Wettstein Andrea és Benedek Annikó: Kis-zarándoklat
szerkesztő Tibor atya
Kis-zarándoklat – „Egy különleges nap margójára …. „
Ebben az évben is elérkezett az a reggel, amikor a Szent Gellért Egyházközség tagjaival az éves ún. „kis-zarándoklatra“ indultunk.
Már az utazás előestéjén készülődtünk lélekben, szívünkben, gondolatainkban …
Zarándoklatunk célja Kloster Heiligenbronn, egy Mária kegyhely, ahol számos csoda és gyógyulás történik.
Imre atya reggeli áldásával, azután közös imával és buzgósággal vágtunk neki a napnak. A buszon alkalmunk nyílt beszélgetni egymással, ismerkedni, megnyílni egymás iránt.
Számunkra ez könnyen ment, két jó barátnő, mint útitárs, akiknek vééégre picit több idejük jut egymásra, egy közös spirituális élmény megélésére.
A jó hangulat, a vidámság, az együttlét öröme és a hála járta át a szívünket, miközben saját gondolataink is intezíven foglalkoztattak benünnket…
Az első állomásunk Kloster Alpirsbach volt, ahol a bencés kolostort látogattuk meg. Imre atya vezetése révén megelevenedett a középkori történelem egy pici szelete, gyönyörködtünk a kolostor építészeti stílusában és egyszerűségében, a különleges 13. századi freskókban és a csodálatos, hatalmas, festett üvegablakokban. A padokban ülve megérintett minket a kolostor sajátos hangulata, lehetőséget kínálva egy rövid meditálásra, elcsendesedésre.
Maradtunk volna még szívesen, de útunkat folytatnunk kellett. Ezután az élmény útán jólesett a friss fekete-erdei levegő Heiligenbronnban, a virágszedés a réten, a kereszt ünnepi feldíszítése. A saját kezűleg készített zarándok gyertya is előkerült végre a batyuból, várva hogy az oltáron meggyújtsák. Imre atya a kolostor kapujában várta zraándokjait, bennünket, akik izgatottan, nyitott szívvel és büszkességgel vonultunk be nemzeti zászlónk alatt. A templom kedvesnővérei, a ferences nővérek meleg szavú fogadtatása után magyar nyelven, saját anyanyelvünkön ünnepelhettük a szentmisét, imádkozhattunk és énkeltük a mára már szinte feledésbe merült régi Mária-énekeket.
Felemelő pillanatok voltak….
Számunkra ez volt a nap csúcspontja, a pillanat amire vágytunk.
A szentmise keretében letettük terheinket, Isten gondviselésére bízva magunkat, életünket. A Szűzanyához könyörögtünk, áldásáért, védelméért. A gyógyító szent víz csodája megerősítette reményeinket és hitünket. Azon a különleges helyen imádkoztunk, ahol a Mennyország és a földi élet egy pillanatra összeér egymással, ahogyan erről egy egyházi ének is szól. A ferences nővérek őrzik és ápolják évszázadok óta ezt a csodát, amit mindnyájan másként éltünk át.
A szentmise után nagy meglepetésben volt részünk. A kedvesnővérek ugyanis, egyszerre hárman, a templomajtóban azzal az ajánlattal vártak bennünket, hogy nézzük meg a kolostor egyik részében felállított Jézus életéről szóló kiállítást. Mi, szerencsére, igent mondtunk. Erre bevezettek bennünket abba a kiállítási terembe, ahol Raul Castro perui művész – 1987 és 1994 között, három németországi tartózkodása alatt – 250 terrakotta-szoborba lehelte Jézus életét: gyermekkorát, nyilvános működését és szenvedését. A színes szobrok nem csak önmagukért beszélnek, de plasztikusan megelevenítik az egész Újszövetséget…
A lelki táplálék után bőségesen megebédeltünk, volt az asztalokon minden, ami szem-szájnak ingere… – és még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
Egy pici emléket mindannyian hazahoztunk Heiligenbronnból, megkönnyebbülten, magunkat jól kibeszélgetve, feltöltődve, abban a reményben, hogy ez az élmény még sokáig elkísér majd bennünket. És a nehéz időkben, amikor oly távolinak tűnik a Mennyország, attól a helytől, amit mi csak úgy hívunk, hogy a földi élet, ez a zarándokhely jut majd elsőként eszünkbe!
Hálás köszönet a zarándoklatunkért Imre atyának és a Szent Gellért Egyházközségnek!
Wettstein Andrea és Benedek Annikó
Stuttgart, 2019-07-19.
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09