Dr. Jelenits István SchP: Aratás

Dr. Jelenits István SchP: Aratás

Dr. Jelenits István SchP, piarista szerzetes, atya, teológus, író, professor emeritus, Széchenyi-díjas versére bukkantam rá a mai napon, amelyet most örömmel osztok meg. Annál is inkább, mert nagyon időszerű az üzenete. Fogadjátok ti is nagy szeretettel!

Surran a fényes acél, az aranyló búza lehajlik,

s rendekben hever a sokzizegésű kalász.

Áldassál e napon, te verejték, emberi munka!

Késő ősz szeleit semmibevéve, kemény,

Érces ekével a nyers, szittyó ugaron te vetettél

barna barázdából ágyat a magvak alá,

szarvánál fogvást te vezetted a bárgyu kis ökröt

a fésűs borona, majd meg a henger előtt,

s most, a heves nyárban, tüzetontó déli verőben

újra a te karodon mozdul a fényes acél.

S áldassál e napon, csodatévő isteni áldás!

A te fehér takaród óvta a zsenge vetést

téli időn, tavaszon te ragyogtál víg sugarakkal

– élet a gyengének – fényt, nevelő meleget,

a szépen suhogó essők fonalát te sodortad,

a te lehelletedet hordta a hajnali szél,

s – gondos gazda te is – magad istápoltad az ifjú,

szőke szemet, mely most új kenyeret szaporít.

Surran a fényes acél, az aranyló búza lehajlik,

Emberi s isteni mű: épül a kéve-kereszt.

(Képek forrása: Magyar Kurír és Pixabay)

Share