Eskü az igazi hazáért

szerkesztő

Szeptember utolsó napja szépnek ígérkezett a hajnali órákban. Fél hatkor már úton voltunk München felé, hogy egy életre szóló élményben részesülhessünk. A táj több helyen még ködben úszott, de a nap már kezdett kibukkani a minden színben pompázó fák levelei között. Abban reménykedtünk, hogy az út szabad marad és idejében érkezünk meg a nagy eseményre. A nagyobb városokhoz közeledve már közlekedési dugó is fogadott, és München előtt lépésben is kellett haladjunk. Ennek ellenére idejében érkeztünk meg célpontunkhoz.

 

Csilla meghívására rögtön igent mondtunk. A Müncheni Magyar Konzulátus épületében egy nagy esemény tanúi voltunk: tizenhét, többnyire délvidéki valamint erdélyi és székelyföldi magyar ezen a napon tette le az állampolgársági esküt. A tizenhét résztvevő közül Csilla tisztelte meg legszebben székely ruhájában az eskütételt.

 

Ezt a napot a konzulátus csak az eskütételre áldozta, így a bejelentkezés után a díszterembe vezettek és hellyel kínáltak bennünket. A konzulátus vezetőjére várva Liszt Ferenc Magyar Rapszódiájának dallamai csendültek meg.

 

Dr. Németh Krisztina vezető konzul köszöntőjében Tordai-Lejkó Gábor főkonzul szívélyes üzenetét tolmácsolta az egybegyülteknek, aki fontos elfoglaltsága miatt nem jöhetett el az eskütételre.

 

A konzulasszony kitért beszédében a 2011-ben megszavazott állampolgársági törvényre, amellyel a határon túl élő magyarok egyik nagy álma valósult meg. Azóta nyolcszázezer külföldön élő magyar vette át az állampolgársági oklevelet és ezek közül háromezret Münchenben kérvényeztek.

 

Köszöntő beszédében gratulált a konzulasszony egy délvidéki anyukának, aki két iskolás korú lányát magyar nyelvre tanította, és mind a hárman aznap vették át a magyar állampolgárságról szóló okleveleket.

 

Ünnepélyes keretek között felállva hangzott el az eskütétel:

„Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem.

A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek.

Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom.

Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.

Isten engem úgy segéljen.”

 

Az eskü után elénekeltük a Himnuszt, meghallgattuk Vörösmarty Mihály „Szózat” című versét, a konzulasszony személyesen kiosztotta a honosítási okleveleket, gratulált az új magyar állampolgároknak és pezsgővel koccintottunk.

 

Megcsodáltuk Csilla honosítási oklevelét Áder János köztársasági elnök aláírásával és Kölcsey Ferenc idézetével, ami egyenesen a szívünkhöz szól és így hangzik:

 

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak

Hagyd örökül ha kihúnysz: a haza minden előtt!”

                                                                                         (Pozsony, 1833. június 14.)

 

A nap többi részét négyesben töltöttük el Vili idegenvezetőnkkel templom- és múzeumlátogatással a napsütéses bajor fővárosban. Így zárult le ez az emlékezetes nap.

 

 

Dávid Melinda

2015.10.08.

Share