Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje

Baráti szeretet Nagycsütörtök fényében

Mindig is magával ragadott a Szent Háromnap liturgiája, hiszen annyi csodálatos és mély üzenet, tanítás van benne. Egyben bőséggel kínálja kincseit mindazoknak, akik kérnek belőle. S amióta lelkipásztorként szolgálok, számomra ezek a liturgiák a csúcspontot is jelentik egyben.

Az utolsó vacsora egyik megrendítő történése, amikor Jézus kendőt köt és sorra megmossa az apostolok lábát.  Nem tesz kivételt, hiszen az áruló Júdás is részese e nemes és baráti tettnek. „Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: Megértettétek, hogy mit tettem veletek?… Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn 13,12.15).

E gesztus értelme alapvetően kettős: egyrészt ugyanazt tenni, amire Jézus példát mutatott, másrészt ünnepelni és átélni azt a szeretetet, amely Jézus húsvéti titkának lényege. Ez pedig, üdvösségünkért kiüresítette önmagát, szolgává lett, életét szeretetből mindenkiért odaadta.

Bár a liturgia keretében nem végezzük el ma a lábmosás szertartását, azért az üzenetet érdemes egy kicsit tovább gondolni.

Számomra megható volt mindannyiszor, amikor megmoshattam az arra kijelöltek lábát. S ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy minden alkalommal egyénileg őket is mélyen megrendítette. A kettős üzenet második részét emelném ki: Jézus Krisztus kiüresítette önmagát, életét szeretetből mindenkiért odaadta.

A görög kenózisz szó (önmaga kifosztása) magyarul kiüresítést jelent. Vagyis számomra azt jelenti, hogy Jézus Krisztus mindent odaadott szeretetéből, kifosztotta önmagát. Még Júdásnak is, aki elég fura módját választotta a hálának.

Ennek fényében szeretném megosztani veletek a baráti szeretetről vallott gondolataimat. Barátok közötti szeretetérzés egyik legcsodálatosabb a világon, hiszen benne van a múlt, a közösen megtett út, a közös élmények, de ugyanakkor a fájdalmak, kudarcok úgyszintén. Ez adja a baráti kapcsolat lényegét! Éppen ezért barátságot elveszíteni azt is jelenti, hogy lemondasz a múltadról, esélyt sem adva a jövőnek. A barátság alapja nem az, hogy állandóan hálát, köszönetet, elismerést, esetleges előnyöket várok. Sokkal inkább az, hogyan tudom „kifosztani önmagamat” barátom számára. Azaz nem azt nézem, hogy mit kapok cserébe, hanem, hogy oda tudok-e adni mindent, semmit sem várva érte. Halálos a pillanat, amikor azon gondolkodom, hogy mennyit adtam, s cserébe mennyit kaptam. A barátság halála ez!

Barátság és szeretet felemelő érzése legyen a jutalmunk!

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből (Kiv 12,1-8.11-14)
A húsvéti vacsora parancsa.
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdessétek ki Izrael egész közösségének: A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete estefelé vágja le. Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák. Így fogyasszátok: Legyen a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 115,12-13.15-16bc.17-18)
Válasz: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket. 7b. tónus.
Előénekes: Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Hívek: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket.
E: Drága dolog a Úr színe előtt, * szentjei dicső halála.
Szolgád vagyok, Uram, és szolgálód gyermeke, * bilincseimet széjjel törted.
H: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket.
E: Bemutatom néked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
H: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1Kor 11,23-26)
Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből, az Úr halálát hirdetitek.
Testvéreim!
Én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én emlékezetemre!” Amikor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Jézus mondja: † „Új parancsot adok nektek. * Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.” Jn 13,34 – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 13,1-15)
Mindvégig szerette őket.
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Kérjük, testvéreim, a mennyei Atyát ebben az ünnepi órában, amikor Isteni Főpapunk, Jézus Krisztus ránk hagyta szenvedésének emlékét, az Oltáriszentséget!
Lektor: 1. Könyörgünk, Urunk, szent Egyházadért, a pápáért, a püspökökért, a papságért és a hívekért, hogy kegyelmed őrizzen meg mindnyájunkat hitben, egységben és szeretetben.
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Könyörgünk, Urunk, az egész világ békéjéért, népünk jólétéért és hazánk vezetőiért.
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Könyörgünk, Urunk, azokért a testvéreinkért, akik Jézust elhagyták.
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Könyörgünk, Urunk, hogy az Oltáriszentség magunkhoz vétele hívő közösségünket a szeretet családjává tegye.
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Könyörgünk, Urunk, elhunyt szeretteinkért, hogy a szent áldozat gyümölcseként felragyogjon előttük az örök élet boldogító világossága.
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Őrizd meg, mennyei Atyánk, mindenható örök Isten, mindazokat, akiket szent Fiadnak adtál, hogy mindannyian egyek legyünk, és szent hitünkben megerősödjünk! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Ajánlott bejegyzések

Évközi 34. vasárnap – Krisztus, a Mindenség Királya

2024. november 23

Évközi 33. vasárnap – Szegények világnapja

2024. november 16

Évközi 32. vasárnap – A feltételek nélküli önátadás

2024. november 09