Szürke barátunk
szerkesztő Tibor atya
Fogadjátok szeretettel Halászy Erzsébet írását:
Előre bocsájtom, hogy a cím nem a Balaton melletti csodálatos nedűre, a “Badacsonyi szürkebarátra” utal, – bár az sem megvetendő – és elnézést kérek előre minden olvasótól, amiért párhuzamot húzok és hasonlatot érzek egy – számomra érthetetlen módon – megvetett, lenézett állathoz, a közönséges szürke szamárhoz. Talán egyesek számára emeli a szamár értékét, hogy a Szentírásban is megemlítik és hogy az irodalomban, többek között a spanyol Nobel díjas író, Juan Ramon Jiménez is méltónak találta, hogy csodálatos művében, a „Platero meg én“ című írásában, megörökítse ezüst színű csacsiját.
Akik ismernek, tudják, hogy állatbarát vagyok. Életemet különböző jószágok – kutya, macska, papagáj, teknősbéka, galamb, nyuszi – kisérték, gazdagították, tarkították. Isten különös ajándékának tekintem őket, olyan teremtményeknek, akik sose bántanak meg és csak egyszer okoznak igaz szomorúságot, amikor örökre eltávoznak tőlünk.
Sajnos életkörülményem sose engedte, hogy szamarat tartsak, de manapság is, ha vidéken nagyritkán jól tartott szamarat, vagy még ritkábban szamárszekeret húzó kancát látok, mellette ugrándozva futó bolyhos csikójával, kinyílik a szívem.
A Jóisten ránk bízta gyönyörű bolygónkat, hogy használjuk, s nem arra, hogy kihasználjuk.
A szamár mélabúsan csillogó, sötét szeme, szelíden lehajtott feje, az állatvilággal szemben történő súlyos visszaéléseket jelképezik számomra.
Mindenki életében van olyan fázis, amikor megbillen az egyensúly, túlsúlyt kapnak a terhek. Munkánk, megoldhatatlannak látszó feladatok a fejünkre nőnek, aggódunk valakiért, betegség vagy anyagi gondok nehezednek ránk. Néha elkeseredve gondoljuk „vajon mi történhet még? “ Ilyen helyzet számtalan szamár sorsára emlékeztet. Déli, keleti, afrikai országokban nap mint nap viszi parányi lábán terhét, a kövér turistákat, visító gyerekeket… Sokszor terhe meghaladja testsúlyát … és még raknak rá … ha megáll vagy megbotlik, ütlegelik… Majd, ha kiszolgált, megöregszik, beteg vagy sérült, nemegyszer kicsapják és ott pusztul el kínok között étlen-szomjan a tűző napon.
Nekünk – a jószággal ellentétben – reménytelen, kilátástalan helyzetben van kihez fordulnunk bizalommal, fohászkodnunk segítségért, vígaszért. Hitünkből mindig erőt meríthetünk. Ez a tény mindig újra hálával tölt el.
Ezért legyünk hálásak és kövessük a szamár példáját.
Ahogy leheletével melegítette a kisded Jézust, úgy melegítsük mi is jó cselekedeteinkkel.
Ahogy hátán menekítette Egyiptomba a Szent Családot, úgy „menekítsük“, védjük mi is vallásunkat, őrizzük értékeinket.
Ahogy hátán vitte Jézust Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulásakor, úgy vegyünk mi is részt Isten dicsőítésében!
És ha a jövőben valaki „vén, buta vagy csökönyös szamárnak” titulálna, csak a jelzőkön sértődjünk meg – a „szamár“-t minden hiúság nélkül fogadjuk el és gondoljunk arra, hogy a legenda szerint, Krisztus Urunk emlékül mind a mai napig látható, fekete keresztet rajzolt szürke barátunk hátára.
Stuttgart, 2021. március 26.
A nyitó kép: gyömörei bronz szamarak
Halászy Jenőné szül. Csathó Ella (Tibor nagymamája) tulajdonából
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09