2016. május 23 és 30 között a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség újra megszervezte hagyományos éves zarándokútját. A helyek nagyon hamar beteltek, emiatt a szervezőknek nem volt miért aggódniuk.

Zarándoklatunkra mindannyiunk különbözőképpen készült fel, nekem az egyik ilyen pillanat az volt amikor kigondoltam a gyertyákra a mintát és azután pedig teljes odaadással ki is díszítettem. Egy rövid bemutatkozás után kiderült, hogy mindannyiunk célja: lelkileg feltöltődni, új barátságokat kialakítani és a régieket felújítani, mindezeket többek közt közös imák és énekek által, és persze új dolgokat felfedezni és ezáltal tudásunkat gyarapítani.

Imre atya és Tibor atya zarándokutunk során nem csak lelkileg támogattak, hanem tudásunkra is pozitív hatással voltak. Halhattunk tőlük többek között a zarándoklat történetéről, Franciaország történelméről, különböző francia szentek életéről, a gótikáról…

Mivel mindenről nem lehet beszámolni, egy pár élményt és érdekességet szeretnék megosztani.

A zarándoklatot minden vallásban megtalálhatjuk. Az muszlimnak Mekka, a hinduknak Gangesz, a keresztényeknek Jeruzsálem zarándokútjuk célja. A lényege az, hogy egy kegyhelyet vagy szenthelyet felkeressünk. Egy fontos része, hogy kimozdulunk a megszokott hétköznapjainkból, nem csak testileg hanem lelkileg is. Ilyenkor létfontosságú az is, hogy elcsendesülünk, magunkba szállunk, Istennel beszélgetünk, nekünk katolikusoknak pedig az is, hogy elvégezzük a szentgyónásunkat.

A zarándoklat gyakorlása az idők során sokat változott. Kezdetben például nem voltak börtönök, így a “bűnöst” elküldték zarándokútra. A “nehéz út” után megváltozva, jobbnak tért vissza. Persze a legtöbb zarándokot az erős hit vezette, a megváltás elnyeréséhez vezető út.

Az első keresztények először Jézus sírját keresték fel és azokat a helyeket ahol Ő járt. Később pedig a szentek szülő- vagy mártírvárosában jöttek létre kegyhelyek vagy zarándokhelyek.

A középkorban különböző tiszteleti szokások alakulnak ki, mind például Mária tisztelete, harcos keresztény szentek tisztelete és búcsúhelyei (Santiago de Compostella), az Oltáriszentség csodái és búcsúhelyei (Úrnapja – Lancianoi eucharisztiai csoda).

A reformáció korában a búcsújárás sok helyen megszűnik, sajnos sok középkori kegykép, szobor, ereklye pusztul el. A reformációnak Franciaországban nincs nagy sikere, követőit vagy elzavarták vagy pedig kitelepítették.

A barokk korban kezd újra kiteljesedni a zarándoklat, ebben az időszakban alakulnak meg a kegyhelyek, többségében a Mária tisztelet jegyében.

A 20-ik században újra kezd kivirágozni a zarándoklat, új értelmet kap. A mai nap pedig egészen más a búcsújárás gyakorlata. A társadalom fejlődésével, a modern kor elhozta a közlekedési viszonyok változását. Rövidebb idő alatt, hosszabb távolságot tudunk megtenni.  A célunk ugyanaz kell maradjon: hálánkat, nehézségeinket a Jóistennek felajánlani és ezúttal vele találkozni.

Utunk során francia ország leghíresebb gótikus templomait látogattuk meg. De mi is a gótika? Miért jött létre? Mik a sajátosságai?

A gótika Franciaországban fejlődik ki, a 12-században, innen terjed el egész Európában. A középkorban az átlagember felfedezi az örömet és, hogy nem csak szomorúságban lehet élni. Az élet öröm és Istentől van. A színek megjelenésével, a gótikus szobrokon az érzelmet, az élet örömét lehet megfigyelni.  Az új stílus az építészetben a vallásosság fejlődését, felébredését szeretné érzékeltetni.

Egy jelentős újítás a nagyméretű és színes ablakok behozatala a templomba. Ez a fény teológiáját tükrözi, amit a Jelenések Könyvében találhatunk meg. A színes ablakokon keresztül csodálatos fény szüremlik be, és ez az a pillanat amikor az ember úgy érzi magát mintha mennyországban lenne.

A rózsaablakok a gótikus építészet egyik jelképe, gyakran a templom/székesegyház nyugati részén látható.

Minden időszaknak meg van a maga sajátos zenei stílusa. Minden zenében egy részt a tisztelet, szeretet van benne, más részt pedig a félelem Isten iránt. A zene által is meglehet szólítani az embert. Ebben az időszakban találják fel az orgonát és viszik be a templomokba.

A gótikus templomok felépítése részben úgy volt lehetséges, hogy aki a templom előtt árult, az a templom részére adót kellett fizessen.

Imre atya tanácsát megfogadva, megpróbáltam minden templomról legalább egy különlegességet megjegyezni, így könnyebben lehet a rengeteg élményt és képeket besorolni.

Reims-i katedrális az egyik legfontosabb gótikus templom és az Unesco Világörökség listáján is szerepel. Egy lenyűgöző, hatalmas katedrális. Az idegenvezető befolyására itt tetszettek meg Chagall festményei, a leírhatatlan kék színű csodálatos művek. Érdekesek, egyediek, nem a “megszokott” templomi festmények, és ez ami megtetszett.

Reims fontos szerepet játszott Franciaország történelmében is, mivel  itt koronázták meg a francia királyokat.

Itt hallhattuk a pezsgő feltalálásáról szóló legendát is: a germánok mikor betörtek és el akarták foglalni a várost, egy Benedek-rendi apát, trágya dombba rejtette el a bort. Miután egy idő után kiásták egy egészen más italra találtak. És ez lett a híres pezsgő.

Amiens-i katedrálisban őrzik Keresztelő Szent János levágott fejét. A 13-ik században épült legmagasabb gótikus templom a Világörökség része. Az asztrológiai óra egy építészeti remekmű, ha szabad így fogalmaznom. Az óra az utolsó ítéletet ábrázolja.

Egy másik csodálatos látvány ebben a katedrálisban az orgona, 1429-ben épült, többször átépítették és renoválták.

Beauvais a legmagasabb belső terű katedrális. Az az érdekessége, hogy soha sem fejezték be, de így is egy remekmű.  Hatalmas ablakok díszítik , világosítják a templomot. Az asztrológiai óra a múlt században készült a strasbourgi óra mintájára.

Roueni katedrálisban látható Oroszlánszívű Richardnak a sírja. Mivel testét elégették, földi maradványaiból csak a szívét őrzi a sír.

Az “Orleansi szűz” vagy Szent Johanna itt lett máglyán elégetve, Franciaország egyik szentje.

Lisieuxi katedrális – egy nagyon kedves és lelkes idegenvezető bemutatta nekünk a katedrálist és beszélt Lisieuxi kis Szent Terézről. Szent Teréz nagyon fiatal korában és különleges jóváhagyással belépett a Kármelita rendbe. Ő a mai modern kor egyik szentje. Üzenete az embereknek, hogy a saját tehetségeinket, képességeinket használjuk fel arra, hogy Isten szeretetét megismerjük és továbbadjuk. A kicsi dolgokban találhatjuk meg legtöbbször a „nagyot“. Bízok Istenben az annyit jelent, hogy Őrá hagyatkozom és hagyom, hogy megajándékozzon szeretetével.

Mont St Michel a sziget és a rajta lévő bencés kolostor is, az Unesco Világörökség része. Egyik jellegzetessége, hogy régebb  a szigetet száraz lábbal lehetett  megközelíteni apálykor, dagálykor pedig újra szigetté vált. Éppen ezért a kolostornak ad egy misztikus, rejtelmes hangulatot.

Az apátság egy építészeti csoda és érdekesség egyaránt: anarchikusan volt építve. A földszint a testnek táplálék, tehát itt volt a kamra. Felette a szellem tápláléka vagyis a könyvtár.  Legfelül és mindenek felett pedig a lélek táplálékának való helység, a templom.

Chartres a francia gótika egyik kiemelkedő alkotása ami majdnem teljes egészében eredeti állapotában maradt meg.  

Itt található a világ legnagyobb templomlabirintusa, 1205-ből. A szerzetesek és a zarándokok elmélkedésre használták, míg végig sétáltak rajta.

Párizs egyesek szerint a világ legszebb és legromantikusabb városa. Sajnos az utóbbi időben Franciaországban elkövetett merényletek befolyásolják az ottani életet, a minden napot és a közhangulatot. Mindennek ellenére két szép érdekes napot tölthettünk itt és Párizs legszebb templomaiban gyönyörködhetünk, imádkozhatunk.

Eiffel Torony – az 1889-es Világkiállításra készült, akkoriban ez volt a világ legmagasabb épülete. Az eredeti tervek szerint, a kiállítás után le kellett volna bontani. Számos párizsi művész, polgár ellenezte a torony felépítését, mert úgy tartották, hogy elnyomja és  elrontja a városképet. Mindennek ellenére megépült és Párizs egyik szimbóluma, látványossága lett.

Szent Dénes székesegyház a gótikus templomok “anyukája”. Sokáig ez volt a francia királyok temetkezési helye. Szent Dénes volt Párizs első püspöke. A legenda szerint a lefejezése után felvette a saját fejét és a Montmartre dombról (ahol mártírhalált szenvedett) egészen a mai templomig gyalogolt, saját levágott fejével az ölében.

Sacre Couer vagy a Szent Szív-bazilika, Párizs legmagasabb pontján épült, a Montmartre vagyis a Mártírok hegyén a háborúkban elesett francia katonák emlékére. Évente zarándokok ezrei keresik fel, a Notre Dame után a második leglátogatottabb látványosság.

Notre Dame Párizs legismertebb gótikus stílusú temploma, évszázadokon keresztül épült. Impozáns épület, három gazdagon díszített ajtó, és ne is beszéljünk a csodálatosan színes és díszes ablakokról melyek ragyogása fogadja a látogatókat.

 

A Metzi katedrálisban újra találkozhatunk Chagall fantasztikus, elbűvölő, festett ablakaival. Három orgona található, az egyik reneszánsz korban lett építve, 1537-ben (sajnos ennek a történelmi orgonának már csak egyes alkatrészeit lehet látni).

A Strasbourgi katedrális érdekessége, hogy csak egy tornya van, a tervben létezett még egy torony, a déli, de soha nem lett felépítve.  Itt láthatjuk a mai is működő asztronómiai órát. Szerkezete a reformáció idejéből (1547) származik. Svájci órások készítették. 1789-ben, a forradalom idején – stílszerűen – megállt. Jean-Baptiste Schwilgue keltette életre: kiegészítette egy kopernikuszi planetáriummal és egy liturgikus naptárral. Minden nap fél egykor egy kis angyal csenget. A Halál üti el az órát. Előtte haladnak el – nem ugyanabban az időben – az életkorok allegorikus figurái (aggastyán, felnőtt, ifjú és gyermek). Fölöttük az apostolok vonulnak el Krisztus előtt, aki megáldja őket. A kakas háromszor kukorékol, és szárnycsapásával is emlékeztet a bibliai történetre.

Rengeteg tudással, lelki feltöltődéssel érkeztem haza. Elhatározásom, mint minden zarándok társamé, hogy próbáljam a megígért fogadalmakat megélni, kicsi dolgokkal ahogy Szent Teréz is mondja, hitemet gyakorolni, még ha nem mindig könnyű és egyszerű is.

Kis beszámolómat Kis Szent Teréz gondolatával zárom: “Nem az az igazi tett, ha sokat adunk, hanem, ha nagyon szeretünk“.

Benedek Annikó

Stuttgart, 2016-07-06.