Évközi 19. vasárnap

Évközi 19. vasárnap

A mostani szentmise könyörgése ismételten a bizalom fontosságát emeli ki, amelyben Istent Atyának szólíthatjuk. Éppen látogatóban vagyok egy kedves családnál. Este van, gyönyörű idő. Kint ülünk le a szabadban, a nyári kertben. Barátom gyermeke érkezik meg, ölébe ül. Gyönyörű kép ez, mely a gyermek szülő iránti bizalmát érzékelteti. Megvan-e bennem ez a fajta bizalom mennyei Atyám iránt?

Az éberség és a készenlét gondolata mindig időszerű. A katonai szolgálatom egyik legszebb emléke elevenedik meg most bennem. Ez az állandó őrszolgálat volt több héten keresztül. Három óra őrtállás, három óra alvás, majd három óra készenlét. Aztán minden kezdődik előröl. Vagyis először készenlétbe kell helyeznem magam. Csakis ezt követően jön az őrtállás! Ez a készenlét sok munkát és időt igényel.

Időként olykor elfáradunk, belefáradunk a munkába. Elkeserít mások értetlensége, sőt rosszakarata. Az első olvasmány éppen egy helyzetet ír le. Illés próféta belefárad a mindennapok sikertelenségeibe. Egyfajta kudarcként éli meg mindezt. Istenhez fohászkodik, hogy éreztesse meg hatalmát, mutassa meg jelenlétét, siessen segítségére. Illés prófétának az enyhe szellő susogásában jelenik meg az Úr. Számomra is az imádság csendes és meghitt percei kínálnak lehetőséget a Vele való találkozásra.

A szentleckében Pál apostol szeretteiért való aggódásának ad hangot. Fáj hűtlenségük, megtérésükért minden áldozatra kész. Egyfajta biztatás számomra Szent Pál apostol magatartása. Bennem is legyen felelősségtudat és áldozatkészség a reámbízott embertársakért.

Az elhangzó evangéliumi történet értelmezése és üzenete sokrétű.  Most különösen a magam életére vonatkoztatható üzenetet szeretném kibontani. A tanítványok a tavon vannak. Egy adott pillanatban pedig viharba kerülnek. Éjszaka van. Nem a béke uralkodik, hanem a vihar, bizonytalanság és félelem. Ekkor, a legnagyobb félelem és bizonytalanság közepette, Jézus közeledik hozzájuk, a víz színén járva. Nem ismerik fel Őt, kísértetnek vélik. Jézus azonban megszólítja őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!“ Ez a mozzanat egy mély spirituális igazságra mutat rá: gyakran magát az Urat, aki a segítségünkre siet a nehézségek közepette, fenyegetésnek vagy kísértetnek érzékeljük, mert jelenléte túlmutat a mi emberi logikánkon. Péter jelet kér maga számára. Kiszáll a bárkából. Ez azt jelenti, hogy elhagyja a saját képességeinek és biztonságának a helyét. Otthagyja azt, ami ismerős, a jól bevált stratégiákat, és meg mer kockáztatni valami olyasmit, ami emberileg lehetetlen, ami valóban új. Péter drámája azonban az, hogy levette a szemét Jézusról, és a szélre, a veszélyre koncentrált. Amikor a hit helyét átveszi a kalkuláció és a félelem, az ember süllyedni kezd. De még ebben a bukásban is van egy nemes merészség: Péter mer hinni abban, hogy az Úr a vihar közepén is képes megmenteni őt, és mer kiáltani. Jézus azonnal kinyújtja a kezét, megragadja őt, és így szól: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31). Ez a feddés nem elutasítás, hanem a szeretetből fakadó nevelés. A hit nem a kétségek teljes hiánya, hanem az a döntés, hogy a kétségek ellenére is Jézus kezébe kapaszkodunk.

A legnagyobb és legmélyebb elhagyatottság idején sem akarom levenni tekintetem Jézusról. Tudom és biztos vagyok abban, hogy megtart szeretetével. Nem engedi el kezem sohasem! Kell-e ettől több számomra? Aligha! 

Az ének meghallgatásához kattints alább:⇓⇓⇓

Meghívtál, hogy vízre lépjek

Kezdőének:
Tekints, Uram, szövetségedre, és szegényeidről ne feledkezzél el végleg. Kelj fel, ó Isten, védd meg ügyedet, és ne feledkezz meg a hozzád könyörgők szaváról. (Vö. Zsolt 73,20.19.22.23)

Könyörgés:
Mindenható örök Isten, a Szentlélektől vezetve bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből (1Kir 19,9a.11-13a)
A hegyen járulj az Úr színe elé!
Illés próféta elérkezett Isten hegyéhez, a Hórebhez. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. Az Úr azt mondta neki: „Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S íme az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor ezt Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang elé állt.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 84,9ab-10.11-12.13-14)
Válasz: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk! (1 D2. tónus.)
Előénekes: Hadd halljam, mit mond az én Uram, Istenem, * mert népének és szentjeinek békét ígér.
Az istenfélőkhöz valóban közel az üdvösség, * hogy országukba dicsőség költözzék.
Hívek: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!
E: Irgalom és hűség majd egymásra lelnek, * csókot vált az igazság és a béke.
A földből a hűség kisarjad, * és az igazságosság tekint le az égből.
H: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!
E: Az Úr jóságát megmutatja, * földünk is meghozza termését.
Igazság jár az Úr előtt, * és béke a lába nyomában.
H: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 9,1-5)
Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt testvéreimért.
Testvéreim!
Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik a Szentlélekben, hogy nagy az én szomorúságom és állandó a szívem fájdalma!
Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól testvéreimért, a test szerint népemből valókért, Izrael fiaiért! Hiszen övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Az Úrban remélek, * igéjében bízom. Zsolt 129,5 – 4g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 14,22-33)
Parancsold meg, hogy a vízen hozzád menjek!
Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy a magunk életében és a történelem eseményeiben felismerjük a gondviselő Isten nagy szándékait!
Lektor: 1. Hogy Egyházad mindig meglássa az idők jeleit és az emberiség lelki szükségleteit!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy a világ népei megértsék: csak egymást támogatva érhetik el saját boldogságukat!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Hogy mindennapi feladatainkban felismerjük szent akaratodat!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Hogy a sikertelenségek ne ingassák meg gondviselésedbe vetett hitünket!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Hogy a szenvedésben és a megpróbáltatásban felismerjük a te látogatásodat!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Mindenható, örök Isten! Hisszük, hogy a téged szerető lelkeknek minden a javukra válik. Add, hogy mind a jó, mind a balsorsban hűségesek maradjunk hozzád! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, fogadd megengesztelődve Egyházad áldozati adományait. Jóságodból te adtad azokat, hogy felajánljuk neked, és te változtatod át hatalmaddal üdvözítő áldozatunkká. Krisztus, a mi Urunk által.

Prefáció:
Mert valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható, örök Isten:
A te végtelen dicsőségedhez tartozik, hogy isteni erőddel segítesz a halandó emberen, és éppen halandó voltunkból szerzel gyógyulást.
Így amit veszteségnek tartunk, azt üdvösségünkre fordítod Krisztus, a mi Urunk által.
A te fölségedet őáltala dicsőíti az angyalok hatalmas kórusa: boldogan áldanak, mert mindörökké látnak téged. Add, kérünk, hogy az ő szavukhoz társuljon szózatunk, és velük együtt szüntelen ujjongással zengjük:

Áldozási ének:
Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, aki jóllakat téged a búza javával. (Zsolt 147,12.14)
Vagy
A kenyér, amelyet (én) adok, az én testem a világ életéért – mondja az Úr. (Vö. Jn 6,51[52])

Áldozás utáni könyörgés:
Urunk, Istenünk, a tőled kapott szentségi eledel vétele üdvözítsen minket, és erősítsen meg, hogy mindig igazságod fényében járjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

(Kép forrása: wikimwedia.org – Gustave Brion: Jézus és Péter a vízen)

Share