Házasság hete: Hogyan lesz a botlókőből lépcsőfok?

5. ZÁRÓ TÉMA:
Hogyan lesz a botlókőből lépcsőfok?

Mit kezdjünk a családi krízisekkel?

Dr. Mihalec Gábor

A krízisek – megfelelő hozzáállás mellett – a legjobb szövetségeseink lehetnek. A családterápia egyik alaptétele, hogy a krízisekben a család olyan ugrásszerű  fejlődéseket tapasztalhat meg, amelyekre normál  körülmények  között nem lenne képes – nyomatékosította Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, akinek hasznos gondolatait olvashatod ebben a témában.

A krízisek – megfelelő hozzáállás mellett – a legjobb szövetségeseink lehetnek. A családterápia egyik alaptétele, hogy a krízisekben a család olyan ugrásszerű fejlődéseket tapasztalhat meg, amelyekre normál körülmények között nem lenne képes.
Képiesen fogalmazva, a krízis egy kő az úton, amely két dologra szolgálhat. Az egyik az, hogy hasra esünk benne. Ebben sajnos nagy tapasztalatunk van, ezért alakult ki bennünk félelem a krízisek iránt, ezért gondoljuk, hogy a krízisek rossz dolgok, amelyeket mindenáron el kell kerülni. A másik lehetőségünk azonban az, hogy a kőre rálépünk és lépcsőfoknak használjuk, amelyen keresztül még magasabbra juthatunk. Erre fogjuk a figyelmünket irányítani most.

A kérdés a családi krízisekkel kapcsolatban ez: Botlókő, vagy lépcsőfok? Te döntesz!

A családi kríziseket feloszthatjuk normatív és szituatív krízisekre.
Normatív kríziseknek hívjuk azokat az életeseményeket, amelyeket többé-kevésbé minden család átél, amelyek az élet normális velejárói, amelyek előre jósolhatók és lefolyásuk egy jól körülírható forgatókönyv szerint zajlik.

Például egy gyermek születése, amely minden családban előre megjósolható változások hosszú sorát indítja be, vagy a nyugdíjazás, amelynek ugyancsak megvan a maga lélektani szerepe és lefolyása.

Szituatív krízisekről ellenben akkor beszélünk, amikor a válsághelyzet nem előrelátható módon, meglepetés-szerűen, nem minden családnál egyforma módon következik be. Szituatív krízis lehet egy gazdasági csődhelyzet, egy megcsalás, egy súlyos betegség, vagy baleset, amely váratlanul, hirtelen változtatja meg a családtagok életét és egymáshoz való kapcsolatát.

Most a normatív kríziseket vizsgáljuk meg közelebbről, közben végig arra figyelünk, hogy az adott krízishelyzetet hogyan változtathatjuk botlókőből lépcsőfokká.

Egy képzeletbeli házaspárt kísérünk végig a családi életciklusok különböző állomásain és megnézzük, milyen új és új helyzeteket él át ez a család. Nevezzük őket Dénesnek és Margitnak. Alig, hogy meghozták a házassági döntésüket, máris jön az első krízishelyzet. 

1. A párrá válás krízise  

Aki már szervezett esküvőt, pontosan tudja, hogy minden érzelmi emelkedettsége ellenére a házasságkötés egy igen komoly krízisként is felfogható, amikor kiderül, hogy nem is látunk mindent olyan egyformán, mint ahogyan azt eddig feltételeztük. Ezt tapasztalta meg Dénes és Margit is. Az eddig rózsaszín ködfelhőben turbékoló szerelmespár most először szembesül erőteljesebben a két származási család különbözőségével és azzal, hogy nem is látnak mindent olyan egyformán. Margit nagy esküvőt szeretne sok vendéggel, Dénes szerényebbet, csak a legközelebbi hozzátartozókkal. Aztán jön az első közös karácsony és a nagy kérdés: mikor melyikük családját látogassák meg? Majd Dénest a barátai hívják egy hétvégi rafting túrára Horvátországba, és amikor nem mondja rá azonnal az igent, elkezdik mondogatni neki: „Na mi van férjek gyöngye, engedélyt kell kérni anyucitól?”

Mire is megy ki az egész?
Mi a házaspárrá válás krízisének igazi tétje, mire akar ez az életszakasz megtanítani? Az egész arra megy ki, hogy a két ÉN-ből kialakuljon a közös MI. A MI közös döntéshozatali módunk, a mi saját családi határainak, a mi pénzkezelési stratégiánk, a mi életritmusunk. A későbbi családi életet alapvetően meg fogják határozni azok a válaszok, amelyeket a párok az ebben a krízisben eléjük tornyosuló kérdésekre adnak.

2. Családdá válás 

Most nézzük, milyen kihívásokat rejt az a szakasz, amikor háromtagú családdá bővülnek, és amikor a gyermek nőni kezd. Ha valaki közben magára ismer, az persze a merő véletlen műve…  Dénes és Margit életében kialakult egy jól élhető egyensúly. Mindketten biztonságban érzik magukat a kapcsolatukban. Pontosan tudják, kinek mi a feladata a háztartás vezetésében, a nézetkülönbözőségeket gyorsan és hatékonyan tudják kezelni. Ami azonban most történik, az mindent a feje tetejére állít. A szülővé válás minden szépsége mellett egy valódi krízis is.

Hogy miért krízis ez az időszak? Ami eddig éjszaka volt, most nappallá válik. Ahol eddig az akvárium állt, most pelenkázó van sok-sok kakis pelussal. Aki eddig csak a férjére figyelt, az most elsősorban anya és se ideje, se ereje a férje szükségleteire.

Mire megy ki a játék tulajdonképpen?
Mit akar ez a krízis, ez az élet-szakasz megtanítani és Margitnak? Minden idevonatkozó kutatás kiemeli a szülővé válás személyiségfejlesztő hatását. Megváltozik  fontossági  sorrend, megváltozik a felelősséghez való viszony. Férj és feleség itt válik igazán felnőtté, késszé a következő életszakaszokban jelentkező kihívások sikeres megküzdésére.

3. Amikor a szülő igazán megtanul imádkozni… 

Dénes és Margit sikerrel vette a szülői feladatok kihívását, amíg kicsik voltak a gyermekeik, de most elérkezett az a krízis, amely a köznyelvben is a legrázósabb életszakasznak számít. Hívő családokban ez az az időszak, amikor a szülők igazán megtanulnak imádkozni… Marci középiskolába készül, Zsuzsi pedig felsős lesz. Dénes megszokta, hogy eddig Marci mindig örült, amikor volt fél órája, hogy együtt tegyenek valamit, ám legutóbb, amikor focizni hívta a fiát, – életében először – azt a választ kapta, hogy „apa, lehet, hogy te ráérsz, de nekem más dolgom van.” Zsuzsi eddig puszival búcsúzott el a szüleitől reggel az iskola előtt, újabban viszont már a sarkon elbúcsúzott és a rövidre szabott puszi előtt gyorsan szétnézett, nem látja-e valaki. Az eddig bevált fegyelmezési módszerek egyre hatástalanabbak. Mindeközben a szülőknek a saját életükkel is meg kell birkózniuk. Dénest előléptették a cégnél. Magasabb fizetés, magasabb felelősség. Saját titkárnő, és ráadásul milyen csinos! Bezzeg Margiton egyre több a szarkaláb, itt-ott egy-egy úszógumi is megjelenik, és mintha már a hálószobai teljesítménye sem lenne a régi.

Mit is akar ez az életszakasz megtanítani?
A szülőknek az új helyzetben meg kell tanulniuk a kontroll és a függetlenség új egyensúlyát. Itt élik át, mit jelent jelen lenni, rendelkezésre állni a gyermek számára, ha szükség van támogatásra, de ugyanakkor elengedni, lehetővé tenni, hogy a gyermek meghozza a saját döntéseit, elkövesse saját hibáit és felelősséget vállaljon magáért.

4. Az üres fészek kihívása  

Kirepültek a gyerekek. És most mi lesz? Most dől el, hogy mennyi tartalék van Margit és Dénes házasságában. Már az előző életszakasz során rádöbbentek arra, hogy a kettőjük kötődésében nagy szerepet játszik a szülői szerepük, ám most minden eddiginél sürgetőbben válaszolniuk kell a kérdésre: „Mennyire életképes a kapcsolatunk, ha nem mint szülőtársak, hanem mint házastársak vagyunk jelen.” Dénesék úgy döntenek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy újra egymáshoz találjanak. A külön-külön megküzdött belső vívódások után most egymásra is más szemmel néznek. Dénes újra felfedezi azt a kacér mosolyt a felesége arcán, amibe annak idején beleszeretett, Margit pedig egyre büszkébben mesél a férje jelenlétében másoknak arról, hogy mennyire biztonságban érzi magát a férje mellett. Úgy érzik az életük révbe ért, örülnek egymásnak és a családjuknak.

5. Sajt a szendvicsben…  

Dénes munkahelyén egyre többször szóba kerül, hogy milyen lesz majd az élet, ha ő néhány hónap múlva nyugdíjba megy. Margit ügyesen felépítette a webshopot, és amióta felvett egy munkatársat maga mellé, egyre nagyobb szabadságot élvez. A pár esténként nagyokat sétál, hétvégente elmennek együtt vacsorázni, havonta egyszer összehívják a családot. A gyerekek jelenléte azonban nemcsak a családi rendezvényeken válik érezhetővé. Újra és újra jönnek olyan helyzetek, amikor szükség van a szülők támogatására.

Tavaly elvesztették Dénes édesapját, most pedig Margit anyukája szorul ápolásra. A pár egyszeriben abban a helyzetben találja magát, mint a sajt a szendvicsben. Alulról a gyerekeik, felülről a szüleik igénylik a segítségüket, ők pedig ott vannak középen.