Évközi 19. vasárnap

Évközi 19. vasárnap
szerkesztő

Az évközi 19. vasárnap könyörgése mennyei Atyánk iránti bizalom fontosságára hívja fel figyelmünket. Ebben segít bennünket a Szentlélek, lehetőséget kínálva, hogy rálépjünk a fogadott fiúság útjára. Tudatosítani szeretném ismételten, hogy Isten gyermeke vagyok. Éppen ezért, gyermekként, bátran és bizalommal megszólíthatom Őt. Az iránta való bizalom jogosít fel és erősít meg érzésemben, Ő nem hagy cserben, gondomat viseli, megvéd engem. Ennek fényében értem meg a szentmise kezdőénekét: Ő az, aki megvéd engem.

Az olvasmány Isten emberének, Illés prófétának vívódását és belső harcát tárja elénk. A történet számomra többszörösen is tanulságos, több elemében is magamra ismerhetek. Egyrészt ott van a fáradtság, a mindennapi küzdelmek velejárója. Odaadóan teljesíti küldetését, mégis megvetés a jutalma, életére törnek. Vagyis szeretnék őt eltávolítani. Már elege van mindenből.                                                                   

Magamra ismerek? Igen. Számomra is ugyanúgy, mint mások számára, akik együtt voltunk június 29-én az Egyháztanácsosok és Legátusok találkozóján, szomorú és fájó volt hallani esperes úr beszámolóját. Szólt többek közt arról, hogy egyesek eltávolításomat kérték. Nehezen tudom visszaadni, az elmúlt 6 hét fájdalmát és csalódottsági érzését. Illés prófétához hasonlóan én is úgy éreztem, elegem van mindenből. Különösen az elmúlt 4 esztendő fényében. Immár 40 nap távlatából már másként látom a történteket. Folytatom, mert folytatnom kell. Ebben adott megerősítést Illés próféta története. Sohasem választhatom a könnyebb ellenállás útját. Továbbá, ne tévesszem szemem elől a célt, ahová el akarok jutni. Természetesen annak erejében, aki szolgálatára meghívott. 

A személyes érintettségen túl van egy másik fontos eleme e történetnek. Ez az érzés, a csalódottság és fásultság érzése, sokszor hatalmába keríthet. A legnagyobb hiba, amit elkövethetek, ha feladom a küzdelmet, álmaimat, céljaimat, s megkeseredve az egész világot hibáztatom. Végül pedig az áldozati pózban keresem a helyzet feloldását.

A válaszos zsoltár pedig azt üzeni, ki az, aki megerősít és táplál, ha elgyengülök.

A szentlecke a keresztény ember erényeiről szól: jóindulat, könyörületesség, megbocsájtás, szeretet. Teszem hozzá, a megbocsájtás feltétele az őszinte bánat, jóvátétel, az okozott kár helyrehozása. A magam életére vonatkozó megfelelő következtetések levonása. Csakis így lelhetek őszinte és benső békére.

János apostol evangéliumának 6-ik fejezetéből hallhatunk egy további részletet, immár harmadik vasárnapja. „Én vagyok az élet kenyere… Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” – hangzik Jézus tanítása.  Itt és most azt üzeni számomra Jézus Krisztus e néhány mondata, hogy abban a kultúrában, amelyben eltörlik a határokat, ahol az egyén, szabadságára hivatkozva, akar új törvényeket felállítani, végső soron nem lehetséges. Az állandóságot éppen az Ő tanítása, és benne való hit jelenti. Mennyire boldog lehetek, hogy önmagát kínálja az Eucharisztiában. Ez az igazi szabadság!

Tibor atya

Kezdőének:
Tekints, Uram, szövetségedre, és szegényeidről ne feledkezzél el végleg. Kelj fel, ó Isten, védd meg ügyedet, és ne feledkezz meg a hozzád könyörgők szaváról. (Vö. Zsolt 73,20.19.22.23)

Könyörgés:
Mindenható örök Isten, a Szentlélektől vezetve bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből (1Kir 19,4-8)
Az áldozat bemutatása után Illés prófétának a Kármel hegyéről menekülnie kellett Izebel királyné haragja elől.
Illés visszavonult a pusztába egynapi járóföldre. Odaérkezett egy borókabokorhoz, leült alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” Ezzel lefeküdt és elaludt.
Egyszer csak egy angyal megérintette, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” Ahogy föltekintett, íme, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett és ivott, aztán újra lefeküdt aludni.
Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette őt és ezt mondta: „Kelj föl és egyél! Mert különben túl hosszú lesz számodra az út.” Illés fölkelt, evett, ivott, aztán ennek az ételnek erejéből negyven nap és negyven éjjel vándorolt, egészen Isten hegyéig, a Hórebig.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 33,2-3.4-5.6-7.8-9)
Válasz: Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr! (4g. tónus.)
Előénekes: Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.
Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg a szelídek és örvendezzenek.
Hívek: Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!
E: Magasztaljátok az Urat énvelem, * dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.
Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, * és kiragadott minden rettegésből.
H: Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!
E: Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, * és arcotokat nem éri szégyen.
Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.
H: Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!
E: Az Úr angyala minden istenfélőt körülsáncol, * és megszabadítja őt.
Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr, * boldog az az ember, aki őbenne bízik.
H: Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (Ef 4,30–5,2)
Testvéreim!
Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkáb)b legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői, és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk Istennek jó illatú áldozati adományként.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok az égből szállott élő kenyér, * aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” (Jn 6,51 – 5. tónus.)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 6,41-51)
Abban az időben a zsidók zúgolódni kezdtek Jézus ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem, Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?”
Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza, – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, irgalmas Istenünkhöz a krisztusi hit üdvözítő kegyelméért!
Lektor:
1. Add kegyelmedet, Urunk, hogy kinyilatkoztatott igédnek készséges hallgatói legyünk!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. A tanító Egyházat segítsd, Urunk, hogy a hit erejével meggyőzze a világot!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. A nemzetek egymástól eltérő hagyományai ne gördítsenek akadályt a hit terjedésének útjába!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Embertársaik üdvösségének reménye erősítse az igehirdetőket nehéz munkájukban!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Itt könyörgő híveid nyerjék el tőled a végső állhatatosság kegyelmét!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Istenünk! Add kegyelmedet, hogy engedelmes gyermekeidnek bizonyuljunk, és hűséges tanítványai legyünk szent Fiadnak! Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, fogadd megengesztelődve Egyházad áldozati adományait. Jóságodból te adtad azokat, hogy felajánljuk neked, és te változtatod át hatalmaddal üdvözítő áldozatunkká. Krisztus, a mi Urunk által.

Áldozási ének:
Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, aki jóllakat téged a búza javával. (Zsolt 147,12.14)
Vagy
A kenyér, amelyet (én) adok, az én testem a világ életéért – mondja az Úr. (Vö. Jn 6,51[52])

Áldozás utáni könyörgés:
Urunk, Istenünk, a tőled kapott szentségi eledel vétele üdvözítsen minket, és erősítsen meg, hogy mindig igazságod fényében járjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

(Kép forrása: Instagram)

Share

Ajánlott bejegyzések