Kreatív, kézműves délután a Barátságklubban
szerkesztő Tibor atya
Régi adósságomat törlesztem a mostani írás megjelentetésével. Stauder Marika találkozónkat követően nagyon hamar elkészítette beszámolóját. Az igazság pedig az, hogy egyszerűen elfeledkeztem róla. Ennek ellenére, bár most kerül közlésre a beszámoló, sokunk örömét szolgálja.
Fogadjátok szeretettel:
Az idő kereke forog, forog. Nem tudom miért, de nekem úgy tűnik, hogy az idő múlása felgyorsult! Vagy én lettem talán lassabb? Úgy tűnik most volt év eleje és már az év utolsó hónapjában, decemberben vagyunk.
Decembernek is meg van ám a maga varázsa. Megkezdődött az Advent. A várakozás időszakában vagyunk, amelynek szimbóluma: az adventi koszorú gyertyái, amelyek az adventi időszak négy hetét jelképezik. Az adventi koszorú örökzöld ágai a reményt és az életet jelképezik, a gyertyák pedig az erősödő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét. A négy gyertya a három isteni erényt – hit, remény, szeretet -, és a keresztény élet alappillérét, az örömöt jelképezi.
Számomra advent egy nagyon szép időszaka az évnek. Missziónkban is pezsgőbb az élet. A péntek délutáni szentmiséket, roraté-misék helyettesítik, amelyek közös reggelivel fejeződnek be. Nagyon kellemes, szép együttlét a híveknek. Misszió keretében működő különböző csoportok is adventi ünnepséget tartanak.
A barátságklub tagjainak is érkezett meghívó ebben az évben az utolsó találkozásukra. Örömmel olvastuk a kedvesen fogalmazott meghívót, ami, mint mindig, tartalmával, szürke napjainkat megszínesíti.
December 6-án találkoztunk. Gyönyörűen díszített asztal, forralt bor illata várta a tagokat. Erika, kedves barátnőjének, Tündének ízléses, szép asztaldíszítése ünnepi hangulatot teremtett a teremben. Köszönjük szépen, kedves Tünde! Örömünkre gyereksereg érkezett szülők kíséretében. Így aztán színes lett a társaság, gyerekekkel és úgymond, a „második gyerekkorukhoz közeledők”-kel telt meg a terem. Tibor atya és Erika üdvözöltek bennünket.
Erika bemutatta két nagyon kedves vendégünket: Szamosi Madarász Erzsébetet, aki a mézeskalácsok díszítésével, és Benke Máriát, aki karácsonyi díszek készítésével is foglalkoznak. Egyszer csak csengő csilingelésre lettünk figyelmesek. Meglepetésünkre a drága jó Mikulás kísérőjével, a krampusszal eljött hozzánk, gyerekek, felnőttek örömére.
Eszembe jutott egy kicsi, gyerekkori pillanat, mikor hozzám is jött a Mikulás a krampusszal, akinek még virgács is volt a kéziben. Nagyon féltem és gyorsan a hálószobában az ágy alá bújtam. A Mikulás kellemes hangjával köszöntött bennünket, mindenki csendben hallgatta pár mondatát. Aztán a gyereksereg sorba állva várta az ajándékot, amit a Mikulás kísérője osztogatott nekik. Közben a Mikulás bácsi, kérdezősködött, hány évesek, szeretnek-e tanulni, segítenek-e édesanyuknak… Engem nagyon lenyűgözött a drága kicsik arckifejezésük, ahogy megilletődve felnéztek a Mikulásra és milyen illedelmesen válaszoltak a kérdésekre.
Felejthetetlen marad nekem! Tibor atya beszélt még Szent Miklós püspökről. Szent Miklós püspök, a hit védelmezője, a szegények gyámolítója évszázadok óta az egyik legnépszerűbb szent, az ajándékozó szeretet, az utazók, hajósok, halászok, kereskedők, a zarándokok és a férjez menni vágyó lányok patrónusa.
Gazdag szülők gyermekeként született Anatoliában, Patara városában, de korán árvaságra jutott. Kolostorba került, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett.
Végül a papi hívatást választotta. Anatolia fővárosában, Myrában telepedett le. Még nem volt harminc éves, amikor megválasztják a város püspökévé. Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Mindenkinek minden szükségben gyors segítője volt. Életéről sok legenda ismert, ezek alapján született meg Mikulás alakja. A hagyomány szerint a Krisztus utáni 342-ben december 6-án halt meg, Myrában, több mint ötven évi főpásztori tisztség után.
Miután Tibor atya befejezte Szent Miklós püspökről beszédjét, gyerekek, anyukák ülték körül a mézeskalács díszítésére és a barkácsolás készítésére előkészített asztalokat. Az asztalok megteltek a kidíszítésre váró mézeskalácsokkal, az ehhez való eszközökkel. Erzsébet hozzá fogott a bemutatásra, magyarázásra, hogyan is kell ilyesmit csinálni. Mária pedig a barkácsolásnak fogott hozzá, az érdeklődő gyerekekkel. Az egyik kisleány édesanya, aki hosszú napi munka után, szeretett volna haza menni, gyermeke kedvéért még maradnia kellett. Azt jelenti, mindenki jól érezte magát. Közben a Mikulás is elbúcsúzott, reméljük jók maradunk és jövőre is meglátogat bennünket!
A missziónk az idén is bekapcsolódott a Jónak lenni jó! adomány gyűjtő kampányába. A Barátságklub is hozzájárul ehhez a gyűjtéshez, a kidíszített mézeskalácsok is árusításra kerülnek december 15-én, „Együtt jónak lenni még jobb” rendezvényén. Nem nagy bejövetel, de azt mondják „sok kicsi sokra megy”! Kötetlen beszélgetésekkel, a finom, a magunkkal hozott falatok fogyasztásával folytatódott délutánunk, esténk. Újból hálás köszönet Erikánknak és férjének, Sándornak ezért a szép, felejthetetlen délutánért és estéért!
Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját! A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélek egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Stauder Marika
Ajánlott bejegyzések
Dr. Klaus Krämer püspök nagyböjti üzenete
2025. március 04
Évközi 6. vasárnap
2025. február 15
Évközi 5. vasárnap
2025. február 08