Igeistentisztelet nagyböjt 4. vasárnapjára

szerkesztő

+! Kedves Híveink, rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat kívánnak. Ez a mostani helyzet is ilyen: nem vehetünk közös szentmisén részt. Ezért azok számára, akik igénylik, egy igeistentiszteletet állítottam össze. Arra részt akarnak venni rajta – családjukkal együtt például -, azok nyissák ki ezt az oldalt, és olvassák végig a szertartást. Legyen egy előimádkozó (apa, anya is lehet), egy felolvasó, egy énekes, és vegyenek úgy részt az igeistentiszteleten, mintha a templomban lennének! Végül lelki szentáldozáshoz is járulhatnak a tegnapelőtti cikk leírása szerint.

Áldásos vasárnapot kívánok minden kedves Hívemnek különösen azoknak, akik egyedül vannak. Isten azonban nem hagy el senkit, és a lelkipásztorok, illetve a közösségünk is itt van, imádkozunk mindenkiért!

Lelkipásztori szeretettel,

Imre atya

Stuttgart, 2020. március 22.

 

IGEISTENTISZTELET NAGYBÖJT A4. VASÁRNAPJÁRA

I. BEVEZETŐ RÉSZ

 

(Előimádkozó – apa vagy anya pl.): A mai szentmisének így szól a kezdőéneke:

Kezdőének:
Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. Vigasztalódjatok meg, mint a gyermek megnyugszik anyja kebelén. (Vö. Iz 66,10-11)

Kedves Testvérek, kezdjük igeistentiszteletünket a Hozsannánk 58-as számú énekének 1-2 szakaszával – Hozs. 58,1-2

1. Bűnbánóknak menedéke!

Trónusodhoz eljövünk,

Ah! mert máshol nincs üdv s béke,

Jézus, irgalmazz nekünk.

Szenvedésed drága árán

Váltottad meg életünk,

Ó! ne hagyj el minket árván,

Jézus, kegyelmezz nekünk.

 

Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Közgyónás (Előimádkozó): Testvéreim! Mielőtt erre a szent ünnepre előírt olvasmányokat meghallgatnánk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.

GYÓNOM A MINDENHATÓ ISTENNEK és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz. Amen.

Uram irgalmazz:

Uram, irgalmazz!

Krisztus kegyelmezz!

Uram, irgalmazz!

Könyörgés: Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd, kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Hívek: Ámen.

1. AZ IGE LITURGIÁJA

OLVASMÁNY Sámuel első könyvéből     1Sám 16,1b.6-7.10-13a

Dávidot Izrael királyává kenik.

Az Úr így szólt Sámuelhez: „Töltsd meg szarudat olajjal és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert fiai közül szemeltem ki a királyt.”
Amikor megérkezett, s meglátta Eliábot, azt gondolta: „Nos, itt áll az Úr előtt az ő fölkentje.” Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: „Ezeket nem választotta ki az Úr.” Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: „Mind itt vannak fiaid?” „A legkisebb nincs itt – válaszolta –, a nyájat őrzi.” Sámuel erre meghagyta Izájnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk az áldozati lakomához, amíg nincs itt.” Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő azt” Erre Sámuel fogta az olajosszarut, és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke.
Ez az Isten igéje.

Hívek: Istennek legyen hála!

VÁLASZOS ZSOLTÁR Zsolt 22,1-3a.3b-4.5-6

Válasz: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom. 9. tónus.
Előénekes: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
Zöldellő mezőkön, terelget engem, * csendes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti.

Hívek: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
E: Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.
H: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
E: Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje.
Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.
H: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
E: Jóságod és irgalmad nyomon követ, * életemnek minden napján.
Otthonom lesz az Isten háza, * mindörökké szünet nélkül.
H: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből Ef 5,8-14

Támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog.

Testvéreim! Ti, akik egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok az Úrban. Éljetek hát úgy, mint a fény fiai! A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság, egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el azokat. Amit ugyanis a bűnösök titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.
Amit feltárunk, arra fény derül, és amire fény derült, az maga is fény. Ezért mondják: Ébredj, ki alszol, támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog! Ez az Isten igéje.

H: Istennek legyen hála.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

„Én a világ világossága vagyok”, mondja a mi Urunk, * „Aki engem követ, övé lesz az élet világossága”. Jn 8,12 – 4g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből Jn 9,1.6-9.13-17.34-38
Elment megmosakodni, és amikor visszatért, már látott.

Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az?”

Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, is most látok.”

A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!”

A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.

Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.

Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.”

Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Ezek az evangélium igéi.

H: Áldunk Téged, Krisztus!

 

Szentbeszéd:

Kedves Testvérek! Mikor Jézus meggyógyítja a vakonszületettet, akkor nem csupán egy csodát tesz a sok közül, hanem ennek a csodának mély jelentése is van. Ezért is tárgyalja oly hosszan ezt az eseményt János evangélista.

Maga a vakság utal az emberiség vakságára, amely sokáig sötétségben járt, várta a Messiást, aki kivezeti őt a sötétségből a világosságra. De nemcsak az emberiség járt sötétségben az Ószövetség idején, hanem minden egyes ember. S ez még ma is így van. Mert hiszen hányan és hányan tengetik éltüket céltalanul, mert úgy érzik, hogy olyan ez az élet mint egy sötét barlang, melyet néhányszor én is megtapasztaltam. A Bükkben van ugyanis néhány barlang, melyről csak a Bükköt jól ismerők tudják, hogy merre van. Egy alkalommal én is bemásztam egy ilyen barlangba. Néhányszor hason kellett csúszni egyetlen egy szál zseblámpa fényénél. Amikor már elég mélyen bent voltunk egy nagyobbfajta üregben pihentünk meg. Akkor megkísértett a gondolat. Mi lenne, ha most zseblámpánkból hirtelen kiégne az égő, és koromsötétség borulna ránk. Ki tudná merre kell kimenni ebben a koromsötétségben? Óhatatlanul is beleborzongtam a gondolatba, hogy ez megtörténhet.

Sok ember élete ilyen, nekivág az élet sötét rejtelmeinek anélkül, hogy a legcsekélyebb fényforrás rendelkezésére állna. Ilyenkor értelmetlenül mered az élet sötét éjszakája ez ember elé, s óhatatlanul felmerül a kérdés: mi értelme van az egésznek? Ha valóban ilyen sötét és értelmetlen lenne életünk, akkor az egész élővilágból az ember lenne a legnyomorultabb lény, mert értemével látja létének teljes értelmetlenségét.

De nem ilyen sötét az élet, mert Krisztus, a világ világossága minden ember számára felragyogott. S ezt a felragyogást gyönyörűen szemlélteti a vakonszületett meggyógyításáról szóló történet.

Rögtön azzal kezdődik, hogy az apostolok kérdik Jézust: “Mester, ki vétkezett, ez, vagy szülei, hogy vakon született?” Jézus válasza: “Sem ez, sem szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei.” Vagyis ne azt nézzétek, hogy mi van az ember mögött, hogy mennyi hibával, bűnnel telített, az élete, hanem azt, hogy mi vár az emberre. Mert ha az Isten az igaz bűnbánat láttán elfelejti azt, ami eddig volt, akkor te is felejtsd el, s kezd végre új életet, kezdj tiszta lappal.

Jézus meggyógyítja a vakot. Azt várnánk, hogy mindenki elismerje: nagy csoda történt. De ehelyett azt látjuk, hogy mindenki értetlenkedik, kezdve magán a meggyógyított vakon.

Vannak akik egyenesen támadóállásba helyezkednek: a farizeusok. Nem tudják elfogadni azt, hogy Jézus megtehet ilyet, mert ha elfogadnák, akkor azt is el kellene fogadniuk, hogy Jézus a Messiás. Ehelyett aprólékos vallatásba kezdenek, csakhogy végre valami ésszerű, számukra elfogadható magyarázatot találjanak, s vallatásukkal magát a meggyógyult vakot is majdhogynem a kétségbeesésbe viszik.

Ma is vannak ilyen emberek, akik nem hajlandóak elfogadni Istent, Jézus Krisztust, mert akkor aszerint kellene élniük, amit Isten megkíván tőlük. De nem elég, hogy nem fogadják el, még másokat is igyekeznek eltéríteni tőle. Nem hisznek abban, hogy az ember máról holnapra Isten segítségével szakíthat bűnös életével és új életet kezdhet. Azt szeretnék, ha az ilyen ember egész életére megbélyegzett maradna. Mennyivel egyszerűbb lenne így a világ, amiben lennének igazak és bűnösök, s a kettő között nem volna lehetséges átmenet.

Vannak olyan emberek, akik teljesen közömbösek, mint a meggyógyított vak szülei. Hogyan történt, ki tette? Nem érdekli őket, kérdezzék meg fiukat, ők nem vállalnak semmiért semmi felelősséget, ők nem hallottak és nem láttak semmit. Talán az ilyen közömbös emberekből van a legtöbb mai világunkban. Az ilyeneknek akár mellette is összeeshet valaki az utcán nem érdekli, mert, nem őrzője ő testvérének – ahogyan már Káin is mondta a testvérgyilkosság elkövetése után. Az ilyeneknek akár az orruk előtt is megjelenhetne az Isten, ők akkor sem hinnének benne, mert a szürke hétköznapok lapos kényelme többet ér számukra, mint az Istenért vállalt nemes áldozatok sora.

S vannak emberek, akik találkoznak a világ világosságával, aki megvilágosítja életüket. De a felismerés, Jézus Krisztus megismerése nem megy egyik percről a másikra. Mert hiszen a meggyógyított is csak eleinte annyit sejdít, hogy valami próféta lehet Jézus. Lassan-lassan világosodik meg számára, hogy ki ez a Jézus. Bizony, Isten és Jézus megismerése nem könnyű feladat. Pláne akkor nem könnyű, ha csak a saját eszünkre hagyatkozva karjuk megismerni őt. Ehhez segítségül kell kérni az ő kegyelmét, hiszen figyeljük meg: akkor világosodik meg a vakonszületett előtt teljesen, hogy ki Jézus, amikor másodszor találkozik vele és kérdi: “Ki az az Emberfia, Uram, hogy higgyek benne?” S Jézus adja meg a végső választ: “Látod őt, aki veled beszél: ő az!”

Kedves testvérek. Gondolkozzunk el, hogy ki nekünk Jézus, hogyan állunk hozzá. Ellenségesen, mint a farizeusok, közömbösen, mint a meggyógyított szülei, vagy küzdve a mind tökéletesebb megismerésért, mint a vakonszületett?

Ha pedig úgy találnánk, hogy nem egészen megfelelően viszonyulunk Jézushoz, akkor ne adjuk fel a küzdelmet: nála mindig újrakezdhetünk, anélkül, hogy számon kérné az elhibázott, de annál nagyobb és őszintébb bűnbánattal megbánt múltunkat.

Most a mai vasárnap gondolkozzunk el ezen a hosszú, de annál értékesebb és több kincset rejtő evangéliumi részen, ha hazamegyünk vegyük elő újra ezt a részt és komolyan gondolkozzunk el rajta: én melyik vagyok a három közül és mit kell még tennem? Amen

III. A KÖZÖSSÉG VÁLASZA 

Hiszekegy: Testvéreim, most pedig valljuk meg a hitünket: HISZEK EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Előimádkozó: Kérjük, testvéreim, mennyei Atyánkat, hogy Krisztus világossága vezessen bennünket földi életünkben!

Felolvasó: 1. Add, Urunk, hogy Egyházad a bűn és a tudatlanság vakságát az igaz hit világosságával orvosolja!

            Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!

  1. Világosítsd meg kegyelmeddel a népek vezetőit, hogy tisztán lássák, mit kell a közösség javára tenniük!

            Hívek: Kérünk téged . . .

  1. Vezesd el, Urunk, a nemhívőket és a kételkedőket az evangélium világosságára!

            Hívek: Kérünk téged . . .

  1. Gyarapítsd, Urunk, egyházközségünkben a szeretet fényét és melegét!

            Hívek: Kérünk téged . . .

  1. A nagyböjti lelkigyakorlatok nyissák meg szemünket szent akaratod felismerésére!

            Hívek: Kérünk téged . . .

Előimádkozó: Urunk és Istenünk! Te vagy a világ Világossága! Kegyelmed fénye oszlassa el lelkünkben a bűn sötétségét. Krisztus, a mi Urunk által.

            Hívek: Ámen.

Miatyánk: Most pedig imádkozzunk úgy, ahogyan Urunk Jézus tanított minket imádkozni: Mi Atyánk…

  1. BEFEJEZŐ SZERTARTÁS

Lelki áldozás

“Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.
Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj legalább lelki módon a szívembe!

Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.

Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!  Amen.”

(Rövid csend után)

Áldozás utáni könyörgés:

Istenünk, te megvilágosítasz minden embert, aki a világra születik. Kérünk, ragyogja be szívünket kegyelmed fénye, hogy mindig úgy gondolkodjunk, ahogy hozzád méltó, fölségednek kedves, és őszintén szeressünk téged. Krisztus, a mi Urunk által.

Áldás: Most pedig fogadjuk mindannyian az Úr áldását!

Az Atya +, a Fiú + és a Szentlélek + nevében!

Ámen.

 

Ének: Hozs. 71,1-3

  1. Keresztények sírjatok,

Mélyen szomorkodjatok.

Keseregjen minden szív,

Aki Jézusához hív.

  1. Nincsen abban irgalom,

Hozzád buzgó fájdalom,

Aki téged meg nem szán,

Ó Jézus, a keresztfán.

  1. Szent testednek sebeit,

Vérrel folyó kékeit

Aki látja és nem sír,

Élő hittel az nem bír.

 

Share

Ajánlott bejegyzések