2020. ápr.
28
Koronavírus – Eukarisztia Egy az elmúlt napokban végzett felmérés szerint csak minden nyolcadik német katolikus akarja azt, hogy a szentmiséket újra nyilvánosan és közösségben ünnepeljük, úgy, mint a járvány előtt. Ez a szám a német katolikusoknak mindössze 12%-a! A többiek meg vannak elégedve azzal a „virtuális” lehetőséggel, amellyel most vehetnek részt rajtuk. Számomra nem volt tehát meglepő, hogy április 15-én a kormány által kidolgozott intézkedések katalógusában nem szerepelt az istentiszteletek szabad gyakorlatának akár csak részben történő visszaállítása is! Noha az utána következő egyházi sajtóközleményben a Német Püspöki Konferencia elnöke mélységes aggodalmát fejezte......
Részletek
2020. ápr.
22
„Ha akkor valaki megkérdezi tőle: „Mik ezek a sebek a testeden?”, azt feleli: „Ezeket barátaim házában szereztem.” (Zak 13,6) Húsvét 2. vasárnapján a mindannyiunk által jól ismert evangéliumi szakaszt olvassuk fel (Jn 20,19-31), amikoris nyolc nap elteltével Jézus eljön a tanítványokhoz, s megmutatja önmagát megdicsőült testben. Vasárnap, szűk körben, Ulmban a szentmisén Jézus sebeiről elmélkedtünk. Előzménye ennek az elmélkedésnek egyik papbarátommal folyatott beszélgetés. Zsolttal egy helyről származunk, s bár jó barátságban vagyunk, az utóbbi időben mégis keveset beszéltünk. Az igazság az, hogy én zárkóztam el az utóbbi időben a beszélgetésektől. Édesapja hirtelen......
Részletek
2020. ápr.
18
Isten büntetése lenne? A koronavírus járvány kitörése után – eléggé sok idő elteltével – elsőnek az állami szervek ocsudtak fel, és adták ki különböző, néha egymásnak ellentmondó rendeleteiket. Nem csoda, hisz a halálos járvány olyan váratlanul ért mindenkit, hogy a vele kapcsolatos tudatlanságnál csak a nyomában fellépő tájékozatlanság és zűrzavar volt a nagyobb. Az Egyház – intézményeiben és képviselőiben – szokatlanul későn reagált. Első intézkedése az volt, hogy teljes egészében alávetette magát az állami intézkedéseknek. Egyfelől kétségtelen, hogy helyesen cselekedett, hisz az első és legfontosabb feladat mindenki számára a járvány terjedésének meggátolása......
Részletek
2020. ápr.
10
Gondolatok nagypéntekre A kereszt az utóbbi években ismét az érdeklődés homlokterébe került. Újabb és újabb tiltakozások és tárgyalások folynak annak érdekében, hogy a feszületek lekerüljenek a különböző középületek és intézmények faláról. Miközben ezekről olvasok, arra gondolok: a keresztet mindig is megvetették és ma is ezt teszik vele. Egyesek kigúnyolják, mások számára nem más, mint talmi ékszer, de talán mi sem fogjuk fel mindig, hogy a kereszt a mi Istenünk irántunk való szeretetének a jele, amely arra emlékeztet bennünket, hogy milyen nagy volt lelkünk ára, és hogy mennyire szeret minket Isten! A kereszt......
Részletek
2020. ápr.
03
Akinek a harang szól… 1943-ban egy nagyobb plébániáról elrekvirálták a harangokat. Csak a temetőben lévő és a halottakért kongó lélekharang maradt. Attól a naptól fogva csak az szólalt meg. Ahogyan a front közeledett, egyre gyakrabban. A falura kísérteties csend ült. Mintha a harangokkal együtt az örömet és a boldogságot is elrekvirálták volna… Milyen nagy volt az öröm, amikor a háborúnak vége lett. A falu azonnal új harangokat szerzett. Ősszel már megáldották őket. Noha a fiatal fiúk és lányok nagy része a messzi orosz fogságban volt, a harangokkal együtt visszatért a rend és......
Részletek
2020. ápr.
02
Rózsafüzérrel a koronavírus ellen… Olaszország püspökei ma estére (április 2) országos rózsafüzérimádságra szólítanak fel – olvastam tegnap az interneten. Az ájtatosságot a Gemelli-klinika kápolnájából vezetik és 21.00 órakor több egyházi TV-csatorna illetve rádió-adó közvetíti. Az ima végén egy könyörgést mondanak majd II. Szent János Pál pápához (1978-2005), akit többször is ápoltak – sikerrel – ezen a klinikán. Első godolatom az volt, hogy két héttel ezelőtt már hívták egyszer az olasz püspökök közös imára az ország katolikusait a járvány megfékezése ellen. Aki a felhívást elfogadta, annak akkor szolidarítása jeléül egy égő gyergyát......
Részletek
2020. ápr.
01
Szokatlan ima az őrangyalhoz… Akikkel csak telefonálok ezekben a napokban, azok mindegyikének a szentmise hiányzik a legjobban. A gyermekeket még csak megmosolygom, mikor mondják, hogy alig várják már az első ministrálást. A felnőttek, különösképpen az idősek és korosak hallattán azonban mindig összeszorul a torkom, mert édesanyámra gondolok, aki élete utolsó két évében nem tudott elmenni a szentmisére, és ettől nagyon szenvedett… Tudom tehát, hogy korosabb és betegebb híveim nem csak szokásból illetve kötelességérzetből szeretnének ismét eljönni a szentmisére. Még csak azért sem, mert most, ezekben a hetekben hiányzik az a közösség, amelynek......
Részletek
2020. márc.
24
Hősök Isten kezében és Isten tenyerén… A napokban egy igen megrázó levelet kaptam egyik olasz papbarátomtól. A levelet egy 38 éves lombardiai orvos írta barátjának, aki közzé tette, egyrészt, hogy fejet hajtson az orvosok és a papok előtt, akik Észak-Olaszországban emberfelettit tesznek embertársaik életének megmentése érdekében. Másrészt bátorításul azok számára, akik ebben a nehéz időszakban Istenbe kapaszkodnak. Most én is ugyanezért teszem közzé a levelet. „Legnagyobb rémálmaimban sem gondoltam, hogy saját szememmel kell látnom és átélnem mindazt, ami most három hete történik körülöttem, ebben a kórházban, ahol orvos vagyok. A rémálom egyre......
Részletek
2020. márc.
15
A legjobb cím… Amikor pár évvel ezelőtt nagyon megbetegedtem, felkerestem egyik orvosbarátomat. Ő egy híres specialistához irányított, aki aztán – akkor – kigyógyított. Igy, utólag, azt kell mondanom: jó címet kaptam a barátomtól! Amikor tavalyelőtt kúrára kellett mennem, de nem tudtam, hogy hova menjek, egy hívem hívta fel a figyelmemet az egyik üdülőhelyre. Mellette döntöttem, s nem bántam meg: nagyszerű orvosi kúra volt. Igy, utólag, azt kell megállapítanom, hogy ismét jó címet kaptam a hívemtől! Amikor az egyik papbarátomnak egy nem szokványos ajándékot szerettem volna vásárolni, s nem tudtam, merre menjek, valaki......
Részletek
2020. márc.
02
Nem csak kenyérrel él az ember… „Nem csak kenyérrel él az ember” – mondja Jézus (vö. Mt 4,4). Te sem! Más dolgok is vannak életedben, amelyek sokkal fontosabbak, mint a kenyér. Ha csupán csak kenyérrel élnél és érte dolgoznál, akkor életed elsekélyesedne, szegénnyé válna és anyagiassá alacsonyodna. Akkor minden erődet és energiádat, erőfeszítésedet és alkotó tehetségedet csupán arra korlátoznád, hogy a megszerzett kenyeredet megtarthasd. Nehogy elvegyék tőled… Életed nem lenne egyéb, mint a kenyérért való folytonos küzdelem. De Te nem csak a kenyérrel élsz! Nem is csak a kenyérből élsz! Te......
Részletek