Krisztus Király vasárnapjára

szerkesztő
  1. november 24.

KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA

ÉVKÖZI 34. VASÁRNAP

Piusz pápa 1925-ben rendelte el az Egyházban Krisztus királyságának ünnepét. Döntésében a Szentírás tanítására támaszkodott. Izajás próféta megjövendölte a Megváltóról: Messzire kiterjed utalma és országában mindig béke lesz (vö. Iz 9,6). A zsoltárokban pedig azt olvassuk: Uralkodni fog tengertől tengerig és hódolnak előtte a föld lakói (vö. Zsolt 71, 8–9).

OLVASMÁNY                                                2 Sám 5, 1–3

Kezdetben a választott nép Istent tekintette királynak. Később azonban Saul személyében nekik is lett földi királyuk. Saul után Dávid következett Isten trónján, aki ígéretet kapott arra, hogy Isten az ő örök királyságát a Dávid családjából származó Messiás által gyakorolja majd.

VÁLASZOS ZSOLTÁR                                       121, 1–2. 4–5

Válasz: Isten házába indulunk, *

             örömtől dobban a szívünk.

SZENTLECKE                                             Kol 1, 12–20

Szent Pál apostol Jézus elsőségét hirdeti a teremtett világban és a megváltás rendjében egyaránt. Az Atya ugyanis őáltala teremtette a világot és őáltala akart kiengesztelődni az emberiséggel. A megváltás és kiengesztelődés művét Jézus Krisztus az Egyház által folytatja a világban.

ALLELUJA                                                         Mk 11, 9b–10a

Áldott, aki jön az Úr nevében. * Áldott legyen Dávid ősatyánknak eljövendő országa!

EVANGÉLIUM                                               Lk 23, 35–43

Jézus országa nem evilágból való. Kitűnt ez a kereszten tanúsított magatartásából is: a gúnyolódásra nem válaszol, hatalmát nem veszi igénybe, hogy ellenségeit elhallgattassa. Hősiesen gyakorolja a szeretetet: nagylelkűen megbocsát ellenségeinek.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Kiválasztott nemzedék és királyi papság részesei vagyunk. Ennek tudatában vegyünk mindig részt Krisztus Király főpapi áldozatában.

ELMÉLKEDÉS                                  

„Csodálatos ez a Király, aki lemondott a hatalom minden külső jeléről, az uralkodás, az erő és a gőg minden eszközéről… Különleges Király ez! Mennyire vágyakoznia kell rá a modern embernek, aki belefásult a hatalom gyakorlatának olyan rendszereibe, amelyek elnyomással és erőszakkal sújtják polgáraikat. Olyan hatalmak ezek, amelyek az ember legbensőbb világát is szabályozni akarják, ideológiákat kényszerítve rájuk… Milyen csodálatos Király Jézus Krisztus, aki eleve elutasítja az ember ilyenfajta irányítását!”

  1. János Pál pápa

KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE

A mennyei Atya Krisztusban teremtett az égen és a földön, a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket, hatalmasságokat; minden őáltala és őérette teremtetett. Krisztus tehát a Fő és a Király a teremtés jogán. Benne van megváltásunk az ő vére által… ő a Testnek, az Egyháznak a feje. Tehát Krisztus a Fő, a Király a szent vére árán szerzett megváltás jogcímén. Krisztus e kettős jogon urunk, törvényhozónk, mégpedig az egyes embernek éppúgy, mint a társadalomnak. Uralmát azonban nem erőszakkal akarja megvalósítani, hanem szeretetteljes vonzásával, hogy szabad akarattal ismerjük el felszabadító uralmát. Korunkban az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Ez az ünnep évről évre hathatósan hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok fölött való felséges és feltétlen uralmát. Isten úgy akarta, hogy Krisztus fősége és uralma a történelem végén nyilvánuljon ki világosan. Az utolsó ítéleten ő lesz a Bíró, aki mindent összefoglal és átad az Atyának. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, Mindenszentek ünnepe előtti vasárnapra, hogy az elpogányosodó korban, a hamis szabadosság lázongásai között az Egyház tagjait Krisztus főségének elismerésére hívja. Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinat után áthelyezték advent előtti utolsó vasárnapra. Ezzel az Egyház azt emeli ki liturgiájában, hogy Krisztus királysága, amely láthatatlanul állandóan megvalósul az ő híveiben („Isten országa bennetek van”) az idők végén láthatóan is megjelenik és az emberiség történelmi útját teljessé teszi, annak értelmet ad.

 

HÁLAADÁS NAPJA

Az Egyesült Államokban csütörtökön, november 28-án tartjuk a hálaadás napját (Thanksgiving Day), amely a karácsony mellett a legnagyobb amerikai családi ünnep. A hagyomány egészen az 1620-ban a Mayflower-en érkező puritán kivándorlókig vezethető vissza.

 

H Á L A A D Á S

Mindenért, amit adtál,
Mindenért, amit megakadályoztál:

Hála Istennek!
Mindenért, amit elvettél,
Mindenért, amit megengedtél: Hála Istennek!
Mindenért, amit megelőztél,
Mindenért, amit megbocsátottál: Hála Istennek!
A szentmiséért, amelyen részt vehettem,
S közelségedért, amelyben lehettem:

Hála Istennek!
A halálért, amelyet nekem készítettél,
A helyért, amelyet nekem a mennyben

tartogatsz: Hála Istennek!
Hogy a Te örök szeretetedre rendeltél:

Hála Istennek!

 

Share

Ajánlott bejegyzések