Az egyházi év végéhez közeledve az évközi 33. vasárnap olvasmányai a végső időkre irányítják gondolatainkat. Benne kiemelt formában a rendelkezésünkre álló idő fontosságát, életünkre gyakorolt hatását szeretné kiemelni.   Szent Ágoston az idő meghatározásával kapcsolatosan a következő módon fogalmaz: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ennek kapcsán beszélhetünk az idő két különböző módon történő megközelítéséről. Az első az úgynevezett kronosz (történelmi,......

Részletek

A feltételek nélküli önátadás vasárnapjának is nevezhetjük az Évközi 32. vasárnapot. Ennek jutalma pedig annak a belső szabadságnak megtapasztalása, amely minden másnál, akár anyagi biztonságnál is, fontosabb. Ebben biztat bennünket már a szentmise első könyörgése is. Testi-lelki erővel Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy elismerem teremtett voltomat, s egyben kész vagyok a teljes önátadásra. Az olvasmányban krízis helyzetről halhatunk. A nagy szárazság következtében nincs víz, ráadásul éhínség pusztít. Ezért érthetetlen Illés próféta viselkedése és magatartása. Bizonyos értelemben védhetetlen az ő viselkedése, az empatikus készség teljes hiánya. Mégsem erről van szó! Illés próféta,......

Részletek

Az évközi 31. vasárnap olvasmánya a törvény megtartó erejéről szól. A törvények szerinti élet egyben záloga és biztosítéka a hosszú életnek, Isten ajándéka. Csakis a törvények megtartásával lehet reményük arra, hogy eljussanak a tejjel-mézzel folyó országba. Gyönyörű a kép: szemem előtt az Úr törvénye mindenkor. Az igazán vallásos zsidók egy kis ládácskában, melyet homlokukra kötöttek a reggeli imádság közben, őrizték a törvényt. Ez volt a teffilin (vö. 119. zsoltár).Az ilyen embert a zsoltáros egyben boldog embernek nevezi. Vagyis az Úr törvénye szerinti élet az igazi boldogság. Az olvasmány utolsó mondata egy felhívás......

Részletek

Az évközi 30. vasárnap kezdőéneke a hívő ember örök feladatáról szól: keresni és rátalálni Istenre. A keresés és rátalálás nyújtotta öröm és boldogság. A szentmise első könyörgése az alapvető isteni erények – hit, remény és szeretet – fontosságát, életünkben betöltött fontos szerepét emeli ki. Az olvasmányban Jeremiás próféta „Izrael maradékának” fontosságáról szól. Tanítása tekinthető úgy is, mint a remény üzenete. Alkalmazva magunk életére, elmondhatjuk, hogy mindennapjaink megélésének szükségszerű feltétele a remény. Ennek a reménynek jutalma Isten atyai szeretete. Bár jelen sorsukat megérdemelt büntetésként élik meg, mégis rádöbbennek és erősödik bennük a remény,......

Részletek

Szent Pál apostol a maga tanító alázatában és őszinteségben így vall önmagáról: „Tanításom és igehirdetésem nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1 Kor 2, 4-5). Legnagyobb kincsünk, ha Isten a mi bölcsességünk forrása. Az olvasmányban a megszemélyesített Bölcsességről hallhatunk. Ma is helytálló maga az üzenet, különösen annak tükrében, hogy nagyon sokan boldogságuk forrását a hatalomban, erőben, gazdagságban, egészségben, szépségben látják. Az igazi bölcsesség olyan, mint a soha ki nem alvó fény. Mindig bevilágítja a......

Részletek

Az évközi 27. vasárnap kezdőéneke Isten fenséges nagyságát hirdeti. Minden az Ő hatalma alá tartozik. Mennyire jó tudni azt a bennünket egyre elbizonytalanító világban, hogy Isten a mindenség Ura. Sorsunk életünk az Ő kezében van. Számomra ennek a vasárnapnak könyörgése az egyik legmélyebb katolikus teológiai tanítás és üzenet is egyben. Talán azért is, mert ifjú diákéveim egy őszi vasárnap délutánját eleveníti fel. Poósz Lajos atya Hosszúmezőn volt plébános, s vasárnap estére akkori plébánosomhoz látogatott, Áib Sándor atyához. Nagyon jó barátságban voltak. Természetes volt, hogy Lajos atya végezte a vasárnap esti szentmisét. Az......

Részletek

Isten mindenhatóságának két jellemzője a könyörületessége és irgalmassága. Éppen ennek felismerése és elismerése segíthet legfőbb célom, egyéni üdvösségem elérésében.  Az olvasmány arról számol be, hogy egyesek rendkívüli módon kapják meg Isten kegyelmét. Éppen ezért Józsue, Nun fia lelkében tanyát ver az irigység szelleme. Mózes válasza Józsue számára ma is irányt mutat: „Miért féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné az Úr, és kiárasztaná rájuk lelkét!” Magam életében is nagy kísértés lehet mind az irigység, mind a féltékenykedés lelkülete. Csakis tudatos önneveléssel és önfegyelmezéssel győzhetem le magamban ezt a fajta, életemet megkeserítő......

Részletek

A keresztény ember földi életének végső célja az üdvösség elnyerése. Ez az örök élet, amelyre földi életünkkel tesszük magunkat érdemessé. Legbiztosabb eszközünk pedig ennek elnyeréséhez az isten- és emberszeretet parancsa és annak megtartása, ahogyan könyörgésünk is fogalmaz. Ezen parancsokat megtartva jutunk el az örök életre. Az olvasmány üzenete a Bölcsesség könyvéből egyfajta biztatás és bátorítás is egyben. Amint akkor, úgy ma is provokációk sokaságával kell szembenéznünk. Hinnem kell abban, hogy ezen provokációk csupán lehetőséget kínálnak abban, hogy megmutathassam elkötelezettségemet a felismert és elfogadott keresztény értékek iránt. Valóban nem egyszerű feladat, olykor pedig......

Részletek