olimpia Játékok megnyitó ünnepségén történt. Azóta ez a kérdés foglalkoztat: Mindent el kell tűrnünk? Hol vannak a határok? A választ a könyörgés üzenetében találtam  meg: „Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó.” Vagyis, ami a nyitóünnepségen történt, csupán kortünet. Ahogy jött, úgy tűnik el. A könyörgés folytatódik: „Áraszd ránk bőséges irgalmaddal, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjon.” – Ez a megoldás......

Részletek

Az olvasmányban a nép vezetőinek felelősségéről szól az Úr. A vezetői feladat mindazok sajátja, akikre emberek vannak bízva. Ez elől nem lehet kitérni. Ehhez pedig természetszerűleg hozzátartozik az egyéni számadás is. A magam helyén és módján számot kell adnom. Mindez azonban nem tölthet el nyugtalansággal és félelemmel. Sokkal inkább biztatás és lehetőség ez a számadás. Olyan, mint a közelgő vizsga, amely végső soron örömmel tölt el, hiszen végre számot adatok elvégzett munkámról. Boldogok mindazok, akik így élik életüket. A válaszos zsoltár a pásztor és juh kapcsolatán keresztül érzékelti Istenhez fűződő kapcsolatomat: „Az......

Részletek

A szentmise könyörgésében azért fohászkodunk, hogy az isteni igazság fényében mindig rátaláljunk a helyes útra. Eltévedni, elesni még nem tragédia. Legyen meg mindig a készség és szándék visszatalálni kitűzött céljainkhoz. Ámosz próféta tisztában van emberi gyengeségeivel és korlátaival. Ennek ellenére vállalja a prófétai küldetést. Ez az ő igazi nagysága. Tudja ugyanis, hogy mindaz, amit elér életében, az őt megszólító és meghívó Isten különös ajándéka. Ennek köszönhetően megmarad alázatosságában. Szent Pál apostol üzenete egyfajta biztatás nekünk is. Isten, Jézus Krisztusban megváltott bennünket. Ez a felismerés adhat erőt mindennapi feladatainkhoz. Az evangéliumi rész az......

Részletek

* * * Bármilyen megközelítésben szemléljem életemet, bizonyos értelemben vezetői tisztség is osztályrészem. Nyilván ennek alapfeltétele, hogy tisztában legyek státusommal és az azzal járó jogaimmal, illetve kötelességeimmel. Amikor ugyanis egy feladatra igent mondok, elsősorban nem jogaimat, hanem vállalt kötelezettségeimet kell szemlélnem. Igent mondok a családban, munkahelyen, közösségben, a világi és egyházi társadalom adott szintjén egy meghívásra. Ettől kezdve, a megfelelő keretek között, vezetővé is válok. A végső számadásnál pedig csak egyetlen egy dolog fontos: hogyan láttam el vállalt feladataimat. Mindez azonban, adott körülmények közepette, konfliktusok sokaságával is jár. Kérdés csupán, hogyan kezelem......

Részletek

Életünk kemény küzdelmek sorozata. A halál pedig elszakadás a földtől és átmenet a másvilágra. Az élet és a hálál értelméről a legszebben a Biblia szól: „Senki közülünk nem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14, 7-8).  A halhatatlanság Isten ajándéka minden ember számára. Másrészt, saját örökkévalóságának képmásává is tett. Mekkora ajándék ez számunkra, hogy az isteni élet örök vonásait hordozzuk életünkben. Szent Pál apostol megdicséri a Korintusban élő híveket, akik kitűnnek az alapvető emberi erényekben. Ezeken túlmenően a jótékonykodásban......

Részletek

A félelem, mint emberi érzés, állandó része életünknek. Amennyiben okát keressük, akkor mindenképpen a kiszolgáltatottság és védtelenség érzése áll a háttérben. Elsőként arra kell keresnem a választ, hogy mitől félek. Félek a jelentől, a jövőtől. Ugyanakkor az emberektől, eseményektől és történésektől, akikkel és amelyekkel szemben védtelennek érzem magam. Nem utolsó sorban félek múltam rendezetlen és feloldatlan terheitől, melyeket szinte elviselhetetlen teherként cipelek magammal. Ki az, aki a félelem érzésétől megszabadíthat? A mai, évközi 12. vasárnap olvasmányainak közvetített üzenetei szeretnének ebben segítségünkre lenni. Jób voltaképen bennünket testesít meg, az elégedetlenkedő és panaszkodó embert.......

Részletek