Székely Enikő: Ajándék
szerkesztő Tibor atya
Ajándék – Jubileumi, elsőáldozási és bérmálási szentmise Stuttgartban.
„Üdvözölt légy kedves ünnep,
Tiszta szívek ünnepe!
Ragyogjon be fehér fényed
Szívünk – lelkünk mélyébe. ”
Sík Sándor Fehér nap című verséből való ez a részlet, amely nagyszerűen kifejezi azt a lelki készülődést, amelyben része van a mindenkori elsőáldozó gyerekeknek. Az Ünnepet megelőzte a felkészülési időszak, amelyet Imre atya irányított gondosan. Elsőáldozásra készültünk, Jézus kis és nagy barátai komolyan vették feladataikat, szüleikkel is tanultak, készültek a bérmálásra, a szentgyónásra és a szentáldozásra. Izgatottan vártuk az elsőáldozás napját, azt az ünnepélyes pillanatot, amikor először kerül sor a szentáldozásra.
Családunkban is nagy ünnepre készültünk, szüleink és testvéreink a családjaikkal érkeztek a messzi Erdélyből és Magyarországról, hogy részesei lehessenek örömünknek.
Imre atya a Szent Gellért Egyházközség 72 éves jubileumi szentmise kereteit tágította ki, így az elsőáldozók és bérmálkozók együtt ünnepelhettek a 15 részegyházközség híveivel, családtagjaikkal, rokonaikkal és a sok-sok vendéggel.
Díszvendég Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek atya volt, aki a szívhezszóló és közvetlen prédikációjával azonnal meghódította a jelenlévők szívét. Ajándékba kaptuk azokat a személyes történeteket, amelyekkel elérte a szomjazók, a kétkedők, a keresők, s a már útjaikat megtalálókat is. Azt is mondhatnánk, hogy csak az nem hallotta meg a neki szóló szavakat, aki nem akarta. S mindezt egy lendületes, magával ragadó, humoros előadásmódban, s még egyszer hangsúlyoznám: közvetlen stílusban!
Az Ünnepet megtisztelte jelenlétével dr. Takáts István érseki irodaigazgató, és Tibor atya is. Imre atya, mint egy tehetséges karmester hangolta össze az eseményeket, személyeket és feladatokat. A hangsúly az összetartozáson és a szereteten volt. Mi, mindannyian éreztük a pillanatok magasztosságát, s merészen kijelenthetem, hogy amikor a templom közössége a Miatyánkot kézenfogva imádkozta, az idő is megállt. Megszűnt a tér, megszüntek a különbözőségek, s mi mindannyian egyek voltunk az imában. Ezt érezték az elsőáldozó gyerekek is, akik áhítattal vették magukhoz Isten testét és vérét ábrázoló szentelt ostyát és bort.
Miközben énekeltük: Szeretet áradjon köztünk című gitáros éneket, de nemcsak énekeltük, hanem éreztük is. Az elsőáldozó gyerekek nagy ajándékban részesültek, s ez ugyanúgy igaz ránk is. Izgatottan, várakozásokkal telve érkeztünk, s csordultig telt szívünk érzésekkel, úgy távoztunk.
Mi nem tanúi voltunk a csodának, hanem megéltük a csodát! Tartozni egy közösséghez, tartozni egy nemzethez – mindenkinek meg van adva a lehetőség, de élni nekünk kell vele. Az ajtó mindenki számára nyitva van, de belépni nekünk kell. A közösségbe, ahol ismernek, ahol a neveden szólítanak, ahol örülnek a jöttödnek, ahol a magyar himnuszt énekelve megremeg a szíved, ahol a székely himnuszt énekelve gondolatban hazaszállsz.
Itthon vagy – Otthon vagy! Élj vele! Vedd az ajándékot át! Csak rajtad múlik…
A jubileumi szentmise egy életre szóló élmény marad! Az elsőáldozóknak és hiszem, hogy a bérmálkozóknak is ez felülmúlhatatlan érzésekkel járt, s mi mindannyian elvittük szívünkben az ajándékokat.
Jó magyar szokás szerint ahol ünnep van, ott nem csak a lelki táplálékról gondoskodnak, hanem a finom étkekről s vérpezsdítő innivalóról is. A magyar vendégszeretetről bizonyságot tettek az egyháztanács tagjai, a legátusok és a stuttgarti egyházközség tagjai, akik a magyar népmeséből ismert Terülj, terülj asztalkámmal várták a vendégeket. Arany Jánost idézve: „ Mi szem-szájnak ingere… ” minden megtalálható volt!
Otthonról érkezett családtagjaink a szentmise utáni ámulatból a lehengerlő vendéglátást élvezhették, otthonról haza érkeztek, s ezt érezték is.
Ulmból érkezve egy életre szóló, felejthetetlen Ünnepben volt részünk Stuttgartban, s ezt köszönhetjük az egyházközség tagjainak, akik családtagként szeretnek minket.
„Soha még ilyen elsőáldozáson nem vettünk részt, ahol mi magunk is megszólítva éreztük magunkat! ” – így vélekedtek családtagjaink.
S még nem szóltam az időjárásról. Napok óta esőt, vihart jeleztek az időjósok erre a napra. A ma praktikus embere megnézi az iPhone-on, s látja, hogy esőt mutat, arra készül. S aztán csodálkozik, hogy süt a Nap, teljesen érthetetlen. Elfeledkezünk az isteni gondviselésről, Róla, aki imáinkat meghallgatja. A Nap süt, minden az előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlik, nyugalom és szeretet árad köztünk. Másképp nem is lehetne – ezt bizonyosan érezzük.
Imre atya mosollyal arcán köszön el tőlünk, családtagjainktól, rajta nem látszik az izgatottság, az újratervezés, a fáradtság. Csak az öröm, s az érzés, amit átad: Jó, hogy itt voltál! Gyere máskor is! Szeretettel várunk!
Mi nyitott szívvel érkeztünk, s fehér fénnyel a szívünkben távoztunk. Megérintett Isten jelenléte, s az az emberi szeretet, amelyet éreztünk, s az az Ünnep, amelyet ajándékba kaptunk. Kívánom, hogy a bérmálkozók és az elsőáldozók is megőrizzék a Szentlélek ajándékait, illetve szívük tisztaságát, fehérségét, és emlékezzenek erre az Ünnepre!
Az Ünnep az Ajándék!
„ Boldogító örömével
El fog édes érzelem,
Égő sóhaj halk fohásza
Lebben át a lelkemen.
Édes Jézus szállj szívünkbe
S óvj halálig hű vezér,
Hogy a lelkük bármi harcon
Mindörökké megmaradjon
Hófehér. ” Sík Sándor
Székely Enikő
Ulm, 2019-05-27.
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09