Évközi 27. vasárnap – Terménybetakarítási hálaadás

Az évközi 27. vasárnap kezdőéneke Isten fenséges nagyságát hirdeti. Minden az Ő hatalma alá tartozik. Mennyire jó tudni azt, a bennünket egyre elbizonytalanító világban, hogy Isten a mindenség Ura. Sorsunk, életünk az Ő kezében van.

Számomra ennek a vasárnapnak könyörgése az egyik legmélyebb katolikus teológiai tanítás és üzenet is egyben. Talán azért is, mert ifjú diákéveim egy őszi vasárnap délutánját eleveníti fel. Poósz Lajos atya Hosszúmezőn volt plébános, s vasárnap estére akkori plébánosomhoz látogatott, Áib Sándor atyához. Nagyon jó barátságban voltak. Természetes volt, hogy Lajos atya végezte a vasárnap esti szentmisét. Az ő sajátos és egyedi stílusában éppen erről a könyörgésről tartotta elmélkedését. Azóta is gyakran elmélkedem ennek a könyörgésnek tartalmas üzeneteiről.

• „Isten, te mindig többet adsz nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk.“ –  Amennyiben őszinte vagyok magamhoz, el kell ismernem, nincs ez másként a magam életében sem. Ne tagadd meg ezt őszinteséget magadtól sem, s rá fogsz jönni, hogy magad életében is pontosan így van. Érdemeinken és egyéni kívánságainkon és óhajainkon túl!
• „Áraszd ránk irgalmadat, bocsásd meg mindazt, amivel lelkiismeretünk vádol.“ – Ezzel elismerem vétkes voltomat, s azt, hogy Isten irgalma nélkül senki vagyok. Lelkiismeretem vádló szavát csakis Isten irgalma tudja lecsendesíteni és kioltani.
• „És amit szinte már kérni sem merünk, add meg túláradó atyai jóságodból.“ – Szavak nélkül is megértjük egymást! Emberi kapcsolataink és kötődéseink igazi fokmérője. Igaz, ebbe vagy belenövünk – szülők és gyermek kapcsolata -, vagy pedig hosszas és közös utat megtéve – baráti kapcsolatok – jutunk el ide. A jó Isten esetében pedig már ki sem kell mondanunk, nem is kell kérnünk, mert túláradó atyai jóságából megadja nekünk. Mennyire csodálatos,  megnyugtató felismerés és érzés ez! 

Az evangélimban elhangzik egy mondat: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!“ Mi ennek az igazi üzenete és értelmezése? A szegletkő metaforája (Mt 21,42) a példabeszéd teológiai csúcspontja. Jézus itt a 118. zsoltárt idézi: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.”

1. Az elvetett és megalázott kő

A szegletkő maga Jézus, akit a példabeszédben a szőlőbérlők (a vallási és politikai vezetők) értéktelennek találtak, a szőlőn kívülre vetettek és megöltek. Ez a kép ma is élő valóság: a világ – és különösen a konfliktusok sújtotta Szentföld – gyakran elveti, gyengének és feleslegesnek tartja a jézusi utat, amely a megbocsátásra, a szelídségre és az áldozathozatalra épül. Minden bizonnyal pedig ránk is vonatkozik, ebben a megosztottságban, amiben benne találjuk magunkat.

2. Emberi elutasítás – Isteni építkezés

A metafora lényege az éles kontraszt az emberi ítélet és az isteni terv között:

• Az emberek selejtnek látják a követ, és megszabadulnak tőle.
• Isten viszont pontosan ezt az elvetett követ teszi meg az egész új építmény (az Egyház és az új emberiség) legfontosabb tartóelemévé.

Végső következtetésünk: Isten nem az emberi hatalomra, erőszakra vagy a győztesek logikájára építi a jövőt, hanem arra, amit a világ kudarcot vallottnak és semmisnek tekint.

3. A szegletkő, mint az összekötő kapocs

Az ókori építészetben a szegletkő (vagy zárókő) tartotta össze a falakat, összekötve a különböző irányból érkező szerkezeteket. Ebben van a keresztények Krisztustól kapott valódi küldetése a megosztott világban: hídnak és összekötő kapocsnak lenni ott, ahol a falak elválasztanak. Krisztus a szegletkő, mert képes egyetlen új néppé fogni össze a zsidókat, pogányokat, és a történelem szemben álló feleit.

4. Botránykő vagy alapkő?

A szegletkőnek kettős természete van, ami döntés elé állítja az embert. Aki ráépíti az életét, annak szilárd alap; aki viszont szembeszáll vele és elutasítja, az megütközik benne (botránykővé válik), és az emberi önzés építménye összeomlik rajta. A  kérdés ma is az, hogy Krisztus logikájára – az ajándékozásra és a szeretetre – építjük-e a társadalmainkat, vagy a birtoklásra, ami végül romlásba dönt minket.

Kezdőének:
Hatalmad alá tartozik, Uram, minden, és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna. Te alkottad az eget és a földet, és mindent, amit az ég határa magába foglal; te vagy a mindenség Ura. (Vö. Eszt 4.17c-e)

Könyörgés:
Mindenható, örök Isten, te mindig többet adsz nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk. Áraszd ránk irgalmadat, bocsásd meg mindazt, amivel lelkiismeretünk vádol. És amit szinte már kérni sem merünk, add meg túláradó atyai jóságodból. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 5,1-7)
A Seregek Urának szőlője Izrael háza.
Hadd zengjem el barátomnak az ő szőlője iránt érzett szerelmes énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon. Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A középre tornyot épített, sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott. Most hát, Jeruzsálem lakói és ti, Juda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, mit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt? Most ezért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze. Parlaggá teszem: Nem metszik és nem kapálják meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek: ne hullassanak rá esőt. Igen, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Juda népe az ő dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, és lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Isten kedves szőlője * az ő választott népe. (4g. tónus.)
Előénekes: Egyiptomból telepítetted át szőlődet, * népeket űztél el, hogy elültethesd.
Indái a tengerig elértek, * hajtásai pedig a Folyamig.
Hívek: Isten kedves szőlője * az ő választott népe.
E: Miért romboltad le falait, * hogy az arra járók mind leszüreteljék?
Elpusztította az erdei vadkan, * a magányos vad lelegelte.
H: Isten kedves szőlője * az ő választott népe.
E: Seregek Ura, fordulj hozzánk, † tekints le az égből, * lásd és látogasd meg ezt a szőlőt!
Védd meg, amit jobbod ültetett, * és az emberfiát, akit magadnak megerősítettél.
H: Isten kedves szőlője * az ő választott népe.
E: Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, * és mi segítségül hívjuk nevedet.
Seregek Ura, Istene, téríts meg minket, * ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.
H: Isten kedves szőlője * az ő választott népe.
Zsolt 79,9 és 12.13-14.15-16.19-20

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből (Fil 4,6-9)
Amit tanultatok, váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene!
Testvéreim!
Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással együtt az Úr elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes és igazságos, arra, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok is tettekre, és veletek lesz a béke Istene!
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Én választottalak titeket a világból, † hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, * és gyümölcsötök maradandó legyen, mondja az Úr. Jn 15,16 – 6. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 21,33-43)
Más munkásoknak adja bérbe szőlőskertjét.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?
Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az Írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Testvéreim! Isten szőlőmunkásai vagyunk, és az ő akaratát kell követnünk. Kérjük ehhez kegyelmi segítségét!
Lektor: 1. Add meg, Urunk, főpásztorainknak és papjainknak, hogy hűségesen közvetítsék számunkra szent akaratodat!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Adj készséges lelkületet híveidnek, hogy engedelmesen hallgassanak egyházi elöljáróik szavára!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Add, hogy az államférfiak egyetértésben munkálkodjanak Egyházaddal a világ békéjéért és a népek szabadságáért!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Add, hogy azok is eljussanak az igazság ismeretére, akik még nem hisznek Krisztusban!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Add, hogy mindig azt cselekedjük, ami kedves előtted, és így béke lakjék családjainkban és egyházközségünkben!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Mennyei Atyánk! Nyisd meg szívünket, hogy hozzánk küldött szent Fiadat szívesen fogadjuk, és életünket az ő tanítása szerint alakítsuk. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Kérünk, Urunk, Istenünk, fogadd el rendelésed szerint bemutatott áldozatunkat, és a szent misztériumokkal, amelyeket köteles szolgálatunkkal megünneplünk, tedd teljessé megváltásunkat és szentelj meg minket. Krisztus, a mi Urunk által.

Prefáció:
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten:
A te végtelen dicsőségedhez tartozik, hogy isteni erőddel segítesz a halandó emberen, és éppen halandó voltunkból szerzel gyógyulást.
Így amit veszteségnek tartunk, azt üdvösségünkre fordítod Krisztus, a mi Urunk által.
A te fölségedet őáltala dicsőíti az angyalok hatalmas kórusa: boldogan áldanak, mert mindörökké látnak téged. Add, kérünk, hogy az ő szavukhoz társuljon szózatunk, és velük együtt szüntelen ujjongással zengjük:

Áldozási ének:
Jó az Úr azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely őt keresi. (Siral 3,25)
Vagy
Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk. (Vö. 1Kor 10,17)

Áldozás utáni könyörgés:
Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy tápláljon és lelkesítsen ez a magunkhoz vett szentség, és alakítson minket szent Fiad képmására. Krisztus, a mi Urunk által.

(Nyitókép: MI generált kép)

Recommended Posts

Évközi 26. vasárnap – Menekültek világnapja

2026. September 27

Évközi 25. vasárnap

2026. September 20

Évközi 24. vasárnap

2026. September 12