Székely Enikő: Digitális Húsvét…
szerkesztő Tibor atya
+! Szeretném megköszönni Enikőnek ezt a szép írást! Nem tagadom, azzal a gondolattal foglalkoztam napok óta, hogy sorozatot indítok, hogy lássam: hogyan töltöttétek otthon a Szent Napokat? És akkor jött ez a cikk. Hadd legyen ez az első, és kövesse minél több tanúságtevő írás, hogy lássuk: sikerült-e otthon is szépen, méltóságteljesen és lelkesen megünnepelnetek Krisztus Urunk feltámadását?
Várjuk további írásaitokat!
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya
Digitális Húsvét
Hetekkel ezelőtt elképzelni sem tudtuk volna, hogy milyen ívet fog venni a megszorítások hosszú sora. Napról napra rövidebbek lettek lehetőségeink, mígnem elvágták a közösséghez kötő szálakat is.
Érzelmeink hullámvasútján mindig csak a következő napokra tudtunk gondolni. Hol volt még a Húsvét, s a Feltámadás?
Az idő nem állt meg. A kalendáriumban a napok teltek, a Nagyhét sem a megszokott rendben zajlott, ami már a húsvéti szertartásokat is előrevetítette.
A mai kor és technika adta lehetőségekkel könnyűszerrel csatlakozhatunk bármely város bármely közösségének közvetítéséhez. Milyen egyszerűen hangzik! Technikailag! De hol marad az emberi? A személyes vetülete? Az érzései?
Új fejezet nyílt modern életünkben. Már nem csak a tárgyakat, az ennivalót, hanem a lelki táplálékot is online szállítják.
S itt van a felkiáltó jel!
A lelki táplálék nem egy juttatás, ami jár, ha épp vevők vagyunk rá.
S itt van a csapda!
A közvetítés jön. De!
Most rajtunk múlik, hogy ünnepélyessé tegyük lelki alkalmainkat. Most mi kell berendezzük templomainkat. Most mi kell a gyertya lángjánál szeretteink szemében a szeretetet felfedezzük.
Most mi kell, hogy helyet adjunk a feltámadó Krisztusnak, csakúgy, mint a szálláskereső Szent Családnak.
Technikailag minden lehetséges. Hidegen hangzik s az is, ha azzá tesszük: digitális Húsvét. S ott van a lelkek pásztora, akit ma villanypásztornak is neveznek. Ugyanaz a pásztor, aki a nagyböjti lelkigyakorlaton segített nagytakarítást végezni benned, aki ott van, ha már semmilyen kiútat nem látsz magad előtt, most holmi drótos villanypásztorrá vedlett volna, aki elriaszt, aki távol tart?
Közel sem így van!
Az új idők új megoldásokat követelnek. A technika eszköz, amely a távolságtartás idejében közel hozza egymáshoz azokat, akiknek erre szükségük van.
A lelkipásztor gondoskodik a rábízott nyájról. Nem hagyja magára. Látogatja őket, felhívja telefonon, levelet ír nekik, s újabban videóban jelentkezik. Jelen van! Támaszt nyújt, s bele lehet kapaszkodni.
Húsvétkor is így volt! Ismerve a nagyheti szertartásokat, s majd a beteljesülést a feltámadásban, példa nélküli volt a magyar katolikus közösségekben úgy ünnepelni a Húsvétot, hogy nem lehettünk jelen személyesen.
A hívek várakozással telve várták a megoldást, s az nem késlekedett. Az lelkiatyák megtalálták a módot, hogy a Húsvét ünnepe méltóképp legyen megünnepelve egyházközségünkben.
A nagyböjti készület, a lelkünk rendbetétele volt az első lépés. Majd következett az ünnepnapoknak megfelelő szertartás.
S lassan arra eszméltünk, hogy a templom beköltözött hozzánk!
Személyre szabott oltárképekkel, feszületekkel s gyertyákkal megnyitottuk lelkünk templomait.
A hidegnek tűnő digitális világot mi formáltuk emberivé, olyanná, amilyenek mi vagyunk.
S a Jó Pásztor mindvégig ott volt mellettünk! Nem hagyta elveszni egyetlen bárányát sem.
A Nagyhét szertartásait otthonunkban megélni igazi lelki katarzis, élmény volt. Kis családunk követte az atyák által közreadott útmutatót, napokra lebontva, s hol a közvetített szentmisékhez csatlakoztunk, hol, azoknak hiányában, a napi igét felolvasva elmélkedtünk az aznapi eseményeken. Ennyire intenzív, bensőséges húsvéti készületünk talán sosem volt! A házi oltár központi helyén a Feszület, körülötte a gyertyák, virágok, a Biblia és a Hozsanna is kéznél. Egyedülálló lelki élmény volt a Nagypénteken elvégzett Családok keresztútja egy kinti Kálváriahegyen. A felolvasott állomások tükröt mutattak mai életünknek. A nap ragyogott, a madarak csicseregtek, s mi, akik Jézus szenvedéseit idéztük fel, keresztviselőkké váltunk.
Beszéltünk a Nagyhét napjainak történéseiről, felmerülő kérdéseket válaszoltunk meg, verseket olvastunk, s lépésről lépésre közelebb kerültünk a legnagyobb csodához, a Feltámadáshoz.
Várva a csatlakozást egyházközségünk közvetítéséhez, az éjszaka közepén digitálisan landolt nálunk a Húsvét tüze dallal és aranyos kislányok tolmácsolásában: „Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánunk a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség minden egyes tagjának és minden jószándékú embernek. Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!”
A stuttgarti magyar katolikusok és a 15 részegyházközség együtt élhette meg a Feltámadás örömét! S mindez a digitális technikának és az atyák leleményességének köszönhetően!
Nem lenne Ünnep számunkra, ha nem húzna haza a szívünk. Így a húsvéti vigília szentmisén a csíksomlyói templom közvetítésében vehettünk részt. A megszokott templom, a megszokott hanglejtés odavarázsolta szeretteinket is. A meghatottság könnyein át köszöntöttük egymást: Krisztus feltámadt!
Húsvét ünnepe nagy ajándék volt családunk számára. Hetek óta nem vehettünk szentmisén részt. Most, mint legátusok, az ulmi közösség képviseletében lehettünk jelen. Korábban elképzeltem, hogy milyen lehet majd az üres templomban egyedül lenni… A valóság pedig teljesen más volt. Bár üres volt a templom, nem éreztem, hogy egyedül lennénk. Gondolataimban ott volt a közösségünk minden tagja, lelkemben zengett a templom az énekektől, s a most hallgató orgona elképzelt hangja töltötte be méltóságteljesen a templomot. Az ünnepi szentmise, a szentáldozás csodája, az ételszentelés, s a végén az elmaradhatatlan magyar himnusz és székely himnusz új fényben tüntette fel az Ünnepet. Krisztus életét adta a kereszten értem, értünk, érted is meghalt!
A templomot belengte a tömjén illata, az ablakon besugárzó fény épp a húsvéti gyertyát világította meg sugaraival. És éreztem, hogy a Feltámadott Krisztus valóban köztünk maradt, ahogyan megígérte. Rendhagyó Húsvétot ünnepelt családunk, s egyházközségünk is.
Mindannyian hirdetjük az örömhírt:
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Székely Enikő
Ulm, 2020.04.15.
Ajánlott bejegyzések
Anyák napi ünnepség 2023. május 5-én
2023. május 13
Egy önfeledten vidám délután
2023. április 24
Újévi köszöntő pezsgős koccintással
2023. január 14