Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

szerkesztő

Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra emlékezünk, hogy maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.

Nagypéntek a húsvétot, a legrégibb és legnagyobb keresztény ünnepet megelőző szent háromnap egyike. A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, vagyis március 22. és április 25. közé esik.

A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, a húsvétot megelőző utolsó nagyböjti hét a nagyhét (lat.: hebdomada Sancta), amely virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a húsvéti szent háromnapon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, valamint húsvétvasárnap emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

A Szentírás elbeszélése szerint nagypéntek hajnalán ért véget Jeruzsálemben az a vallási per, amelyet az elöljárókból, írástudókból és vénekből álló Nagytanács indított Jézus ellen. Istenkáromlás vádjával – Isten Fiának vallotta magát – halálra ítélték, majd reggel átkísérték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és azzal vádolták meg, hogy a zsidók királyának vallja magát. Pilátus – bár látta, hogy ártatlan, és próbálta megmenteni – mégis megerősítette az éjszaka hozott halálos ítéletet, amelyet még aznap délelőtt végrehajtották, Jézust keresztre feszítették.

A magyar nagypéntek szó a keleti egyházban szokásos görög elnevezést követi: hé hagia kai megalé paraszkeué, azaz a szent és nagy készületi nap. A nyugati egyházban hivatalos latin neve: feria sexta in passione et morte Domini, vagyis az Úr szenvedésének és halálának péntekje. Angol nyelvterületen hosszú vagy jó pénteknek is nevezik, német elnevezése, a Karfreitag az ónémet kara (bánat, gyász) szóból ered.

A nagypénteki szertartás az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, ahol a megváltás áldozata megtörtént.

Több helyen is keresztút előzi meg. A nagypénteki keresztúti szertartáson Jézus szenvedésének egyes állomásait idézik fel. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. Rómában, a Via Crucison – amely a megváltónak a Kálvária-hegyre vezető útját és halálát idézi fel – a pápa maga is viszi a keresztet.

A nagypénteki ősi szertartás – régebbi nevén csonkamise, mert nincs benne átváltoztatás! – már a kezdeti időktől kialakult, és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel; a kereszt előtti hódolatból; valamint a szentáldozás szertartásából.

A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát.

Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseit megfogalmazva. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére.

A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.

A nép körében nagypéntekhez a hallgatás, a csönd kapcsolódott, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították vagy nem húzták fel. A tüzet nagycsütörtök este kioltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából élesztették újjá, addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer, kenyeret és sót, száraz növényi eledeleket. Krisztus szenvedését misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban idézték föl. Nagypénteken szokás volt meszelni, takarítani, nagymosást tartani.

Végigjárva Jézus keresztútját, átélve az Ő nagypénteki szenvedését biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. Jézus keresztútja és szenvedése segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról is, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét.

A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Egyházközségünkben két helyenis van nagypénteki liturgia: Weingartenben 15.00 órakor, Stuttgartban pedig 18.00 órakor. Szeretettel várunk mindenkit, aki velünk akarja átélni Krisztus Urunknak értünk vállalt szenvedését.

Forrás: Magyar Kurír

Kép: Krisztus a kereszten – Fadrusz János

Share

Ajánlott bejegyzések