Nagyheti liturgia

Nagyheti liturgia
szerkesztő

Jelen írással segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik mélyebben szeretnék megérteni mindazt, ami nagyheti liturgiánkban történik. Fogadjátok szeretettel:

Nagyheti liturgia

 Virágvasárnap (latinul: Dominica in palmis de passione Domini = pálmavasárnap az Úr szenvedéséről).

Urunk messiási bevonulását már a 4. sz. végén nagy ünnepélyességgel ünnepelték meg Jeruzsálemben. Az Olajfák hegyén gyűltek össze a keresztények, hosszabb igeliturgián vettek részt, majd estefelé a püspököt körmenetben kísérték végig a városon. A résztvevő gyermekek olajfa- és pálmaágakat vittek. Ez a szertartás keleten gyorsan elterjedt, a nyugati egyházban csak a 8. században vált a liturgia részévé. Eleinte liturgikus-drámai játékokon adták elő virágvasárnap eseményeit. A körmenet csak a 11. században lett általános gyakorlattá. E liturgikus cselekményeket megelőzően Rómában már Nagy Szent Leó pápa idejében Jézus szenvedése állt a virágvasárnapi liturgia előterében. A századok folyamán az ünneplés két témája összekapcsolódott, mindmáig meghatározva a virágvasárnapi ünnepi mise liturgiájának rendjét.

Az ünnepi szertartásnak többféle formája lehet a helyi körülmények szerint. Részei: a pálmaágak (barkaágak) megáldása, evangélium és a körmenet, majd bevonulás a templomba. Mise a liturgikus évnek megfelelő szenvedéstörténettel. Ez az általunk is ismert passió. A körmenet nem a szentírási történeti esemény utánzása, hanem Krisztus követése mellett való hitvallás.

Húsvéti Szent Háromnap (latinul: Sacrum Triduum Paschale)

Az emberek megváltásának és Isten tökéletes  megdicsőítésének művét Krisztus főképp az ő húsvéti titka által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette. Ezért az Úr szenvedésének és feltámadásának Húsvéti Szent Háromnapja az egész liturgikus év tetőpontjaként tündöklik. Ahogyan a vasárnap csúcspont a köznapok fölött, úgy csúcspont a Húsvét ünnepe is a liturgikus évben. 1955 előtt a Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat liturgiáját a reggeli vagy délelőtti órákban végezték el. A liturgikus mozgalom nagy sikere volt, hogy XII. Piusz pápa 1951. február 9-én a Rítus Kongregáció dekrétumával megújította a húsvét vigíliát, majd az 1955. november 11-én kelt dekrétuma a nagyhét liturgiáját megreformálta és a szertartásokat a délutáni, esti vagy az éjszakai időre tette, jellegüknek megfelelően. A jelenlegi rendelkezéseket és szertartásokat a Római Misekönyv (1969. április 3.) tartalmazza. Ez teljes szemléletváltizást kíván a papságtól és a hívektől, hogy eredeti jellegét kifejező liturgiáját a Húsvéti Szent Háromnapon méltóképpen ünnepeljék. Ezt sürgeti az Istentiszteleti Kongregáció 1988. január 16-án kiadott „Paschalis sollemnitatis” c. körlevele.

A Húsvéti Szent Háromnap a Nagycsütörtök esti misével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője pedig Húsvétvasárnap Vecsernyéje.

  1. A) Nagycsütörtökön a Vecsernye elmarad. E napon az Egyház hagyománya szerint tilos minden magánmise. Az esti órákban kezdődik az „utolsó vacsora miséje”. Ezen lehetőleg vegyen részt az egész egyházközség, a papság és a hívek, ki-ki a maga szolgálatát végezve. Azok a papok, akik a krizmaszentelési misében koncelebrálnak, az esti misében újra koncelebrálhatnak. A hívek csak mise közben áldozhatnak, a betegek azonban a nap bármely órjában részesíthetők a szentáldozásban. Az esti mise témája: Krisztus Urunk papi tevékenysége az utolsó vacsorán. A szentleckében (1 Kor 11,23-26) elsősorban az Eukarisztia alapításáról emlékezünk meg. Az evangéliumban Jézus csodálatra méltó szeretetét idézzük fel (Jn 13,1-15), mellyel megmosta tanítványai lábát. E mise sajátosságai:
  2. Amikor a pap énekelni kezdi a Gloriát (Dicsőséget), megszólalnak a harangok és oltárcsengők és a hívek harangzúgás közben éneklik végig azt. Ettől kezdve a húsvéti vigília Gloriájáig nem szól a harang, s az oltárcsengő helyett kereplőt, fakalapácsot használnak a szomorúság jeleként.
  3. A Homília az utolsó vacsora legfontosabb misztériumairól, titkairól szól: az Eukarisztia és a papi rend szentségének alapításáról, valamint a felebaráti szeretet parancsáról. Utána ott, ahol a lelkipásztori megfontolások ajánlják, elvégzik a lábmosás szertartását. A segédkezők az erre alkalmas helyen előkészített ülőhelyhez vezetik az e célból kiválasztott férfiakat. A pap (ha szükséges, a miseruát levéve) odajárul és egyenként vizet önt a lábukra, majd a segédkezők közreműködésével megtörli azt. Közben antifónákat vagy más alkalmas énekeket énekelnek. Mindjárt a lábmosás után következnek az egyetemes könyörgések. Hitvallást ebben a misében nem mondunk.
  4. Az áldoztatás a misében átváltoztatott Eukarisztiával történik és annyi ostyát kell konszekrálni, hogy Nagypénteken is lehessen áldoztatni. A hívek ekkor végezhetik húsvéti szentáldozásukat (lehetőleg két szín alatt), csatlakozva az utolsó vacsora lelkületéhez.
  5. A mise az áldozás utáni könyörgéssel ér véget, tehát nincs áldás és elbocsátás.
  6. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra külön fenntartott őrzési helyére viszik és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott őrzik.
  7. Ezután következik az oltárfosztás. Ha lehet, a kereszteket kiviszik a templomból, az esetlegesen ott maradó kereszteket ajánlatos lepellel elfödni.
  8. Buzdítsuk a híveket, hogy a helyi körülményeknek megfelelően a külön őrzőhelyre vitt Oltáriszentség előtt, bizonyos ideig végezzenek éjszakai szentségimádást. „Az őrzési helynek ne legyen szentsír formája. Kerüljük is a szentsír kifejezést. Az őrzési hely nem arra való, hogy az Úr temetését ábrázolja, hanem hogy az Eukarisztia kenyerét a nagypénteki áldozás céljából őrizze” (PS 55).
  9. B) Nagypéntek (latinul: celebratio passionis Dominis – „Urunk szenvédésnek ünneplése”, görögül: paraszkeve – előkészület). Az Egyház ősrégi hagyománya alapján ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be miseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket. A nagypénteki szertartás részei:
  10. Az oltár legyen teljesen puszta: kereszt, terítők és gyertyatartók nélkül. A déluáni órákban – hacsak lelkipásztori megfontolások későbbi időpontot nem kívánnak -, mégpedig három órakor ünnepeljük meg Urunk szenvedésének emlékezetét. A pap és a segédkezők úgy öltözzenek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak, majd vagy arcra borulnak, vagy csak letérdelnek (a körülményeknek szerint), és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak. Ezután a pap a segédkezőkkel a papi székhez vonul és „Könyörögjünk” felszólítás nélkül, a nép felé fordulva könyörgést mond. Ezzel kezdetét veszi az igeliturgia. Teljes egészében olvassák fel az előírt olvasmányokat: a) az első olvasmány Izaiás próféta könyvéből (52,13-53,12) a „fájdalmak férfiáról” szól. Az olvasmányt zsoltár követi. b) a második olvasmány a Zsidókhoz írt levélből (4,14-16; 5,7-7), Jézusra, mint főpapara és áldozatra utal. Az evangélium előtti vers után olvassák vagy éneklik c) Urunk szenvedésének történetét (passió) Szent János evangéiumából.

Ezután legyen homília, ha alkalmasnak látszik. Az igeliturgiát az egyetemes könyörgések fejezik be. A pap a papi szék előtt vagy az ambón, vagy az oltár előtt állva, összetett kézzel mondja a könyörgés felhívó részét, amely kifejezi a könyörgés szándékát. Ezt követően mindenki kis ideig csendben imádkozik, majd a pap kitárt karral elmondja magát a könyörgést. A hívek a könyörgés egész ideje alatt térdelhetnek vagy állhatnak. A misekönyvben található könyörgések közül a pap kiválasztja azokat, amelyek a helyi körülményeknek a leginkább megfelelnek, de meg kell tartani az egyetemes könyörgésekre megállapított sorrendet.

  1. Hódolat a Szent Kereszt előtt. E szertartás igen régi. Jeruzsálemben kezdték, ahol a Szent Kereszt ereklyéjét mutatták fel. A szertartás két részre tagolódik: a) a Szent Kereszt felmutatása; b) hódolat a Szent Kereszt előtt. A felmutatás két módon lehetséges: 1. A Szent Keresztről a pap három részletben veszi le a leplet és háromszor énekli: „Ime a Szent Keresztfa” kezdetű felszólítást, mire a hívek válasza: „Jöjjetek hát keresztények…” és a válasz befejezésekor minden alkalommal letérdelnek. A kereszt mellett égő gyertyával két ministráns áll, akik a keresztet az egyéni hódolatra alkalmas helyre (a preszbitérium elejére) viszik; 2. A másik mód: a pap a bejárattól indulva a lepel nélküli keresztet hozza be a templomba, közben háromszor megállva énekli ugyanazt a felszólítást, mint az előző változatban. Közben felemeli a keresztet. A ministránsok égő gyertyával kísérik, majd ugyanúgy hódolatra helyezik el a keresztet. A felhívás a kereszt felmutatásánál más ének is lehet (Ime, Jézus keresztjének drága áldott fája…).az elhelyezett Szent Kereszt előtti hódolatra elsőként a pap indul, majd a papság és utána a hívek. Körmenetszerűen vonulnak sorban a kereszthez, amely előtt egyszerű térdhajtással (vagy megcsókolva azt) fejezik ki hódolatukat. Ha igen nagy közösség gyűl össze, alkalmazható az együttes kereszthódolat szertartása (PS 69). Közben antifónát, valamint Panaszéneket (improperia), vagy ezek helyett egyéb ideillő éneket énekelnek, majd helyükre vonulnak. A jel valódisága azt kívánja, hogy csak egy kereszt előtt történjék hódolat, melynek végeztével a keresztet az oltár mellé teszik és a gyertyatartókat az oltár körül, illetve a kereszt közelében helyezik el.
  2. Szentáldozás. Az oltárra ráteszik a terítőt, a korporálét és a misekönyvet. Az Oltáriszentséget a diakónus, vagy ennek hiányában maga a pap, két égő gyertyát vivő ministráns kíséretében hozza el őrzési helyéről. Ezután a pap szokásos módon énekli vagy mondja az Úr imádságának bevezetését, majd együtt folytatja mindenki. A pap az embolizmus és a békerítus elhagyásával azonnal az áldozás előtti imákat mondja: „Ime az Isten Báránya…” Megáldozik, majd a híveket áldoztatja meg. Áldoztatás után az Oltáriszentséget ismét a külön őrzési helyre viszi. Elmondja az áldozás utáni könyörgést, majd a zárókönyörgéssel bocsátja el a népet. Akik ezen a napon a délutáni ünnepélyes istentiszteleten részt vettek, nem kell elmondaniok a Vecsernyét. Nagypénteken szokásos paraliturgikus áhítat a keresztútjárás és a szentsír előtti ima. Nagypéntek szigorú böjti nap, hústól való megtartóztatással.
  3. C) Nagyszombat. E napon Egyházunk Urunk sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az oltár pusztán áll. Az Egyház e napon szigorúan tartózkodik a mise bemutatásától. A szentáldozást is csak a haldoklóknak nyújtja Útravalóként. A szentgyónást és a betegek kenetét kivéve a többi szentséget sem szolgáltatják ki (RMÁR). A lelkipásztorok feladata, hogy megtanítsák híveiknek a Nagyszombat sajátos jellegét. E nappal egybekötött egyéb szokásokat – mivel régebben Nagyszombatra elővételeztük a húsvéti ünnepet – helyezzék át éjszakára vagy Húsvét napjára.

Magyar nyelvterületen komoly lelkipásztori feladat a Nagyszombattal kapcsolatos hagyományokat a liturgia igazi szelleméhez és előírásaihoz való alkalmazása. Például nem szabad szentségmutatóban a szent sírra ünnepélyes szentségimádásra kitenni az Oltáriszentséget.

  1. D) Húsvéti vigília. A legrégebbi hagyományok szerint a húsvéti vigília „az Úrért átvirrasztott éjszaka” (Kiv 12,42). Az éjszakai virrasztás megemlékezik arról a szent éjről, amelyiken az Úr föltámadt és megünnepli azt a keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia szentségeiben. „A húsvéti vigília egész ünnepe éjje történjék, ne kezdődjék a sötétség beállta előtt, és ne végződjék a vasárnapi pirkadat után”(CE 332). „Ezt az előírást szigorúan meg kell tartani. Az ellenkező és itt-ott meghonosodott visszaéléseket és szokásokat, amelyek szerint a húsvéti vigíliát a vasárnapi előmise idejében ünneplik, el kell vetni” (PS 78). „A húsvéti vigília az Úr második eljövetele-várásának is ünneplése” (PS 80).

A szertartásnak négy része van:

  1. A föltámadás meghírdetése. „Ez a rész jelképes cselekményekből áll, amelyeket egész terjedelmükben oly szépen kell végrehajtani, hogy jelentősgük, amint az a bevezetésben és imádságokban kifejezésre jut, a hívek előtt feltáruljon. Ha lehetséges, a templomon kívül, egy erre alkalmas helyen faágakból tüzet rakunk, amely legyen olyan nagy, hogy lángja csakugyan áttörje a sötétséget. Ezt a tüzet kell megáldani, és erről gyújtják meg a húsvéti gyertyát. A húsvéti gyertya viaszból való igazi gyertya legyen, és minden évben újonnan kell beszerezni. Tekintélyes nagyságúnak kell lennie és sohasem lehet gyertyautánzat (gáz vagy egyéb betét stb.), hogy valóban Krisztus jelképe legyen, aki a világ világossága. Jelképi értékét részletesebben a húsvéti örömének /Exultet/ tárja elénk. A körmenetet, melyben a nép bevonul a templomba, csupán a húsvéti gyertya fénye világítsa meg és az vezesse. Mint ahogy Izrael fiait a tűzoszlop vezette az éjszakában, úgy követik a keresztények Krisztus az ő föltámadásában. Erről a húsvéti gyertyáról kell meggyújtani a segédkezők és a nép gyertyáit. Eközben még más világítás nincs.

A húsvéti örömének, azaz Exultet jelentése: ujjongani. A húsvéti vigília szertartáson a tűzszentelés és a húsvéti gyertya megáldása és a templomba való körmenet után a diakónus (pap vagy előénekes), Húsvétot meghírdető ünnepi éneke. A 4. századból származó éneknek több szövegváltozata is ismert. Bár szerzője bizonytalan, de Szent Ambrus szellemi hatása felismerhető rajta.

Három részből áll: Krisztus feltámadása miatt az égben már ujjongva zengjen az angyalok kórusa, a föld is örvendjen, és vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat – énekli a diakónus (vagy maga a celebráns) a bevezetőben. A főrész elmoondja, hogy abban áll a Húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk, s Ő vére árán megmenti hívő népe életét. Az üdvtörténet jelentős eseményeinek elbeszélése után a befejező részben kéri, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng és űzze távol tőlünk az éj minden árnyát.

A hívő közösség állva, kezében égő gyertyával hallgatja és a végén az Ámen éneklésével fejezi ki örömét.

  1. Igeliturgia. E virrasztáson kilenc olvasmány szerepel, hét az ószövetségből, melyek a Húsvét előképeit tárják fel, és kettő az újszövetségből (a szentlecke és az evangélium). Az ószöv-i olvasmányok a világ és az ember teremtéséről, Ábrahám áldozatáról, a Vörös tengeren való átkelésről, az új Jeruzsálemről, a minden embernek felkínált üdvösségről, a bölcsesség forrásáról, az új szívről és a lélekről szólnak. Minden olvasmányt válaszos zsoltár és könyörgés követ. A hívek a válasz éneklésével kapcsolódnak be az igeliturgiába. Ha lelkipásztori szempontok azt kívánják, szabad csökkenteni az olvasmányok számát, de mindenképpen meg kell őrizni az igeliturgia lényegét a húsvéti virrasztáson. Kettőnél kevesebb VT-i olvasmányt sohasem szabad venni, és mindig fel kell olvasni a Vörös-tengeren való átkelés olvasmányát (Kiv 14,1-15,1). Az utolsó VT-i olvasmányt, válaszos zsoltár és könyörgés után a celebráns énekelve kezdi: Dicsőség a magasságban Istennek. Ekkor felzúg az orgona, megszólalnak a harangok és csengők és a nép folytatva énekli a Dicsőséget. Ezután következik a mise könyörgése, mely után felolvassák a szentleckét. Ennek befejeztével a nép feláll és a celebráns (vagy előénekes) ünnepélyesen énekli az Alleluját, melyet a nép megismétel. Az evangélium előtti zsoltárvers eléneklése után ismét mindnyájan éneklik az Alleluját. Ezt követi az Úr föltámadásának hírdetése az evangélium szavaival, melyet homilia követ.
  2. Keresztségi liturgia. E szertartás különösen akkor kifejező, amikor felnőttek részesülnek a keresztség szentségében, vagy legalább gyermeket keresztelnek. A szertartás sorrendje: litánia, keresztvízszentelés, keresztelés és a keresztségi fogadalom megújítása. Ez utóbbi akkor is elvégzendő, ha vízszenetelés vagy keresztelés nincs. A hívek állva, esetleg kezükben égő gyertyát tartva, felelnek a kérdésekre. Ily módon jelek és szavak útján emlékeznek a keresztségre, melyben részesültek.
  3. Az eukarisztikus ünnep, a húsvéti vigília csúcspontja, mert ez alkotja a húsvéti titkot: Krisztus ketreszthalálának megemlékezését, a Feltámadott jelenlétét, az Egyházba való beépülés teljességét, az örök Húsvét elővételezését. „Ügyelni kell, hogy ezt az eukarisztikus ünnepet ne siessék el. Az egész szertartás és annak minden szava nyerjen a lehető legnagyobb kifejező erőt: a hívek könyörgése, amellyel az újonnan megkereszteltek először gyakorolják mint hívők a királyi papságot, a fölajánlási körmenet, amelyben már együtt működnek az újonnan megkereszteltek, az eukarisztikus ima (a betoldással), amelyet lehetőség szerint énekeljenek, s végül az áldozás, mint a Titokban való részvétel legmélyebb pillanata.

Üdvös, ha a húsvéti vigília éjszakáján a szentáldozást az eukarisztikus jelek teljességében, a kenyér és a bor színében szolgáltatják ki. A helyi ordináriusok dönthetik el, vajon megfelelő-e ez. Amikor kihirdetik a húsvéti vigíliát, óvakodjanak attól, hogy mint a „Nagyszombat estéjéről” beszéljenek róla. Inkább azt mondják, hogy a Húsvét vigíliája (éjjeli virrasztása) „Húsvét éjszakáján” megy végbe, mégpedig mint egyetlenegy istentisztelet. A lelkipásztorok buzdítsák a híveket, hogy Húsvét éjszakájának egész ünnepségében részt vegyenek” (vö.PS. 90-95).

  1. E) Húsvét napja. A húsvéti vigília után napközben a Húsvétvasárnap ünnepi miséje következik, amelyet bemutathat, illetve koncelebrálhat az is, aki már az éjszakai vigílián is misét mutatott be.

Megjegyzés: A föltámadási körmenetet Nagyszombaton a délutáni vagy koraesti órákban szokás tartani, mint elsősorban Közép-Európában kialakult paraliturgikus szertartást. Ennek összeegyeztetése a húsvéti vigíliával helyi lehetőségek szerinti megoldásra váró lelkipásztori feladat. A megújult liturgikus szemlélet szerint elvileg a legalkalmasabb lenne a húsvéti vigília mise befejezéseként megtartani, esetleg a templom körül, vagy valamelyik húsvétvasárnapi mise után.

 

 

 

Share

Ajánlott bejegyzések