Dr. Gebhard Fürst püspök nagyböjti üzenete

Dr. Gebhard Fürst püspök nagyböjti üzenete
szerkesztő

Püspöki levél

a Rottenburg-Stuttgarti Egyházmegye egyházközségei számára

a 2022-es húsvéti bűnbánati időszakra

Nagyböjt 1. vasárnapja március 6.

Dr. Gebhard Fürst püspök

Az egyház strukturális és lelki megújulása Jézus Krisztus szellemében

Kedves Gyülekezeti tagok, kedves Nővérek és Testvérek!

A húsvéti bűnbánati időszak kezdetén szívből jövő szeretettel fordulok Önökhöz. De ugyanakkor mély aggodalommal is.

Nehéz időket élünk. A nyugtalanító események – bármerre is nézünk – lehangolnak minket és sokakat megrémítenek. A viharos idők viharos konfliktusokba sodornak bennünket. A kibékíthetetlen helyzetek szétszakítják az együttélésünket, és megosztottsághoz vezetnek.

A koronavírus-járvány harmadik évében továbbra is a betegség és a halál, a magány és a mutálódó vírus okozta egzisztenciális szorongás miatt szenvedünk.

Még inkább érezzük egyházunk megrázó válságát. Újra és újra újabb és újabb botrányok kerülnek napvilágra a papok, diakónusok, egyházi személyek és egyházi alkalmazottak által gyermekek és fiatalok ellen elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban. Mindebben különösen megdöbbentőnek tartom a visszaélések által érintettekkel szembeni rideg, elutasító bánásmódot, a szenvedéseik semmibe vételét és a segítség elutasítását a legmagasabb egyházi tisztségviselők részéről.

A bűncselekményeknek az elkövetők feltételezett védelme érdekében történő elhomályosításával kapcsolatban további, a rendszerben rejlő problémák válnak nyilvánvalóvá:

  • a nyilvánosságra került hatalommal való visszaélés,
  • az egyház megújulásának elutasítása,
  • a képtelenség arra, hogy az embereket egyéni élethelyzetükben elfogadjuk, és megbecsüléssel bánjunk velük,
  • és a képtelenség, hogy a nagy problémákat jövőorientált módon kezeljük.

Mindez rendkívüli módon megterheli az egyházi együttlétünket. Egyházunk léte veszélyben van.

Kedves Nővéreim és Testvéreim, püspökként felelősséget kell vállalnom. Önökkel együtt szeretnék az egyház fenntartható megújulásáért dolgozni. Az egyház strukturális megújulásáért, de a lelki megújulásért is a szívünkben.

Sok beszélgetésből, valamint a levelekből és az e-mailekből, amelyeket sokan írtak Önök közül nekem, tudok az Önökben lévő dühről, szomorúságról és csalódottságról, és tudok az Önök meghasonlottságáról; különösen akkor, amikor Önök a felelősök. Jelenleg számos hívő fordít hátat az egyháznak, vagy hagyja el azt a hatalommal való visszaélés miatt: azért is, mert sok mindent már nem tudnak megérteni és támogatni. Az eltussolásnak, a kirekesztésnek és a szeretetlenségnek, a visszaélések bármilyen formájának nincs helye egy olyan egyházban, amely elkötelezett Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma mellett.

Az üdvösséget és az emberek üdvösségét, életük sikerét és Jézus Krisztus Istene szerető közelségének megtapasztalását közöttünk valóságossá, kézzelfoghatóvá és érzékelhetővé tenni, ez a küldetése mindenkinek az Egyházban. Isten népének éppúgy, mint azoknak, akik Isten népében szolgálnak.

Ha mi, Jézus Krisztus követői nem tudjuk többé hitelesen megélni ezt az üzenetét – minden embertársunk üdvösségéért -, akkor keresztény mivoltunk lényegét veszítettük el.

Még egyszer: a jelenleg megélt keserves óráinknak éppen az a parancsolata, hogy az egyházi struktúrák megújuljanak, de a szívünkben is Jézus Krisztusból és az Ő evangéliumából táplálkozó lelki megújulás történjen.

Vigyáznunk kell arra, hogy Jézus Krisztus Lelke jó értelemben irányítsa minden erőfeszítésünket. Ezért a struktúrák megújítása mindenekelőtt akkor lehet sikeres, ha készek vagyunk megújítani a szívünket is. Az Ő Lelke vezessen minket ehhez.

Echternachi evangéliumok, Vihar a tavon, Germanisches Nationalmuseum (Német Nemzeti Múzeum), Nürnberg, Németország

Végezetül egy erőteljes hatású képet szeretnék Önökkel együtt megtekinteni. Ezt választottam a keserves órákra ebben a viharos időben. Itt van Önök előtt.

Néha egy kép jobban segít értelmezni a helyzetet, amelyben vagyunk, mint a szavak önmagukban. Ezért szeretném meghívni Önöket, hogy nézzék meg velem együtt a képet!

Kedves Nővéreim és Testvéreim! Az Újszövetségből a “Vihar a tavon” történetének ábrázolását láthatják. Személy szerint nekem ez az evangéliumokból[1] való jelenet nagyon tetszik.

Az evangélisták nem csak történelmi tényként mutatják be a tavon kitört vihart. Képszerűen írják le, hogyan küzd az akkori fiatal kereszténység a túlélésért a viharos időkben. Jézus tanítványai a csónakban vannak Jézussal. A hajó és az emberek egy heves forgószélbe kerülnek. Attól félnek, hogy elmerülnek.

Jézus kétszer is látható. A kép bal oldalán a tenger vihara közepette alszik. – Az egyik tanítvány – valószínűleg Péter – gesztusával fejezi ki azt, amit ma mi is kérdezünk: “Jézusom, Mester, nem törődsz azzal ebben a fenyegető viharban, hogy elpusztulunk?” – “Hol vagy Jézus, hol van a segítséged, hogy megments minket?” – Jézust másodszor is megpillantjuk, ezúttal a háborgó vízen úszó kis hajó orrában. Itt nem alszik. Kinyújtott karjával megálljt parancsol a viharoknak és a hullámoknak. Egész alakjával előre mutat. János, a Jézust különösen szerető tanítvány, a felkelt Jézus Krisztus mögött áll, és bátran néz vele együtt előre.

Kedves Nővéreim és Testvéreim! Számomra ez a kép nagy jelentőséggel bír. Ebben a képben a súlyos válságban lévő, fenyegetett egyházat ismerem fel, amely viharos időkben tart a jövő felé.

Néha úgy tűnik, hogy Isten közömbös a helyzetünkkel szemben, mintha az alvó Jézus magunkra hagyna bennünket. De Péter felébreszti őt. Igen, nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy Jézus Krisztust hatékonnyá és erőssé tegyük az egyházunkban. Hogy az Ő Lelke vezessen minket ezekben a viharos időkben. Hogy a Jézus Krisztusból áradó segítő és gyógyító erő meghatározóvá váljon az egyház megújulásában.

Mint Jánosnak a csónakban, nekünk is Jézus mögött kell állnunk, szeretnünk kell őt, és vele együtt bátran előre kell haladnunk. Ha Ő áll az egyház közepén, ha az Ő Lelke munkálkodik bennünk és általunk, akkor megmutatja nekünk a viharból kivezető utat. Az Ő ajándéka számunkra a jövő és a remény. Az Ő Lelkével és általa sikerülhet az Egyház megújulása.

Kedves Nővéreim és Testvéreim! Ígérem Önöknek, hogy püspökként az egyházmegyei vezetés felelőseivel együtt mindent megteszek, ami a megújuláshoz szükséges: legyen szó a bűncselekmények további tisztázásáról, a strukturális feldolgozásról, az érintettek szenvedésének elismeréséről vagy a visszaélések megelőzéséről.

Önök közül sokan tudják, hogy mi a Rottenburg-Stuttgarti Egyházmegyében – én mint püspök és az egyházmegye vezetőségének felelősei – két évtizede szisztematikusan foglalkozunk a gyermekek és fiatalok ellen elkövetett szexuális visszaélésekkel a függetlenül működő “Szexuális visszaélések Bizottsága” révén. A tudomásunkra jutott eseteket nem tussoltuk el vagy húztuk el szándékosan, és a jövőben sem tesszük ezt. A szexuális visszaélések valamennyi esetét a püspöki utasításoktól függetlenül működő testület vizsgálta és vizsgálja. A tudomásunkra jutott bűncselekményeket a hatályos állami büntetőjog és az egyházi törvények szerinti szankcionálás követte, és az elkövetőket megbüntették.

Megértem, hogy sokan Önök közül türelmetlenül várják a „zsinati út” pozitív eredményeit. A “zsinati út” intenzív tanácskozásai nem maradhatnak következmények nélkül:

  • meg kell erősíteni az egyházban a laikusok részvételét.
  • a nőknek a korábbinál sokkal nagyobb mértékben kell tudni részt venni az egyházban, vezető pozíciókban és diakónusként.
  • olyan formákat és jeleket kell találnunk, hogy minden ember úgy érezze, hogy Isten és Jézus Krisztus egyháza elfogadja őt – testi-lelki identitásában, szexuális irányultságában és egymás iránti szeretetében.

Püspökként szeretnék szembenézni ezekkel a kihívásokkal, és Jézus Krisztusra tekinteni, hogy megmutassa nekünk az utat. Ahhoz, hogy az Ő gyógyító és üdvözítő üzenete hathasson ebben a világban, Jézus Krisztusnak mindannyiunk elkötelezettségére és szeretetére szüksége van.

Imádkozzunk egymásért ebben a nehéz időszakban!

Rottenburg, 2022. február 2., Az Úr bemutatásának ünnepe

Az Önök püspöke, Dr. Gebhard Fürst

[1] Mk 4,35-41; Mt 8,18.23-27; Lk 8,22-25.

Share

Ajánlott bejegyzések