Nemzeti Ünnepre – 2019-03-10. Lk 4,1-13 Az apa lengyel volt, az anya budai sváb. Amikor fiúkat, Gonzeczky Jánost 1828. április 5-én Hám János szatmári püspök pappá szentelte, a szertartást tudták követni ugyan, mert latinul folyt, a magyar nyelvű prédikációt azonban csak akadozva értették. A fiatal levita első évei Szatmáron teltek. 1842. február 26-án azonban – katonacsaládból származva – tábori lelkész akart lenni. Először a 2. dragonyosezrednél szolgált, majd áthelyezték a mezőhegyesi katonai ménesintézethez. Itt érte a forradalom, és itt következett el életében a pálfordulás. A buzgó lelkipásztor, aki több nyelven beszélt, erkölcsös......

Részletek

Nem vagy nincstelen! Amikor felesége megtudta, hogy gyógyíthatatlan izomsorvadása (MS) van, elhagyta. Ő akkor addig ivott egyfolytában, amíg három hónap után meg nem érkezett a tolókocsija. Majd egy álló hétig nézte, de nem tudott vele megbarátkozni.  Végül egy különös élmény emelte ki az önsajnálat kátyujából: találkozott egy nála szerencsétlenebbel, aki nem adta fel… Ekkor elhatározta, hogy ő is talpra áll.  Lelkileg. A tolókocsija lett a „legszorosabb“ barátja. Mivel lábizmai egyre inkább elsorvadtak, kezével tanulta meg hajtani a kerekeit. Majd belépett a fogyatékosak egyesületébe. A különböző versenyeket egy idő után  majd mindig az......

Részletek

Megértesz? Ne siess addig azt mondani nekem: „Megértelek!”, amíg nem jártál a cipőmben. Nem tudhatod, hogy engem mi bánt, mi nyomaszt, mi esik nehezemre, vagy mit hordozok könnyedén… Ne siess addig azt mondani nekem: „Ismerem nehézségeidet!”, amíg életem útján nem kísértél el egy darabon. Nem tudhatod, hogy milyen megerőltető és fárasztó annak egy-egy szakasza, és hogy hány cipőt koptattam már el rajta… Ne siess addig azt mondani nekem: „Tudom, mit érzel!”, amíg cipőmet csak kívülről láttad. A külső csupán azt mutatja, hogy van-e vagy nincs ízlésem. A belső életemről viszont egy szót......

Részletek

Ugyanabból a fából…   A pásztorok, kezdte nagyanyám karácsonyi meséjét, nagy örömmel tértek vissza a betlehemi istállótól. Egész úton hazafelé élményeikről beszélgettek:             –          Láttad a kisgyermeket, milyen virgonc volt? – kezdte az egyik.             –          Még mosolygott is, mintha… – toldotta meg a másik.             –          És az édesanyja milyen szép volt… – így a harmadik.             –          József azonban nagyon szomorkodott. Mikor kérdeztem, azt mondta nekem: szomorú, nem csak azért, mert hideg van és fél, hogy megfázik a gyermek és édesanyja,......

Részletek

Karácsonyi gondolatok Isten nem kérdezte meg a népeket, hogy szabad-e elküldenie Fiát a földre vagy sem? Nem végzett közvéleménykutatást a nagyhatalmak között, hogy melyik kormány van mellette és melyik ellene? Még csak demokratikus szavazást sem óhajtott az ottlakóktól, hogy szabad-e Fiának Betlehemben földre tennie a lábát vagy sem? Ha ezt tette volna, akkor leszavazták volna, hisz a nagy többség – számításból, hatalmi meggondolásból, politikai okokból – nem Isten mellett volt, hanem ellene. „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.“ (Jn 1,11) Akkor is, és most is… Isten gondolt egy nagyot, és megcselekedte.......

Részletek

Az omladozó ház… A múlt héten Stuttgartban egy lelakott, omladozófélben lévő ház előtt vitt el az utam. Mivel látványa szíven ütött, meg kellett állnom. Miután alaposan megnéztem, azt kérdeztem tőle: „Mi az benned, amit mások nem látnak? Miért álltam meg előtted?” A ház barátságosan azt felelte: „A belső kincseim!” „És melyek a te belső kincseid?” – kérdeztem csodálkozva. A ház kirvártatva azt válaszolta: „A melegség, a védettség és a biztonság.” Majd lehunyta nagy, betörött ablakszemeit… Akkor döbbentem rá, hogy nem csak az ő, hanem az én belső kincseimről is beszél. Akkor értettem......

Részletek

Ha majd kopogtat a halál angyala… Ha majd kopogtat az én ajtómon is a halál angyala, akkor azt szeretném még majd elmondani neki, hogy az életet kerestem, de a halál előtt sem csuktam be a szememet… a barátot kerestem, de az ellenségnek sem kívántam rosszat… a saját magam elképzeléseit kerestem, de az áldozatokra sem mondtam nemet… a csillagokat kerestem, de észrevettem a mellettem szenvedő embereket is… a boldogságot kerestem, de nem becsültem alá a sorscsapásokat sem… az igazságot kerestem, de az igazságtalanságok terhe alatt sem váltam keserűvé… a szeretetet kerestem és számtalanszor......

Részletek

Teli kezekkel…   Amikor gyermek voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, általában azt mondtad, hogy: „Haza”. Amikor felnőtt fiatal voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, a kérdést már mélyebb valóságokra értetted, ezért már nem tudtál rá olyan egyértelműen válaszolni. Abban a korban voltál, amikor épp felfedezted a nagyvilágot. Barátokat kerestél, új embereket ismertél meg, egy hivatás vagy foglalkozás után jártál, és az első szerelemmel találkoztál. Amikor idős leszel és majd azt kérdezik tőled: „Hova mész?”, ismét azt fogod majd válaszolni: „Haza”, de ezúttal nem a földi, hanem az égi hazára......

Részletek

Tanúságtétel a pokol tornácából Azelőtt soha nem látták egymást. Most a „sors” összehozta őket Németország egyik legjobb hírben álló rehabilitációs központjában. A sok program közül az egyiket „Rákosok beszélgető körének” hívták. Amikor a kis  halkszavú pszihológusnő arra szólította fel őket, hogy üljenek körbe, nagyon nehezen akaródzott nekik egymás mellett helyet foglalni. Ismeretlen mellé nem szívesen ül az ember, ha másutt is van hely… A beszélgetés is nagyon döcögve indult. A központi téma: a betegség lelki feldolgozása volt. Kis idő után azonban az első felszólaló magabiztosan ragadta magához a szót, és sietett elmondani......

Részletek