Házasság hete: A konfliktusok következményei

Házasság hete: A konfliktusok következményei
szerkesztő

2. TÉMA:

A konfliktusok következményei

Recept a megoldásokra

Kulcsár Krisztina

Milyen következményei lehetnek a konfliktusoknak, ha nem beszéljük meg őket, ha nem megfelelően reagáljuk le? A következményeket hogyan lehet visszafordítani? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Kulcsár Krisztina párkapcsolati coachcsal, házassági tanácsadóval.

– Mit kezdhetünk a konfliktushelyzetekkel? 

– Fontos, hogy a beszélgetésnél üljünk le és legyünk ott. Ha ez megtörténik, akkor azt gondolom, hogy a veszekedések nagy részét tudjuk kezelni. Semmiképpen se személyeskedjünk, csak vitatkozzunk.

Vita és veszekedés között óriási különbségek vannak. Akkor kezdünk el veszekedni, amikor az érveink elfogynak. „Mert te…” kezdetű mondatoknak nincs értelme. Ha értő figyelemmel hallgatom és tényleg meghallom, mit szeretne mondani a párom, és van önkritikám, akkor mondhatjuk a másiknak, hogy: „Értem, amit mondasz”.  „Nem így  szerettem volna”. „Elnézést  kérek érte”. Ezek a mondatok nem kicsinyítik a saját érdemeinket. Sőt, inkább előre viszik, hiszen nagy dolog beismerni a hibáinkat.

Kötődéseinket magunkban hordozzuk kiskorunktól kezdve. Mindez az anyához fűződő kapcsolatunkhoz vezet vissza. Bizonyára mindenki megélt olyan kapcsolatot, amely a „se veled, se nélküled” érzést váltotta ki.

– Mi a megoldás, ha azt érezzük, hogy különböző értékrenddel rendelkezünk? Hogy lehet úgy kezelni, hogy ne legyen  belőle konfliktus?

– Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szokta mondani, hogy egy királyfinak sosem lesz mosogató lány a párja, mert más a kultúra, más az értékrend. Viszont azt is hozzáteszi, és én is így gondolom, hogy kellő szeretettel, odafigyeléssel, türelemmel, válhat belőlük boldog pár. Ha különböző értékrend szerint kötöttünk kapcsolatot, akkor valamilyen közös nevezőt jó lenne meghozni. Ez azonban áldozatokkal jár. Mindkét fél enged valamennyit és megnézik, miként tudnak ebből közöset létrehozni. Az állandó harcokban el kell tudni dönteni, hogy amiről vitázunk, az tényleg fontos kérdés-e, vagy valami más probléma van a háttérben, más nyomja a begyünket. Ha magamban el tudom dönteni, hogy fontos-e a kérdés, és igennel válaszok, akkor felépíthetem a következő lépést. Ha jól ismerem a páromat, megkérdezhetem, hogy mi az igazi problémája.Magamba is nézhetek, és kérdezzem meg, mi az amivel tulajdonképpen bajom van?

3 KONFLIKTUSHELYZET AZ EGYES ÉLETSZAKASZOKBAN
1, Konfliktushelyzet alakulhat ki a kisgyermekes családoknál, mert még nincsenek felkészülve arra, hogyan kell egy családot működtetni. Milyen az, amikor már nem mi vagyunk a fontosak, mint személy, hanem a társunk és a gyerekek. Itt a férfiakkal szokott inkább probléma lenni. A gyermek érkezésével természetes módon bizonyos ideig háttérbe, második helyre szorul a felesége életében. Ha nincs meg a felnőtt, érett lelkület benne, akkor félő, hogy elhanyagoltnak fogja emiatt érzi magát. Kudarcnak éli meg a kapcsolatát, és ez sok konfliktushoz, még váláshoz is vezethet, akár 5 éven belül.

2, Ha kamaszok a gyerekek, akkor megint keressük önmagunkat, felnőtt identitásunkat. A gyerekek már nagyok, meg kell adnunk nekik a szabadságot. Amit eddig a neveléssel beléjük fektettünk, azzal szabadon élhessenek. Odaadhassuk nekik a hamuba sült pogácsájukat, hogy egy kicsit próbálgathassák a szárnyaikat. Ezzel saját magunk kompetenciavesztését éljük meg. Úgy érezhetjük, hogy szülőként már nem vagyunk olyan fontosak. Ilyenkor jobb esetben új hobbikat keresünk, megpróbáljuk a házasságunk tüzét fel-lobbantani, hogy a következő fázisba léphessen. Rosszabb esetben szétmennek a párok, mert máshol keresik a megoldásokat, a fiatalságukat.

3, A harmadik az „üres fészek” esete, amikor kirepülnek a 20-25 éves gyerekek és magára marad az idősödő házaspár. Szinte idegenként néznek egymásra, és önmagukra is. Kik is lettek az elmúlt 25 évben, amit a családnak szenteltek. Az idegentől hajlamosabb az ember eltávolodni, így könnyen válással végződhet a házasság. Persze ezeken kívül is van sok eset, ami a kapcsolat szétválását eredményezheti.

Vannak nehézségek, ezek természetesek. Sokszor 5-8 év is eltelik, mire észrevesszük, hogy a kapcsolatunk megváltozott, valami baj lehet. Addig mi történt? Az évek során apró lépésekből jutunk el ebbe a helyzetbe.

Melyek ezek?

Eleinte, ha rossz napunk van, akkor nem beszélgetünk egymással, elhidegülünk, kezdünk távolságot tartani, ami az idővel egyre csak nő. Innentől kezdve nem látjuk, nem halljuk egymást. Talán veszekedünk is. Szinte már a kákán is csomót keresünk. Ha felismertük, hogy baj van, akár külső szakértőt is felkereshetünk, ha mindketten akarjuk, hogy közös jövőnk legyen, vagy elválunk. Mindig tisztázom az elején a hozzám forduló párokkal, hogy mi a cél, hiszen egy házasság megmentéséhez mindkét fél kell, csak az egyik nem mentheti meg. Némi önmonitorozást is végezzünk: mit tettem azért, hogyan járultam hozzá, hogy ide jutottunk. Abban azért megegyezhetünk, általában mindkét fél ludas szokott lenni. Amikor még lehetett, nem tették meg a megfelelő lépéseket, gesztusokat a másik felé. Elvesztették a hitüket abban, hogy képesek megoldani a problémákat.

Én letettem valamikor a voksomat a másik mellett, és ezért minden nap kell tennem valamit. Mikortól nem tettem meg? Hol siklott ki a kapcsolatunk? Ha már nagyon messzire kerültünk, akkor is van visszaút, csak hosszabb ideig tart. Hinni kell abban, hogy helyre tudjuk hozni. Szeretet, tisztelet és elköteleződés kell hozzá.

– Mit tehet a férfi és mit a nő annak érdekében, hogy a konfliktusok mérséklődjenek, megoldódjanak?

– A két nemnek nagyban különbözik a kommunikációja, másképp működik az agya.

A férfi összeszedetten, célratörően tudja elmondani, hogy mi a helyzet és mond hozzá egy megoldást. Ellenben a nő gondolataiban, érzelmeiben is cikázik. Mondja, mondja a magáét, amitől a férfi egy idő után besokall, pedig sok férfi nagy türelemmel viseltetik a nő információáradatával szemben. Lelki nyugalommal tud ülni és hallgatja a nőt. Próbál figyelni, de egy idő után persze elveszti a fonalat.

A különbözőség elfogadásához szükség van empátiára, toleranciára, odafigyelésre. Mindenképp mondjam el azt, ami nekem fontos, amit megtehetünk, hogy elérjük a célt. A lényeg, hogy a végén mindketten hangsúlyozzák ki, mi a megoldandó feladat és kérjék hozzá a másik segítségét.
Vannak varázsmondatok, amelyeket jó lenne elsajátítani, mert a megoldásban előrébb vihetnek. Például: „Te mit gondolsz?” „Én azt gondolom…” „Mit tegyünk?”

– Lehet-e tenni azért, hogy kevesebb legyen a családon belül a veszekedés? 

– Már említettem a szeretetet és a tiszteletet. Ezek mellett fontos még a pozitív hozzáállás.

Szeretem erre tréningezni az embereket, hogy vegyék észre a jót, ne csak a rosszat. Fogalmazzuk meg, milyen jó dolog történt a kapcsolatunkban, illetve önmagunkban is. Ne azt keressük, mibe lehet belekötni, mi nem működik jól. Ilyeneket mindig találunk. Inkább keressük a jót, a szeretetet. Ha ezzel a szemlélettel állunk a dolgokhoz, akkor nem konfliktusok lesznek, hanem a problémák megvitatásai, melyek építenek, előre visznek. Ez lehet egyfajta recept az építő jellegű, jó vitatkozáshoz.

Az egymásra való odafigyelés, az empátia, a kezdeti szakaszban a minél intenzívebben együtt töltött minőségi idő, beszélgetés lehetnek a kulcsai annak, hogy minél kevesebb legyen a veszekedés. Az önismeret még kulcsfontosságú. Nem csak a konfliktusok elkerülésében, a párkapcsolatban, hanem hogy a saját életünket is jól tudjuk élni.

A saját, mentális jó létünkért magunk vagyunk a felelősek. Ha mi jól vagyunk, akkor a házasságunk, a kapcsolatunk is jól van. Ha a kapcsolatunk jól van, akkor a gyermekeink is jól vannak. A megfelelően működő párkapcsolathoz szükséges készségek tanulhatóak, fejleszthetőek.

Arra biztatok mindenkit, keresse meg magának azokat a lehetőségeket, ahol a belső dolgait tudja fejleszteni.

(Köszönet Vereb Istvánnak, a Laudetur Közösség és Kiadó vezetőjének a rendelkezésünkre bocsátott témákért)

Share

Ajánlott bejegyzések