Kísértésben

Kísértésben

Nagyböjt idején tudatosabban figyelünk a kísértőre. A negyvennapos pusztai böjt, lelki előkészület okvetlenül kiugrasztja a nyulat a bokorból, szembesít a kísértésekkel. A kísértő, a sátán, az ördög, nagyszámú démonsereg kíséretében támad minden oldalról. Gondolatainkat, lelki immunrendszerünket, zsigereinket. Máskor is támad, de ilyenkor, mint sötétben, mikor hirtelen fényt gyújtunk, megriad és acsarkodik, szűkölve fogát vicsorgatja. Bevet minden lehetséges trükköt: hízeleg, idézi a Bibliát, komfortzónánkba burkolózva jogainkat hangoztatja, hiúságunkat tömjénezi, cseles érveléssel, csúsztatásokkal kelepcébe csal és palira veszi Istenhez ragaszkodásunkat. Ránk bizonyítja, hogy korrumpálhatóak vagyunk, kényes, féltve óvott érzékeny, gyenge pontunkat veszi célba.
Három területen különösen ravaszul kiveti ránk a hálót:
1. Testi vágyak, ösztönök.
Hús-vér emberek vagyunk, így hát természetes, jogos az igény, hogy a létfenntartás, a fajfenntartás ösztöneire hallgatni kell. No de ott van a kutya elásva, hogy ezeket úgy állítja be, hogy elsődlegesek. Prioritások. Mindent a fogyasztásért, a vágyak kielégítéséért. És kinek melyik kedvesebb: étel, ital, édessség, nemiség, aszerint sugdalózik. „Vegyél még egy szelet csokit!”, „Ettől a pohártól még lehet vezetni!”, „Egy szál cigi még belefér!” stb. Ugyanígy, amikor vásárolni mész, direkt jó, ha nem viszel listát: ott helyben majd kiderül: vedd meg ezt is, most olcsóbb, jó ha van a háznál, akciós és kettőt adnak egy helyett, sőt rendeld meg neten, házhoz szállítják, úgyis nagy az infláció, minek kuporgatod a pénzt… hát nem azért dolgozol…? Egyébként is milyen finom. Ha jól esik, mi ebben a bűn? Ne légy maradi!…
De legyezi az önzésedet a birtoklással is: az a biztos, ami a tiéd… Ne csak a szomszédnak legyen. Anyádék még nem engedhették meg maguknak, most végre neked van amiből, akkor miért ne vásárolnál, miért ne fogyasztanád?…
2. A hatalom kísértése
Olyannak lenni, mint az Isten. Szabad vagy, megteheted. Tudással, pénzzel még több lesz. Neked nem parancsol senki. Látjuk a politikusoknál, milyen könnyen meg lehet őket vesztegetni. Tisztelet a kívételnek. Korrumpálható az ember. Főleg ha megfelelően motivált: a közösségért, a jó ügy érdekében, hogy kéz kezet mos, ez csak természetes, hogy a szolgálatot meg kell fiztetni… Naná, s egyébként is egy rangos tisztségviselőnek, beosztása miatt is nagy a felelőssége, ezért kompenzálni kell valamivel…, és hasonlók. S ha már egyszer engedtél, másodszor, harmadszor már könnyebb a dolga az ördögnek. Akit már megejtett, azt már nem kell kísértenie, mert már az övé. A hatalom elkábítja az embert. Könnyen ő lesz az isten, aki meghatároz jót és rosszat, életet és halált osztogat. A hatalom illúziójától megkergülve visszaél azzal is, amit szolgálatra, alkotásra kapott. Ellenőrzése lesz mások fölött, s igazgatni képes a világ sorsát. Holott Isten szolgálatra adta a hatalmat. Jézus ezért utasítja vissza a sátán hazug ajánlatát.
3. A nagyravágyó egó
A feltűnési viszketegség, a minden áron kitűnni akarás kísértése ez. Vesd le magad…! Csináld meg életed nagy dobását! Légy celeb! Feszegesd a határaidat, varázsold el a környezetedet. Bekerülhetsz a rekordok könyvébe, használd ki az adrenalint, futtasd fel rajongóid számát, növeld azok táborát, akik lájkolnak és megosztják másokkal a rólad készült hírt, képet, a veled elkapott szelfit. Légy a legjobb valamiben, erre csak te vagy képes, ott szunnyad benned a tehetség, mért hagynád, hogy mások elkapják előled a babért?!
A sátán itt a hiúságra, az önmagunk vállon veregetésére apellál, egészséges önszeretetünket tunningolja fel, s még egy kis bibliai idézettel is alátámasztja: „mint önmagadat…”. Hát nem az önszeretet a felebaráti szeretet alapja? Hát azzal, hogy magadat nem becsülöd alá, azzál másoknak is jót teszel… Elkápráztatod a világot, s az emberek lábaid előtt hevernek.
Mindezen kísértések, kis vagy nagy „tételben”, de naponta előjönnek életünkben. Hányszor kapjuk azon magunkat, hogy fontosabbak a kényelmi szempontok, mint az elveink? Könnyebben hajlunk az olcsóbb, „fapados” megoldásokra, amik nem kerülnek annyi pénzbe, nem annyira időigényesek, nem annyira fáradságosak, és máris a kisebb ellenállás felé hajlottunk.
A nagyböjt arra is jó lehetőség, hogy sorba vegyük ezeket a már-már beidegződött bűnös szokásainkat, gyakorlatainkat. Nem dőlne össze a világ attól sem, ha egy hétig nem neteznénk, nem kapcsolnánk be a tévét, ha hidegen hagyna a fészbuk vagy a maroktelefonos üzenet dömping. Ha legalább egy nap egy héten egyáltalán nem csevegnénk semmitmondó, üres beszédeket, hanem többet figyelnénk, hallgatnánk, elmerülve a csend tengerében. De az is haladás lenne, ha „nem kapnánk fel” oly könnyen a vizet mások kritikájára, ha tudatosan értékelnénk a másik emberben meglévő jót, ha többet mozognánk és kevesebbet nassolnánk. Még ha meg is kínzott a böjt, eszünkbe juttatná a lényeget, lelki kifinomultságot eredményezne, s bizonyára elpuhult életünk is összeszedettebbé válna.
Már csak ezért is megéri nemet mondani a Sátánnak.
Hiszen: Nem csak kenyérrel él az ember…!
Sebestyén Péter atya

Ajánlott bejegyzések

Barátságklub – vendégségben Gábornál

2024. november 13

2023. MÁJUS 8 ÉS 14 KÖZÖTT

2023. május 08

 Jóanyámnak

2023. május 04