„S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”…
szerkesztő Tibor atya
+! Kedves Híveink, „Rendhagyó Húsvét” címmel indított sorozatunknak utolsó írása következik. Dávid Melinda írta és megérint bensőségével, rendületlen hitével, amely ebben az alábbi címadó mondatban csapódik le. Isten adja, hogy mindannyiunknak ez legyen élete egyik horgonya.
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya
„S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 20)
Nehéz írni egy olyan időszakról, ami sok fájdalommal járt.
Gondtalan éveim alatt csodálattal néztem fel és példaképként tiszteltem azokat, akik nehéz megpróbáltatásokon estek át és nem törtek meg, méltósággal viselték a betegséggel járó illetve a családtagjaik elvesztése által okozott fájdalmakat.
Pár évvel ezelőtt átestem egy nehéz műtéten. Nem tudtam, mi vár rám, nyugodt szívvel megbíztam az orvosokban, és hittem, hogy az értem mondott ima segíteni fog. Az operáció után megkérdezte a sebész, hogy van testvérem, gyerekem? Nemleges válaszomra csak annyit mondott, hogy akkor nehéz lesz…
Visszagondolva az elmúlt időszakra már nem csodálkozok azon, hogy átvészeltem azt az időszakot, mert tudom, hogy megerősített és lelki erőt adott az újabb megpróbáltatásokra.
A legnagyobb segítséget Istenben való hitem jelentett, az imák a Szüzanyához és kedvenc szentemhez, Szent Antalhoz. A kórházban sokat hallgattam a Mária rádiót, együtt imádkoztam a hívekkel a rózsafüzért és imakérést is küldtem.
Kis családunk éveken át együtt töltötte az ünnepeket, névnap, születésnap megtartása nem maradt el, sokszor pihenőszabadságunk idején se váltunk el egymástól. 2011 elején ez a szép családi együttlét édesapám elhunytával hirtelen megszakadt, hárman maradtunk édesanyámmal.
Idén a húsvéti időszak újabb megpróbáltatást jelentett. Karanténba kerültek a szeretteink és úgy védhettük őket, ha a látogatásukat mellőzzük.
Súlyos beteg édesanyámmal csak telefonon tarthattuk a kapcsolatot és minden alkalommal azt kérdezte, hogy mikor látogatom meg. A szentmiséket a számítógépen követtük, a nagyszombati szertartáson a zsúfolásig megtelt templom helyett csak egy páran jöhettek el.
Húsvét után édesanyám halála előtti napon betegágyánál imádkoztam érte. Imre atya tanácsára hangosan kedvenc imáit mondtam hangosan. A „Szűz szülője Istennek” elimádkozása után kinyitotta szemeit és megszorította a kezemet.
A buzgó ima adta vissza és adja meg továbbra is a lelki nyugalmamat.
Hiszek abban és vallom, hogy a Jóistenben soha se lehet csalódni, és Ő velünk van életünk végéig.
Dávid Melinda
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09