Tudnivalók az Évközi időről

Új sorozatot kezdünk most Válogatott írások című oldalunkon, amely abban szeretné segíteni Híveinket, hogy a szent liturgiát jobban megértsék.
Most az úgynevezett Évközi időről – liturgikus színe a zöld – gyüjtöttük össze a legfontosabb tudnivalókat.
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya

ÉVKÖZI IDŐ
„A sajátos jellegű időkön kívül van még harminchárom, esetleg harmincnégy hét az év folyamán. Ilyenkor Krisztus misztériumának nem valamely külön szempontját ünnepeljük, hanem éppen Krisztus misztériumát a maga teljességében, kiváltképpen a vasárnapokon. Ezt az időszakot hívjuk évközi időnek.” (ESZ, 43.)

IDŐSZAKI ELŐÍRÁSOK
Tudnivalók az évközi időre:
– A napi zsolozsma végeztével a Salve Reginá-t (Üdvözlégy Úrnőnk) vagy más antifónát imádkozunk.
– A harangszóra az Úrangyalát imádkozzuk.
– Köznapokon és nem kötelező emléknapokon a szentmise választható az évközi időről, vagy a különféle szükségletekben mondható (Misekönyv, 823-886. old.), vagy a votív misék közül (Misekönyv, 889-908. old.). Rituális misék mondhatók. Megemlékező gyászmisék is bemutathatóak. A Direktórium jelölése: szabadon választható.
– „Azokon az évközi szombatokon, amelyeken megengedett a tetszés szerinti emléknapok ünneplése, ugyanazzal a rítussal vehető Szűz Mária szombati emléknapja is.” (Az Imaórák Liturgiája, III. 1649. old.)
Az évközi idő kiemelt napjai és azokhoz rendelt utasítások, szertartások:
Imahét a keresztények egységéért
• „Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki a keresztények egységéért tartott imahét néhány imádságos összejövetelén és e hét záró szertartásán részt vett.” (A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 11. 1. §)
Február 2. – Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony) – Ünnep
• A nap főmiséje a gyertyaszentelő körmenettel kezdődik, amint a Misekönyvben jelezve van.
• Könyörgőnap a szerzetesi hivatásokért.
Február 3. – Szent Balázs püspök és vértanú – emléknap
• Ma vagy a következő vasárnap Balázs-áldás adható, melyet csak püspök, pap vagy diakónus szolgáltathat ki. Rendje a Praeorator szerint (147. oldal).
Február 11. – A lourdes-i Boldogságos Szűz Mária – e
• Ma van a betegek világnapja. Adjunk lehetőséget a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatására templomunkban.
Pünkösd utáni hétfő
• „Ahol Pünkösd utáni hétfőn vagy esetleg kedden is a hívek nagyobb számban szoktak misére jönni, mondható a pünkösdvasárnapi mise, vagy a Szentlélekről szóló mise.” (Misekönyv, 300. old.)
Június
• Ahol szokásban van, júniusban végezhető a Jézus Szent Szívének litániája, amelynek rendjét lásd: Praeorator, 29-31. old.
• „Nem szabad olyan szentségkitételt tartani, mely egyedül a szentségi áldásért van.” (Praeorator, 56.old)
Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja – FÜ (Főünnep)
• „Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki templomon belül vagy azon kívül végzett szentséges körmeneten, elsősorban az úrnapi körmeneten áhítattal részt vesz.” (A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 7. 1. § 3.)
• Az Úrnapi körmenet végzésének rendjét lásd: Praeorator, 174-183. old.
Jézus Szent Szíve – FÜ
• „Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki Jézus Szentséges Szívének ünnepén nyilvánosan elimádkozza az Urunk Jézus! Az emberekre árasztott… kezdetű engesztelő imádságot. Ugyanezzel az imádsággal más körülmények között részleges búcsút nyerhet.” (A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 3.)
Augusztus 15. – Szűz Mária Mennybevétele – FÜ
• Amennyiben e nap péntekre esik, a CIC felment a bűnbánati nap tartása alól.
Szeptember utolsó vasárnapja –
A Szentírás Vasárnapja
• A hívek Szentírásainak megáldása végezhető az áldozás utáni könyörgést követően. Lásd: Praeorator, 150-151. old.
Október
• Kiváltképpen októberben imádkozzuk közösen a Rózsafűzért. Rendjét lásd: Praeora-tor, 74. old.
• „Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki a rózsafűzért templomban vagy kápolnában, családban, szerzetesi közösségben, jámbor társulatban vagy jámbor szándékkal együttlévők közösségében elimádkozza.” (A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 17.)
• „Nem szabad olyan szentségkitételt tartani, mely egyedül a szentségi áldásért van.” (Praeorator, 56.old)
Október első vasárnapja
• Terménybetakarítási hálaadás tartható, amelynek rendjét lásd: Praeorator, 147. old.
November 1. – Mindenszentek Ünnepe – FÜ
Parancsolt ünnep!
• „Csak a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára fordítható teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki
1. november 1-től 8-ig áhítatos lélekkel temetőt látogat, s legalább lélekben imádkozik az elhunytakért (mind a nyolc napon elnyerhető);
2. aki halottak napján, XI. 2-án (vagy az ordinárius engedélyével a megelőző vagy következő vasárnapon vagy Mindenszentek napján) templomot vagy kápolnát áhítattal meglátogat, s egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet elimádkozik.” (A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 29. 1. §.)
• Amennyiben e nap péntekre esik, a CIC fel-ment a bűnbánati nap tartása alól.
Évközi 33. vasárnap
• Szegények világnapja
Krisztus, A Mindenség Királya – FÜ
• Az elmúlt egyházi évért ezen a napon hálaadást végzünk: A Jézus Szíve litániát követően elimádkozzuk a felajánló imádságot Jézus Szívéhez. Rendjét lásd: Praeorator, 29. és 64. old.
• „Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki Krisztus Király ünnepén nyilvánosan elimádkozza az Úr Jézus, az emberi nem Megváltója, tekints reánk… kezdetű felajánló imát. Ugyanezzel az imádsággal más körülmények között részleges búcsút nyerhet.” (A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 2.)

AZ OLVASMÁNYOKRÓL
A Szentmise Olvasmányai „A” év: Előzetes tudnivalók, 105-110. pont.
a) Olvasmányok vasárnapokra
1. Evangéliumi olvasmányok
A II. „évközi” vasárnapon az evangélium még Urunknak arra a megnyilvánulására vonatkozik, amelyet Urunk megjelenésének főünnepén ünnepeltünk. Vesszük tehát a kánai menyegzőről szóló hagyományos szakaszt, és a két másikat szintén a János-evangéliumából.
A III. vasárnappal elkezdődik a három szinoptikus evangéliumnak megközelítően folyamatos olvasása. Ez az olvasás úgy alakul, hogy minden egyes evangélium a saját tanítását nyújtsa arról, ahogyan Urunk élete és igehirdetése kibontakozik.
Ezenfelül bizonyos összhangot érünk el az egyes evangéliumok mondanivalója és az egyházi év előrehaladása között. Vízkereszt után tudniillik Urunk igehirdetésének kezdeteit olvassuk, amelyek igen jól kapcsolódnak Krisztus keresztségéhez és első megnyilatkozásaihoz. Az egyházi év végén pedig természetszerűen jutunk el az utolsó vasárnapok sajátosan világvégi tanításához. Az evangéliumok ama fejezetei, amelyek a kínszenvedés elbeszélését megelőzik, kisebb-nagyobb mértékben erről a témáról szólnak.
A B-évben a XVI. vasárnap után bekapcsolódik öt olvasmány János 6. fejezetéből („beszéd az élet kenyeréről”); ez természetszerű betoldás, minthogy a kenyérszaporítás János evangéliumából véve helyettesíti ugyanezt az elbeszélést a Márkéban. Lukács megközelítően folyamatos olvasásában a C-évben az első szöveg (azaz a III. vasárnap) elé kerül az evangélium előszava, amely igen szépen kinyilvánítja a szerző szándékát, és máshová nem látszott elhelyezhetőnek.
2. Ószövetségi olvasmányok
Ezek az olvasmányok az evangéliumi szakaszoknak megfelelően vannak kiválogatva, hogy kerüljük a túl nagy eltérést az egyes misék olvasmányai között, de főként azért, hogy a két szövetség egybetartozása nyilvánvalóvá legyen. Az összefüggés egy és ugyanazon mise olvasmányai között kitűnik azokból a gondosan megválogatott címekből, amelyek az egyes olvasmányok elé kerültek.
A válogatás, amennyire csak lehetséges volt, úgy történt, hogy az olvasmányok rövidek és könnyen érthetők legyenek. De arról is gondoskodtunk, hogy vasárnaponként kelljen minél többet felolvasni az Ószövetség legjelentősebb szövegeiből. Ezek azonban nem logikai rendben kerülnek sorra, hanem az evangéliumi olvasmányokkal összhangban. Így nyílik meg Isten igéjének kincstára, hogy mindazok, akik a vasárnapi misén részt vesznek, megismerkedhessenek az Ószövetség csaknem minden fontos lapjával.
3. Apostoli olvasmányok
Szentleckeként ki van jelölve Pál és Jakab leveleinek megközelítően folyamatos olvasása (Péter és János leveleit húsvéti és karácsonyi időben olvassuk).
A korintusiakhoz írt első levél meglehetősen hosszú, és különböző kérdésekkel foglalkozik. A sorozatban három év között van szétosztva ennek az „évközi” időnek kezdetén. Hasonlóképp ajánlatosnak látszott kétfelé osztani a zsidókhoz írt levelet; az első részt a B-évben, a másik részt a C-évben olvassuk.
Megjegyzendő, hogy eléggé rövid részeket válogattunk össze, és nem nagyon nehezeket, hogy a hívek megértsék.
b) Olvasmányok az Úr főünnepeire az „évközi” időben
A Szentháromság főünnepére, Krisztus szentséges Testének és Vérének, továbbá Jézus szentséges Szívének főünnepére kijelölt olvasmányok szövegei megfelelnek az ünneplés jellegének.
A XXXIV., azaz utolsó vasárnap olvasmányai dicsőítik Krisztust, mint a Mindenség Királyát, akire előképként Dávid utalt, előre hirdetve megaláztatásait a szenvedésben és a halálban; de aki majd uralkodik az Egyházban, és visszatér majd az idők végén.
c) Olvasmányok köznapokra
1. Az evangéliumok úgy vannak elrendezve, hogy Márk olvasásával kezdjük (I-IX. hét), azután Mátét (X-XXI. hét), végül Lukácsot (XXII-XXXIV. hét). Márk 1-12. fejezetét teljes egészében elolvassuk, csupán a 6. fejezet két szakaszát hagyva ki, amelyeket hétköznap más napokon olvasunk. Mátéból és Lukácsból mindent felolvasunk, ami Márkban nincs benne. Kétszer vagy háromszor is felolvassuk mindazt, ami vagy egészen sajátos jelleggel bír a különböző evangéliumokban, vagy amiatt szükséges, hogy az evangélium folyamatossága jól érthető legyen. A végső dolgokról szóló beszéd Lukácsnál teljes, és így olvassuk az egyházi év végén.
2. Olvasmányként néhány héten keresztül az Ószövetséget olvassuk, aztán az Újszövetséget a szövegek hosszúsága szerint.
Az Újszövetségből eléggé bőven olvasunk, hogy az egyes levelek lényeges tartalma sorra kerüljön.
Az Ószövetségből csak válogatott helyeket közölhetünk, hogy a lehetőség szerint megmutatkozzék az egyes könyvek jellege. A történeti olvasmányok úgy vannak megválogatva, hogy áttekinthető legyen belőlük a megtestesülést megelőző egész üdvösségtörténet. Túl hosszú elbeszéléseket nem nagyon lehetett előírni: olykor úgy válogattuk össze a verseket, hogy a felolvasás ne váljék szerfölött hosszúvá.
Ezenfelül néhányszor a bölcsességi könyvekből kiragadott szövegek világítják meg a történelmi események vallási jelentését. Ezeket előszó vagy záradék módjára fűztük hozzá némelyik történeti sorozathoz.
Csaknem minden ószövetségi könyv helyet kapott az egyházi év köznapi olvasmányrendjében. Csupán igen rövid könyvek maradtak ki (Abdiás, Szofoniás), és egy költői könyv, az Énekek éneke. Az épületes célzatú elbeszélések közül, amelyek elég hosszú olvasást kívánnak ahhoz, hogy érthetők legyenek, Tóbiás és Rut könyveit olvassuk, elhagyva a többit (Esztert és Juditot). Mégis előkerül belőlük egy-két szöveg vasárnapokon és egyéb időszakok köznapjain.
A következőkben közölt III. táblázat mutatja mindkét szövetség könyveinek elosztását az „évközi” köznapokra a két esztendőben.
Az egyházi év végén kerülnek felolvasásra azok a könyvek, amelyek illenek ennek az időnek világvégi jellegéhez: vagyis Dániel és a Jelenések könyve.

GYÁSZ- ÉS VOTÍVMISÉK
A hatályos liturgikus rendelkezések értelmében az évközi idő folyamán a következők szerint végezhetőek a gyászmisék és votívmisék.
(Ezekre a RMÁR, 372. 373-374. 376. 380-381. pontjai is kitérnek, összefoglalóan a Caeremoniale episcoporum c. szertartáskönyvben találhatjuk meg.)
Az elsőcsütörtöki, elsőpénteki és elsőszombati megemlékezések szintén a votívmisék csoportjába tartoznak, és végzésük lehetségességét a votívmisék végzésére vonatkozó szabályok irányítják.
Parancsolt főünnepek (aug. 15., nov. 1.)
• Semmilyen gyászmise nem mondható.
• Rituális mise nem mondható.
• Votív, valamint a különféle alkalmakra szóló misék nem mondhatók a napi misén kívül.
Nem parancsolt főünnepek,
Halottak napja
• Temetési mise mondható.
• Rituális mise nem mondható.
• Votív, valamint a különféle alkalmakra szóló misék nem mondhatók a napi misén kívül.
Ünnepek,
Az évközi idő vasárnapjai
• Temetési mise mondható.
• Rituális mise mondható.
• Az ordinárius rendeletére vagy engedélyével „valamely súlyosabb szükség idején vagy megfelelő lelkipásztori okból mondható” különféle alkalmakra szóló vagy votív mise.
Kötelező emléknapok
• Végezhető gyászmise a halálhír vétele után, vagy az eltemetés alkalmával, vagy az első évfordulón.
• Rituális mise mondható.
• Komoly igény vagy lelkipásztori érdek alapján a templomigazgató vagy a miséző pap megítélése szerint vehetők a különféle alkalmakra szóló és votív misék.
Évközi idő köznapjai
• Megemlékező gyászmisék is végezhetők.
• A votív és különféle alkalmakra szóló misék szabadon vehetők.
Forrás: http://www.liturgia.hu/evkozi-ido/

Ajánlott bejegyzések

Barátságklub – vendégségben Gábornál

2024. november 13

2023. MÁJUS 8 ÉS 14 KÖZÖTT

2023. május 08

 Jóanyámnak

2023. május 04