Halászy Erzsébet: Csendes Húsvét 2020-ban
szerkesztő Tibor atya
+! Kedveseim, „Az én Húsvétom” sorozatunk újabb nagyszerű írása következik Halászy Erzsébet tollából. Sorait olvasva ismét az a meggyőződés izmosodhat meg bennünk, hogy noha ez a Húsvétunk a koronajárvány miatt más volt, mint minden előbbi, mégis annyi és annyi szépséget és lehetőséget rejtett magában, amiről álmodni sem mertünk. Hála a Feltámadottnak, aki mindig velünk van!
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya
Csendes Húsvét 2020-ban – Gondolatok
„A csend az Isten hangja“ – írta egykor Széchenyi Zsigmond, a híres vadász és író.
Vajon ki hogyan hallotta meg Isten vígasztaló hangját az idei szokatlanul csendes húsvéti ünnepek alatt? Átjutott-e, a néha ijedt, magányos csenden keresztül?
Zajos, rohanó, nyugtalan világunkat jelenleg a vírus tartja karmai között – ezáltal elcsendesült, lelassult minden. Meghúztuk magunkat, engedelmesen követtük a kapkodó, többé-kevésbé ésszerű vagy ésszerütlen rendeleteket és szükségszerűen vállaltuk az ezekből adódó szomorú következményeket.
A csend kifinomítja érzékeinket és – leglább is én úgy érzem – ha odafigyeltünk, újra meg újra hallhattuk Isten hangját:
- A közvetített Szentmiséken, szentbeszédeken keresztül…
- Szeretteinket ha nem is láthattuk, de a technika segítségével gyakran kaptunk gyönyörű gondolatokat, képeket, dalokat, imákat, idézeteket … gondoltunk egymásra.
- A templomi csengőt nem hallhattuk, de a hívó harangszó, amelyet máskor elnyom a repülőgépek zaja, most tisztán érkezett hozzánk.
- Csak virtuálisan vehettünk részt a a különösen szép és megható tűzszentelésen, de elmehettünk a nyitott templomokba – ez esetben a scharnhauseni „Jó Pásztor“ templomba – és az égő gyertyáról szent lángot vihettünk haza. Ezt a templomot a képen látható kicsi, igen kedves régi szoborról nevezték el. Milyen vigasztaló gondolat, hogy a Jó Pásztor minket is, ha talán nem is fekete, de foltos bárányokat, a vállán hordoz …
- Ha elégedetlenséggel töltött is el a tétlenségre itélés, helyébe egy nagy ajándékot kaptunk: időt. Ezt a környékbeli, részben több 100-éves templomok látogatására fordítottuk és ritka kincseket fedeztünk fel. Elgondolkoztató, hogy milyen alkotásokra képes az ember, ha jóra használja tehetségét!
- A feltámadás örömét nem a szokott ünnepi Szentmise keretében hirdettük egymásnak, de érezhettük a zöldülő természetben, a rügyező fákban, a fészket rakó madarak énekében… Nem éreztük a tömjén szagát, de illatoztak a virágzó bokrok …
És mégis nagyon-nagyon hiányzott a család, a közösség, egy-egy baráti jókivánság, ölelés és … a locsolkodás!
Az elmúlt napokban egy valaha ismerősöm által írt kedves locsoló-vers akadt a kezembe:
„Friss tavaszi illat járja be a kertet,
Lányok és asszonyok mind elémbe gyertek!
A megújulás titkát hordozgatom én is,
Locsolásom után ifjabb lesz a vén is!
Öntöző vizemnek nincs titka csak egy:
Az én szívemből is van benne egy csepp!
Ezt az idézetet a locsoló legényeknek ajánlom szeretettel, és biztos vagyok benne, hogy ha addig hervadozgatunk is, eljön az idő, amikor húsvétkor lesz ismét közös ünnepi Szentmise, ünneplés családi körben és locsolkodás; hozzuk a hímes tojást és újra egészségben megölelhetjük egymást – és akkor majd boldogan kivirágzunk!
Halászy Erzsébet
Scharnhausen
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09