Évközi 22. vasárnap

Évközi 22. vasárnap

Augusztus hónap alapvetően a megérdemelt pihenés és szabadság ideje. Így vagyok ezzel én magam is. Egyik jellemzője ezen időnek, hogy sokan útra kelünk, haza látogatunk, vissza térünk gyökereinkhez. Örömteli ez a fajta hazatérés, mely egyben érzelmekben is nagyon gazdag. Így volt ez magam esetében is ebben a hónapban, amikoris haza látogattam, hacsak rövid időre is. Megannyi várt és meglepetésszerű találkozás rég nem látott személyekkel, rokoni és baráti szálak erősítése és ápolása. Elevenné váltak a közösen megtett utak emlékei és élményei. Intenzív és bizonyos értelemben megterhelő idő ez, éppen a mélyből felszínre törő érzelmek miatt. Ezen túlmenően azonban vágyódunk, vágyódom az „én idő“-re is, amely alapvetően az elcsendesedésről, a benne történő számvetésről is szól. Két iránya van mindennek. Az első: visszatekintés a magam mögött hagyott útra. S ha ezt teszem, nagy hálát és köszönetet érzek lelkem mélyén. A második irány pedig az előre tekintés, a tervezés. Ekkor pedig már tornyosulnak a tervek és feladatok. Így élem meg most augusztus hónap utolsó napjait. Már várom, hogy visszatérjek oda, ahonnan kiszakadtam a szabadság és pihenés idejére.

Mondhatnám stílusosan, a mai vasárnap kijelölt szentírási részei, különösen az olvasmány és az evangéliumi rész kemény, de ugyanakkor vigasztaló üzeneteket tartalmaz. Így lehetne röviden megfogalmazni az üzenetet: Akit Isten meghív, azt nem feltétlenül a könnyebb útra hívja, hanem a hűség útjára.

Az olvasmányban arról hallunk, hogy Jeremiás próféta teljesen összeomlik. A kétségbeesés és elkeseredettség érzésének ad hangot: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél.“ Jeremiás menekült volna hivatása elől, már nem tudja elviselni a kudarcokat, megszégyenítéseket. Teljesen összeomlik, magába roskad. Nem találja a kiutat. A teljes kiégés fázisa ez! Ez az a pont, amikor Jeremiás prófétában magamra ismerhetek. Mit üzen ez a jelenet? Mindenki, így a magam életében is elérkezhet az a pillanat, amikor minden csettintésre romba dől. Ma bornaut-nak, kiégésnek nevezzük. Nem látom a kiutat. Amikor Jeremiáshoz hasonlóan bennem is egy világ omlik össze, meg nem értetté válok, elegem van mindenből, belefáradok hivatásomba és menekülök hivatásom elől. Napra pontosan, kilenc évvel ezelőtt, ugyanezt éreztem és éltem meg Budapesten a Szent László Kórház Hematológiai és Infektológiai Intézet zárt kórházi szobájában. Mintegy 50 napos kivizsgálást és kezelést követően megérkezett a diagnózis: csontvelő transzplantáció. A hírt az osztály igazgatója, főorvosa hozta a reggeli vizit alkalmával a népes orvostanhallgatók kíséretében. Majd hozzátette: „Ön hívő ember, van 15 % esélye a gyógyulásra. Ebből építkezzen!“ Az ajtó bezárult, magamra maradtam. Összeomoltam? Igen. Hosszú és félelemmel teli órák következtek. Egyedül voltam, teljesen egyedül. S ekkor félelmet keltő és elbizonytalanító érzéseim képesek teljességgel maguk alá temetni. Késő délután meglátogatott VALAKI, lekísért, s az onkológiai osztály bejáratánál ültünk le. Csak ennyit mondott: „Nézd milyen szép a naplemente! Holnap újra felkel!“ A remény üzenete volt ez számomra. Fohászt is fogalmaztam meg sebtében, s azóta gyakran ismételgetem, amikor nagyon magam alatt vagyok: „Jézusom, ha akarod és van terved velem, add, hogy visszatérhessek szolgálatomhoz. Adj erőt és gyógyulást!“ Persze az út, a folytatás nem volt könnyű. Küzdelmes hónapok következtek, újabb mélységek. Voltak, akik kételkedtek betegségem hitelességében és megkérdőjelezték hitemet. Mindez már nem számít! Hálás vagyok minden egyes napért, a napfelkeltéért, a benne kínálkozó lehetőségekért. Minden összetörésből talpra lehet állni annak segítségével, akiben hiszek. Csak maradjak hűséges Hozzá! 

Az evangéliumi rész fontos üzenete számomra a fenti gondolatok fényében: Egyéni üdvösségem útja nem más, mint életem megannyi, apró keresztjének hűségben történő viselése és hordozása. Ez pedig nem beletörődés, hanem elfogadás. Akkor is, amikor semmit sem értek meg a jelen történéseiből. Életem ott van Isten tenyerén!

Tibor atya

Kezdőének:
Könyörülj rajtam, Uram; látod: egész nap hozzád kiáltok, mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, és nagy irgalmú azokhoz, akik szólítanak. (Zsolt 85,3-5)

Könyörgés:
Urunk, erősséges szent Istenünk, te vagy a legfőbb jó és minden jónak forrása. Önts szívünkbe irántad való szeretetet, és növeld bennünk a vallásos lelkületet. Kérünk, gyarapítsd és atyai gondviseléseddel őrizd meg lelkünkben kegyelmi ajándékaidat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből (Jer 20,7-9)
Az Úr szava gyalázatomra vált.
Jeremiás próféta így panaszkodik a szenvedések idején:
„Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Akárhányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: Erőszak! Romlás!
Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, és nem beszélek többé nevében. De ilyenkor mintha perzselő tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 62,2.3-4.5-6.8-9)
Válasz: Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem. 7b. tónus.
Előénekes: Uram, Istenem, virrasztva kereslek, * az én Istenem te vagy nékem.
Téged szomjaz lelkem, testem utánad eped, * mint a puszta tikkadt, kiaszott földje.
Hívek: Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem.
E: Szentélyedben neked szolgáltam, * hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
Mert irgalmad többet ér, mint az élet, * ezért ajkam dicsőít téged.
H: Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem.
E: Neked mondok áldást, amíg csak élek, * a te nevedben tárom imára kezemet.
Mint dús lakomával, teljék be lelkem, * ajkam ujjong, szám dicsőít téged.
H: Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem.
E: Valóban te lettél védelmezőm, * szárnyaid oltalmában örvendezem.
Lelkem tehozzád ragaszkodik, * jobbod szilárdan tart fenn engem.
H: Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 12,1-2)
Adjátok testeteket élő áldozatul!
Testvéreim!
Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata!
Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte. és mi a tökéletes!
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Urunk, Jézus Krisztus Atyja, világosítsa meg lelkünket, * hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket. Ef 1,17-18 – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (16,21-27)
Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát!
Abban az időben:
Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?
Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Testvéreim! Krisztus követése sokszor áldozatot jelent. Kérjünk áldozatkész lelkületet mennyei Atyánktól!
Lektor: 1. Add, Urunk, hogy N. pápa, püspökeink, papjaink és szerzetesein szívesen vállalják hivatásuk keresztjeit!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Add, Urunk, hogy el ne merüljünk az evilági élvezetekben, hanem tudjunk lemondani és áldozatot hozni!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Add, Urunk, hogy a jólétben élők áldozatosan segítsék rászoruló embertársaikat!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Add, Urunk, hogy neked tetsző, keresztet is vállaló élettel tegyünk tanúságot élő hitünkről!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Add, Urunk, hogy a betegek a te kínszenvedésedből merítsenek erőt szenvedéseikben!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Fölséges Istenünk! Ismertesd meg velünk szent akaratodat, és add, hogy önmegtagadások árán is megvalósítsuk, ami helyes és kedves előtted! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés: 
Istenünk, szerezzen nekünk mindig üdvösséges áldást ez az áldozati adomány, hogy ami a kenyér és a bor színe alatt történik, annak ereje életté váljék bennünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Prefáció:
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten:
Mert benned élünk, mozgunk és vagyunk, és földi életünkben nemcsak jóságodat tapasztaljuk napról napra, hanem megkaptuk Tőled az örök élet zálogát.
A Szentlélek ugyanis, aki életre keltette a halálból Jézust, már elkezdte isteni működését lelkünkben, így reméljük, hogy a húsvét szent titkában állandóan részesít minket.
És ezért mi is dicsőítünk az összes angyalokkal együtt, vidám lélekkel éneklünk, és hálás szívvel zengjük:

Áldozási ének:
Mily nagy a te jóságod, Uram, amelyet a téged félőknek tartogatsz. (Zsolt 30,20)
vagy
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,9-10)

Áldozás utáni könyörgés:
Mennyei asztalod kenyerével tápláltál minket, Istenünk. Kérünk, a szeretetnek ez a tápláléka erősítse szívünket, hogy testvéreinkben neked szolgáljunk. Krisztus, a mi Urunk által.

(Kép forrása: Németi Gergely)

Share

Recommended Posts