Kedves Híveim, kedves Barátaim!

Egyikőtök azzal a kéréssel lepett meg, hogy tegyek fel a honlapra illetve a facebookra egy ún. lelkitükör-összeállítást. Kérése nyomán nekem is azonnal eszembe jutott, hogy mennyire felületesek néha a szentgyónásaink, illetve mennyire a régi, gyermekkorban beidegződött bűnöket és hibákat tartalmazzák. Pedig közben a világ nagyot lépett előre, más korok járják, más erkölcsök és más szokások uralkodnak, és ha a bűnök illetve vétkek lényegükben ugyanazok is maradtak, egy-egy modernebb társaikkal mindenképp gyarapodtak. Tehát valóban szükség van újabb lelkitükrök megfogalmazására.

Szerencsére ezt nálam sokkal iskolázottabb erkölcsteológusok már meg is tették, nekem mindössze az maradt, hogy a három legkeresettebb lelkitükröt hozzam, és ugyanakkor rámutassak arra, hogy a „Servus-lelkitükrök” https://servus.eoldal.hu/cikkek/lelkitukrok honoldalon még többet és specifikusabbat is találhattok.

Jó keresét – és egy jó húsvéti szentgyónást kíván

lelkipásztori és baráti szeretettel,

Imre atya

Stuttgart, 2020 nagyböjtjén.

LELKITÜKÖR FELNŐTTEKNEK

 

BŰNBÁNAT ÉS KIENGESZTELŐDÉS

–        kérdések, tanácsok a lelkiismeretvizsgálathoz és a szentgyónáshoz –

Ha Jézus követője vagy, nem elég azt mondani: „nem loptam”,

 hanem meg kell vizsgálni, adtál-e a rászorulóknak (Katona István)

 

ELŐZETES TANÁCSOK:

1. Rendszeresen gyónjál – ha lehet havonta –, így élő tapasztalattá lehet benned a Szentírás szava: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy ő előbb szeretett minket”, ami a gyónásban azt jelenti: bűneink súlyánál mindig nagyobb a kegyelem és a visszafogadás mértéke – mi csak válaszolunk minderre. Éppen ezért a gyónásban ne csupán arra helyezd a hangsúlyt, hogy „jó gyónásom legyen”, vagyis átérezzem a szabadulást, a bánatot, hanem legyen előtted annak felelőssége is – és ez talán az előbbiek feltétele –, hogy bűneiddel vétettél a végtelen Szeretet, Isten ellen, aki ha érzed, ha nem, most megbocsát, feloldoz, visszafogad. Ezt a realitást garantálja a pap személye.
2. Válassz magadnak egy gyóntatót, lelkivezetőt, akinek segítségével

• a gyakorta elkövetett ’felületi’ bűnök számbavétele után életed nagyobb egészére is reflektálni tudsz, ha kell, átalakíthatod, gyógyíthatod azt.
• Istenhez, önmagadhoz és embertársaidhoz fűződő kapcsolataidat a Szentség fényébe helyezheted.

A lelkivezető nem oldja meg problémáidat, nem dönt helyetted, de irányt mutathat, és a gyóntatószékben szerzett ’szentségi világlátásával’ – ebben különbözik pl. a keresztény pszichológustól is – életed egészen új dimenzióira nyithatja fel a figyelmedet.

 

KÉSZÜLET:

1. Teremts csendet magad körül, vonulj el, és valamilyen rövid imádság keretében kérd Isten megvilágosító kegyelmét a bűnbánathoz. Törekedj az őszinteségre, és ha ez kellemetlenül érint, akkor se hazudj magadnak!
2. Vizsgáld végig az elmúlt időszak fontosabb eseményeit, történéseit, és azt, miként viselkedtél, reagáltál ezekre.
3. Nézd végig egy átlagos napodat, melyek a megszokott bűneid, és ezek miként, mennyiszer ismétlődtek.
4. Gondold végig életed problémás területeit (pl. imaélet, kapcsolataid)
5. A kérdések alapján vedd számba bűneidet, problémáidat, a körülményeket, és hogy mindezt jobban rendszerezni tudjad, akár írd is le egy papírra, amelyről aztán felolvashatod azokat a szentgyónás során.
6. Különítsd el az ún. súlyos, bocsánatos, és megszokássá vált bűneidet.

Súlyos bűn: Amikor tudva és akarva választod az Isten törvényével – a Tíz paranccsal – és az ember végső céljával súlyosan elellenkező dolgot.

Bocsánatos bűn: Erkölcsi rendellenesség, amelyet szeretettel helyre lehet hozni.

Megszokássá vált bűnök: az ún. kedvenc bűnök, melyekről tudjuk, hogy véteknek számítanak, de ’szeretjük’ őket elkövetni.

7. Önmagától beálló kiközösítésben – amikor a tett elkövetése automatikusan kizár az Egyház közösségéből – vagyok-e a következő cselekedetek elkövetése által: hitem, Egyházhoz való tartozásom nyilvános, tudatos megtagadása, attól való elszakadás kimondása; az Oltáriszentség meggyalázása; gyilkosság, abortusz vagy arra való buzdítás, közreműködés következtében.

 

KÉRDÉSEK A LELKIISMERETVIZSGÁLATHOZ

Istenkapcsolatom. Krisztus egyedüli Isten, az Egyház pedig egyetlen közösség számomra, az üdvösség tekintetében? Életem eseményeinek, erkölcseimnek alakítását hitem alapvetően befolyásolja-e? Ha nem, akkor mi vezet döntéseimben? Elegendő időt szántam hitem megismerésére? Van-e olyan kötelező erejű hittétel (dogma), parancs, amit tudatosan elutasítok? Veszélyeztettem-e hitemet (pl. hitellenes olvasmány, film, szekták, nem-keresztény vallásokkal való hitbeli kapcsolat, okkult társaságok, asztrológia, babona, sátánista barátok stb.)? Okoztam-e az Egyházon és hittanos közösségemen belül egyenetlenkedést, megbotránkozást? Viselkedésemmel voltam-e oka mások eltávolodásának a hittől, Egyháztól? Megvallottam, megvédtem-e hitemet, amikor ez szükséges volt? Bíztam-e Istenben, tudtam érte, parancsaiért veszni hagyni dolgokat, vagy görcsösen ragaszkodtam elképzeléseidhez, és kétségbeesett, kishitű voltam? Irgalmában kellően bíztam? Hozzá menekülök, vagy más ’biztosítékaim’, támaszaim vannak (pl. jóslás)? A jó és rossz események eltávolítottak vagy közelebb vittek hozzá? Gondviselésére hivatkozva hanyagoltam saját felelőségemet a dolgok alakításában (vakmerő bizalom, felelőtlenség stb..)? Istenkapcsolatom mennyire élő: van-e személyes Istenképem, Krisztus-arcom, aki rámtekint, akit megszólítok, vagy hűvös, fagyos a kapcsolatom? Lázadoztam-e Isten ellen, éreztem-e gyűlöletet iránta, tudatos ellenszegüléssel, nyilvános hittagadással vétettem-e? Istenfélelemben élek, vagy flegmán viselkedem vele és parancsaival szemben? Szeretem az Istent?

Szentségi élet. Mennyire vagyok elmélyült, megújuló és mennyire rutinszerű a szentségek vételében? Középpontja életemnek a szentségi találkozás (mise, gyónás), tudok alárendelni ennek dolgokat, programokat? Motiválja-e a szentségek vétele, a Krisztussal való ilyesfajta közösség a bűnöktől való tartózkodásomat? Gondolok-e gyakran Isten előtti felelőségemre, és készülök-e a Vele való végső találkozásra? Voltam-e oka mások kiszakadásának a szentségi közösségből? Saját hibámból maradtam-e el vasárnap és kötelező ünnepen szentmiséről, ott mennyire vagyok figyelmes, adottságaimhoz képest tevékeny, összeszedett? Vasárnapjaim mennyire különböznek a hétköznapoktól? Pl. hétvégi szórakozásaimról el lehet-e mondani, hogy keresztény módon zajlanak, menekülök-e ilyenkor is a munkába? Elvégeztem húsvéti gyónásomat? Van-e olyan bűnöm, amit az évek során tudatosan (szentségtörés) vagy félelemből nem gyóntam meg? Átérzem-e az imádság kötelességjellegét, vagy csak érzéseimre bízom magam annak gyakorlásában? Tartózkodom-e a szentségektől aggályosságból, bizalmatlanságból?

Isten megdicsőítése. Rendezett, rendszeres és Isten-közeli-e az imaéletem, vagy rendezetlen, monoton? Káromkodtam-e, beszédem mennyire tiszta, mennyire hordozza Isten megdicsőítését? Esküdtem-e hamisan, hitszegő módon? Gondolok-e rendszeresen a saját magam és mások üdvösségére, az ezzel kapcsolatos felelőségemre? Környezetemnek milyen példát adok életemmel? Kellő részt vállalok magamra egyházközségem életében és az evangélium társadalomban való jelenlétének előmozdításában? Tagja vagyok-e vagy azonosulok-e olyan párttal, szervezettel, mely tudatosan akadályozza Egyházam életét, és a hitet csak magánügynek tekinti? Cselekedtem-e az Egyház érdekei ellen? Böjti fegyelmet megtartom-e? Élő tagja vagyok-e egyházközségemnek, vagy csak élősködő benne?

Embertársaink. Életem felebarátaim javára irányul vagy magába zárkózott, önközpontú ember vagyok, aki nincs tekintettel másokra? Észreveszem-e környezetemben – a testi, lelki javakban – szükséget szenvedőket; segítek rajtuk? Voltam-e irigy, féltékeny, gonosz, mogorva, erőszakos, gyűlölködő, tapintatlan, pletykás, kapcsolataimban, életvitelemben felületes? Semmibe vettem, kigúnyoltam, rágalmaztam, ok nélkül gyanúsítottam, vádoltam-e másokat? Felül tudtam emelkedni sértődöttségemen? Akaratomban mennyire voltam megbocsátó és közeledő azokhoz, akik megsértettek? Kiktől választ el valamilyen ’fal’? Tápláltam-e ellenséges érzéseket magamban vagy másokban valaki iránt? Hánytorgatom-e más hibáit szeretetlenségből? Tevékenyen szolgáltam a kiengesztelődést? Tettem valamit gyűlöletből, bosszúállásból? Előidéztem-e ellenségeskedést? Lehetőségeimhez képest segítek-e a hozzám fordulókon vagy érzéketlen vagyok bajaik iránt?

Család, környezetem. A rámbízottak Isten előtti előmenetelét imádsággal, tevékeny szeretettel kellően előmozdítom-e, vagy példámmal, szavaimmal, helyeslésemmel bűneikben erősítem őket? Kellő felelőséggel viseltetem-e szüleim iránt? Életkoromnak megfelelően el tudok szakadni tőlük, szükséges távolságot tartok velük, vagy érdekből, emberi éretlenségből a kényelmes, sokszor bűnbe hajló, túlzott kötődést választom? Elegendő időt szánok szüleimre, családomra, házastársamra, barátomra, barátnőmre? Élők, elevenek-e kommunikációs csatornáink, szeretetkifejező képességünk formái? Voltam-e irányukban gúnyos, tapintatlan, felelőtlen, kívántam nekik rosszat, szégyenítettem meg őket? Eleget imádkozom értük, és kellő felelőséggel viseltetem irányukban?

Munkatársaimmal, beosztottjaimmal emberségesen viselkedem? Kívántam tőlük erejüket meghaladó munkát, felelőséget? Udvarias megértő vagyok irányukba, vagy kizsákmányoló, zsarnok? Tartok valakit ’rabszolgasorsban’ túlzott kötődésemmel, el nem engedéssel, birtokvággyal? Mindennapjaimban eszembe jut-e, hogy üdvösségüknek is munkása vagyok? Munkámat a teremtés folytatásának tekintem-e vagy csak nyűgnek? Foglalkozásom gátolja-e az evangélium terjedését? Okozok-e vele közvetlenül súlyosabb kárt, fájdalmat, egzisztencia-elvesztést másoknak? Akadályoztam másokat vallási kötelességeik teljesítésében? Kötelességemet lelkiismeretesen teljesítettem-e? Munkahelyemnek tudatosan és súlyosan dologban voltam-e károkozója? Támogattam, fokoztam-e a társadalmi igazságtalanságot?

Az élet védelme. Egészségemre megfelelő módon figyelek, vagy elhanyagolom, túlzottan aggályoskodom? Rongálom-e egészségemet mértéktelen evéssel, ivással, cigarettával, kábítószerrel vagy más kicsapongással, rendszertelen életmóddal, túlhajszoltsággal? Vigyáztam-e környezetem tisztaságára, vagy pl. fokozott környezetszennyezéssel romboltam a Teremtés művét? Foglalkoztam vagy kíséreltem-e meg öngyilkosságot? Veszélyeztettem-e mások egészségét, odafigyeltem-e a környezetemben élők jólétére? Közreműködtem-e a megfogant élet kiirtásában (gyógyszerrel, tanáccsal, abortusz végrehajtásával vagy annál való segédkezéssel), volt-e abortuszom? Megtettem-e mindent környezetemben az élet védelmében? Gyilkoltam-e vagy volt szándékomban ilyet tenni? Szavaimmal fagyasztottam be kapcsolatokat? Buzdítottam-e mást vagy volt-e részem az Egyház által elítélt mesterséges megtermékenyítési folyamatokban (pl. olyan esetek, amikor több ivarsejtett termékenyítenek meg, és ezek közül a feleslegessé váltakat elpusztítják)? Közlekedésben veszélyeztettem-e mások épségét, életét?

Tisztaság erénye. Szítottam-e magamban tisztátalan vágyakat (pl. TV, Internet, mással való érintkezés)? Kerestem-e ezeket? Oka voltam-e annak, hogy más ilyenbe keveredett, vettem rá valakit erre? Paráználkodtam-e (hányszor, azonos vagy más neművel)? Végeztem-e önkielégítést? Tápláltam bűnös vágyakat más házastársa iránt? Élettársi viszonyt vagy más bűnös kapcsolatot fenntartok-e? Tekintettel vagyok-e mások szeméremérzetére?

Család. Házastársammal való viszonyomban meghatározó-e a szentségi dimenzió (pl. feltétlen hűség, hitbeli közösség és annak kifejezésformái)? Krisztust látom-e benne? Tiszteletben tartottam házastársam személyiségét vagy csak magamra gondoltam? Házastársammal a családon belül van-e magánéltünk, személyes kapcsolatunk, vagy csak a gyerekek, az események tartanak össze? Elegendő időt szánok családomra, kellő felelősségérzettel viseltetem irányukba? Elutasítottam-e szeretet-megnyilvánulásaikat, vagy észreveszem azokat; bajaikra figyelmes vagyok-e, észreveszem azokat? Segítem őket problémáik megoldásában? Hűséges voltam házastársamhoz, volt-e házasságtörésem? Családi életünket, gyermekvállalásunkat, élettervünket csupán emberi (pl. anyagi) szempontok szerint határozzuk meg, vagy Isten és az Egyház tanítása a döntő ebben? Imádkoztam-e a rámbízottakért és segítettem-e emberi, hitbeli fejlődésüket? Megértő, türelmes és igazságos voltam-e gyermekeim nevelésében, környezetemhez való viszonyulásomban, vagy csupán az indulatok irányítottak? Támaszkodhatnak rám? Barátommal, barátnőmmel való kapcsolatom egymás felvállalására, hordozására irányul, vagy más szempontok vezérlik hozzátartozásomat? Emberekért vállalt kötelezettségeimet (pl. bérma-, keresztszülői feladatok) mennyire teljesítem?

Anyagi javaink. Becsületesen kezelem a rámbízott javakat, vesztegettem meg másokat, saját vagy mások javának voltam-e tékozlója? Csináltam-e felelőtlenül adóságokat? Lopás, csalás, más vagyonának rongálása, szenvedélyes szerencsejáték, igazságtalan jólét jelen van-e az életemben, vagy ösztönöztem segítettem-e ebben másokat? Javaimmal segítem-e egyházamat, a szegényeket? Jóvátettem-e az általam okozott kárt? Húztam-e hasznot mások szükséghelyzetéből? Képes vagyok adni, meghallani mások kérését? Fukarság, pazarlás, a pénzközpontúság mennyire jellemez engem?

Az Igazságban való élet. Életem, életvitelem, szavaim alapja az igazság vagy más? Engedtem vagy folytattam-e bűnös manipulációt? Hazudtam-e, és mi motivált ebben (gyávaság, dicsőség)? Voltam-e kétszínű, alakoskodó? Kiálltam-e az igazság mellett, és tudom-e tapintatosan és szeretettel kritizálni? Ítélkeztem-e mások fölött? Rágalmaztam mást? Kutattam vagy éltem vissza magántitokkal? Sértődöttségemen felül tudtam emelkedni? Nagyítottam fel más hibáját? Sértettem meg embereket, hibáikról pletykáltam-e? Tart-e fogságban TV, vagy más dolog?

Mennyire jellemez: kevélység, hiúság, bujaság, beképzeltség, erőszakosság, nagyravágyás, kapzsiság, mértéktelenség, lustaság, mások előtt való bűnös bezárkózottság, elzárkózás, sértődékenység, türelmetlenség, rendszertelen, csapongó, céltalan életvitel? Szolgálatkészség, vendégszeretet, együttérzés, tiszta tekintet, hálásszívűség, megbecsülés, kiengesztelődni tudás, bocsánatkérés, megbocsátás, nagyvonalúság, bőkezűség, állapotbeli tisztaság, odaadott élet, megbízhatóság – elmondható rólad?

Egyéb bűneim. Akaratilag kerülni fogom a bűnt?

Bánatima. Teljes szívemből bánom minden bűnömet, amelyekkel a Jóistent megbántottam. Erősen fogadom, hogy a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm. Ámen.

Forrás: Bernhard Häring, A gyónás öröme, Új Ember Kiadó, Budapest, 2003 + saját kútfő

LELKITÜKÖR FIATALOKNAK

  ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED, URADAT, ISTENEDET IMÁDD ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!

• Valóban Ő az egyetlen számomra, aki tényleg fontos?
• Áll-e valaki vagy valami a helyében?
• Törekszem-e kutatni rám vonatkozó akaratát?
• Mire hív engem az Isten (hivatásom)?
• Kapcsolatban vagyok-e vele az imádságban, az emberi szálakon keresztül, és a közösségben?

ISTEN NEVÉT HIÁBA NE VEDD!

• Becsülöm-e nevét és szentjeinek a nevét, vagy olykor könnyelműen, töltelékszóként alkalmazom?
• Észreveszem-e Isten rejtett segítségét, nekem juttatott kegyelmeit, tudok-e hálával visszatekinteni ezekre, megköszönni?
• Szentmisén, imádságaimban, munkámban tükröződik-e a keresztény név, az Istenhez tartozás valósága?
• Fejlesztem-e ismereteimet Istenről, a hitről; vagy vallási életem egy helyben topogás; esetleg van-e lassú előrehaladás?

AZ ÚR NAPJÁT MEGSZENTELJED!

• Résztvettem-e a vasárnapi szentmisén és hogyan: kötelességből, szórakozottan, unottan; mikor és hogyan érkeztem?
• Mit teszek vasárnap? Henyélek, szórakozom, vagy tudok valamit tenni Istenért? Különbözik-e a vasárnapom a többi munkanaptól, ha nem, ennek én is oka vagyok…
• Hogyan viszonyulok más keresztényekhez, más vallásúakhoz; érzek-e indítást arra, hogy meggyőződésemet terjesszem, az evangélium jóhírét továbbítsam?

TISZTELD ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT, HOGY HOSSZÚ ÉLETŰ LEGYÉL!

• Szüleimmel, rokonaimmal, testvéreimmel, ismerőseimmel nem voltam-e gőgös, rátarti, türelmetlen, öntelt?
• Szüleim az első számú felebarátaim, érzek-e kötelezettséget irántuk még akkor is, ha kifogásolható a velem való viszonyuk?
• Gondolok-e rájuk az imádságban? Tisztelem, értékelem, javítom-e a család hangulatát, jövőjét?
• Tudok-e időt áldozni az öregekre, a betegekre, családom rászorultjaira?

NE ÖLJ!

• Megbecsülöm-e a természetet, az élet szépségeit, vagy csak fogyasztója, tönkretevője, megrontója vagyok?
• Érték-e önmagam? Gondolok-e testi egészségemre, hogyan bánok energiáimmal; tudom-e testemet engedelmességre, nemes szolgálatra fogni, vagy túlzottan kényeztettem?
• Próbáltam, használtam-e kábítószereket; rabja vagyok-e valamilyen szenvedélynek?
• Megsértettem-e, megbántottam-e valakit, antipátia alapján kizártam-e, hibáit kibeszéltem-e, kívántame neki rosszat, esetleg a halálát?

NE PARÁZNÁLKODJÁL!

• Komolyan készülök-e élethivatásomra, a családalapításra, a házaséletre, esetleg szerzetesi vagy papi életre?
• Nem vagyok-e felelőtlen, kalandor, élvezethajhász?
• Van-e meg nem engedett testi kapcsolatom, aminek egyetlen helye és kibontakozása a házasságban lehet?
• Beleegyeztem-e a magányos bűnbe?
• Kerültem-e a veszélyhelyzeteket, a kísértést?
• Tiszteltem-e mások érzelemvilágát, szabadságát, hitét, vagy eszközzé akartam lealacsonyítani önző vágyaim kielégítésére?

NE LOPJ!

• Megbecsültem-e mások tulajdonát, a közösségét, a társadalomét? Túlzottan fogyasztottam, mértéktelen, fukar, kapzsi vagy pazarló voltam?
• Az eltulajdonított, tönkretett értéket hogyan kárpótoltam, gondoskodtam-e visszaadásáról?

HAMIS TANÚSÁGOT NE SZÓLJ FELEBARÁTOD ELLEN!

• Szavaim mindig megfeleltek-e az igazságnak, olykor nagyítottam, hazudtam, szubjektív ítéleteim szerint beszéltem-e másokról?
• Tönkretettem-e mások becsületét, mit teszek most a helyreállításáért?
• Megszóltam-e, rágalmaztam-e valakit?
• Segítettem-e másnak igazabbul élni, vagy bűnrészes voltam? Tanácsoltam-e bűnt, lekicsinyítettem-e fontosságát, ezzel másokat elbizonytalanítottam-e?

FELEBARÁTOD FELESÉGÉT NE KÍVÁND!

• Tiszteltem-e, és mindenek fölött érinthetetlennek tartottam-e a házasság szentségét? Gondoltam-e rá, hogy ha majd én ajándékul kapom, ez mit jelenthet számomra?
• Csábítottam-e valakit bűnre?

SE HÁZÁT, SE MEZEJÉT, SE MÁSFÉLE JÓSZÁGÁT NE KÍVÁNJAD!

• Vágyaim, kívánságaim mennyiben tértek el a jézusi eszménytől? Ha csak kísértéseim voltak, igyekeztem-e elhárítani azokat magamtól?
• Beleegyeztem-e, gyönyörködtem-e bármilyen bűnös kívánságon, engedtem, hogy mások látványa erre indítson?
• Elégedett vagyok-e azzal, amim van, aki vagyok, vagy mindig mást akarok, máshol akarok lenni, mást akarok csinálni, mint ami az állapotbeli kötelességem?
• Van-e bennem nagylelkűség?
• Ambícióim mikor váltanak karriervággyá?
• Tartok-e magam körül és magamban rendet?
• Küzdök-e a gőg, a hiúság ellen?
• Nem bántom-e Egyházamat, amely anyám és családom?
• Szeretem-e krisztusi módon felebarátaimat?

Van-e valami még, ami nyomja a szívemet, ami közém és Isten közé ékelődött, — esetleg már régóta, — de mindig szégyelltem bevallani önmagam előtt is, Isten előtt is…

 

LELKITÜKÖR GYEREKEKNEK

Lelkiismeretvizsgálat és lelki tükör (9-12 éves korosztálynak)
– az első évben szülői segítséget igényelhet –

A lelkiismeretvizsgálat tudatos cselekmény, amelyet a gyermek – kezdetben szülői segítséggel – havonta elvégez. A lelkiismeretvizsgálatot bensőséges ima vezet be, amelyet a szülő mondhat az első időszakban, később már a gyermek. Lényeges, hogy ne kényelmetlen helyzet rögzüljön a gyermekben, hanem egy őszinte önfeltárás Isten előtt, aki szeret minket. A szülő nem lehet bíró ezekben az esetekben, még akkor sem, ha „kitudódik” számára valami, amiről nem tud, vagy nem sejtett. Fontos megtartani a bizalomteljes légkör intimitását. Csak akkor szólni, ha a gyermek kéri a segítséget.

 

A lelkiismeretvizsgálat szertartását célszerű a gyermek szobájában végezni.
A szülő leül a gyermekével (székre, sámlira, a szőnyegre) és elmagyarázza, hogy most őszintén fogunk beszélni Istennel. A szobában legyen egy szentkép, vagy kereszt, amelyet a gyermek választ ki, és kötődik hozzá.

Keresztvetés.

Ima, amelynek során Isten segítségét kérjük abban, hogy felismerjük, mi jót és rosszat tettünk az elmúlt időszakban: Pl. Istenem, segíts, hogy megértsem azt, miért tegyek jót, és kerüljem a rosszat. Add, hogy egyre jobban szeresselek téged és embertársaimat úgy, mint magamat. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Most következik a lelkiismeretvizsgálat, amit a gyermek lehetőleg egyedül végezzen, hiszen ez az ő lelkének legbensőbb ügye, de legyünk készen segíteni és válaszolni neki. Célszerű elmondani, hogy saját gyermekkorunkban, amikor valamit rosszul tettünk, annak milyen következményei voltak, és azt is, milyen öröm volt helyrehozni a dolgokat.

Törekedtem megtartani Isten parancsait, amelyek segítségével megteszem mindazt, amire Jézus kér engem? Szerettem Istent mindenek fölött, és embertársaimat, mint magamat?

1. parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

• Hiszem azt, és bízom abban, hogy Isten feltétel nélkül szeret engem?
• Igyekeztem szeretni Istent és hálás vagyok neki szeretetéért?
• Haragudtam Istenre, mert valami másképp történt, mint ahogy azt én akartam?
• Imádkozom reggel, este és fontos helyzetekben?
• Hálás vagyok Istennek, amiért van mit ennem, és van ruhám, amely védi testi egészségemet?

1. parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd!

• Kívántam valakinek azt, hogy Isten büntesse meg?
• Erősködtem a hamis dolgok védelmében és védtem a hazugságot?
• Megszegtem adott szavamat?
• Beszéltem csúnyán?
• Voltam túlzottan büszke és hiú?

III. parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!

• Megszenteltem a vasárnapot azzal, hogy elmentem szentmisére?
• Kértem Istent, hogy a következő héten minden jóban segítsen?
• Segítettem szüleimnek abban, hogy vasárnap pihenjenek?
• Pihentem vasárnap, hogy legyen lelki-testi erőm a következő heti feladataimhoz?

1. parancsolat: Atyádat és anyádat tiszteld!

• Megköszönöm minden este Istennek, hogy vannak szüleim, akik életet adtak nekem és igyekeznek jót adni nekem?
• Engedelmes voltam szüleim iránt?
• Segítettem nekik, és örömmel részt vettem a családi programokban, feladatokban?

1. parancsolat: Ne ölj!

• Védelmeztem az életet?
• Megvédtem a gyengébbet?
• Segítettem annak, aki gyengébb?
• Vigyáztam mások és a saját egészségére, testi épségére?
• Kerültem azokat a tornagyakorlatokat, amelyek segítenek abban, hogy erős és egészséges legyek?
• Próbáltam másokat arra rávenni, hogy rosszat tegyenek?
• Igyekeztem kibékülni azzal, aki megbántott?
• Igyekeztem elkerülni veszekedést és verekedést?
• Segítettem másokat kibékülni egymással?

1. parancsolat: Ne paráználkodj!

• Gúnyolódtam fiúkon/lányokon?
• Törekedtem önuralomra?
• Duzzogtam és illetlenül viselkedtem szüleimmel és tanáraimmal?

                        NB! A szülő már ezen a helyen igyekezzen felvilágosítani gyermekét arról,                         hogy a szexualitás Isten olyan ajándéka, amellyel nem élhetünk vissza, és                         nem használhatunk ki. A szexualitás (nemi jelleg) egy érték, amelyet                           védenünk kell, mivel szent dolog. Fontos a helyes szexuális felvilágosítás                         népmeséken keresztül. Ugyanakkor legalább annyira fontos, hogy ne                         keltsünk a gyerekben túlzott bűntudatot sem azért, amiért nem kell!

VII. parancsolat: Ne lopj!

• Tiszteltem és védtem mások tulajdonát és testi, lelki épségét?
• Igazságos voltam másokkal?
• Együttérző voltam másokkal?
• Igyekeztem helyrehozni a kárt, amit másoknak okoztam?
• Vigyáztam a természetre és környezetemre?
• Rongáltam tárgyakat és növényeket?
• Bántottam állatokat?
• Elvégeztem azokat a feladatokat, amelyek kötelességeim közé tartoznak?
• Megbecsültem szüleim és tanáraim értem végzett munkáját és fáradozását?
• Hálás voltam nekik, és megköszöntem nekik, hogy törődnek velem?

VIII. parancsolat: Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!

• Igazságos voltam másokkal?
• Állítottam valótlan dolgokat?
• Dicsekedtem olyan dolgokkal és képességekkel, amelyek nincsenek a                         birtokomban?
• Beszéltem másról valótlant, rossz dolgokat?
• Csábítottam mást rossz cselekedetekre?
• Hízelegtem önző céllal?
• Tiszteltem a művészi értékeket?
• Rongáltam?

1. parancsolat: Felebarátod házastársát ne kívánd!

• Megsértettem barátságokat?
• Elárultam más titkát és gyengeségét?
• Igyekeztem tisztelni a felnőtteket?
• Voltam túlzottan durva másokkal?

1. parancsolat: Mások tulajdonát ne kívánd!

• Fösvény voltam?
• Irigykedtem – szomorú és letört voltam, mert nem szereztem meg magamnak valamit, ami másnak van?
• Kérkedtem – lenéztem másokat, mert nekik nincsenek meg azok a javak, amelyekkel a szüleim ellátnak engem?

 

A lelkiismeretvizsgálatot rövid hálaadó, és az esti ima kövesse.