Soha ne engedd…

Soha ne engedd...
szerkesztő

Soha ne engedd…

Szomorú vagy, mert mint írod: elveszítetted a szívedet…

Noha nem egészen értem, mire gondolsz, még csak arra a kérdésedre sem összpontosítok, hogy vajon Isten segít-e Neked újra megtalálnod vagy sem?

Sokkal inkább azt szeretném, hogy újra örvendj és boldog légy.

És, tudod, néha milyen kevés kell hozzá?

Hallgasd csak ezeket az élettapasztalat-szilánkokat!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy észrevetted volna: valaki kereste a tekintetedet, valakinek sokat jelentesz!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire rá ne mosolyogtál volna!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy ne örvendtél volna létednek, ne kerested volna meg azt, amiért aznap érdemes volt élned!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy Isten szépséges világából valakire vagy valamire rá ne csodálkoztál volna!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire vagy valamire ne lettél volna kiváncsi, ne tanultál volna tőle!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valamibe ne hittél volna, valamit ne reméltél volna, valamit vagy valakit ne szerettél volna!

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap – magadért, és értünk, akik körülötted vagyunk és szeretünk.

Ezt kívánja Neked és minden Hívének és Olvasójának, szeretettel,

Imre atya

 Stuttgart, 2017. szeptember 21.

Share

Ajánlott bejegyzések