Házasság hete: A harmónia megteremtése a kapcsolatokban

Házasság hete: A harmónia megteremtése a kapcsolatokban
szerkesztő

4. TÉMA:
A harmónia megteremtése a kapcsolatokban

Dr. Papp Miklós

Egy ember értékrendje meghatározó a saját életére vonatkozóan. Egy mérce, ami szerint éli a mindennapjait. Mi történik akkor, ha egy olyan férfi és egy nő szeretne közös életet, akik eltérően látják a világot? Másképp gondolkodnak fontos dolgokról? Mit kell nézni az értékrendszerben? Ezekről beszélgettem Dr. habil. Papp Miklós, morálteológus, görögkatolikus pappal, aki 24 éve házas, 3 (14, 18, 22 éves lány) gyermek édesapja. A Sapientia  Szerzetesi Hittudományi Főiskolán etikát tanít.  

– Az értékrendszerünknek létezik egy hierarchiája. Vannak benne fontos és kevésbé fontos értékek. Azt kell nézni ismerkedésnél, párválasztásnál, hogy a legfontosabb tételekben mennyire illünk össze, mennyire egyezünk. Nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Az alacsonyabb értékek esetében még elfogadható az előbbi állítás, de a magasabbaknál semmiképpen.

A feleségem ezt a pizzát szereti, én meg a másik ízűt. Így rendelünk mindkettőből és meg is kóstolhatjuk a másikat. Itt igaz lehet, hogy az ellentétek gazdagítják, kiegészítik egymást. Az értékek magasabb szintjén ez hazugság. Ott taszítóan hatnak egymásra, szétverik az együttélést. Vegyük például az egyik fontos értéket, a hűséget. Az egyik a halálig hűséges akar lenni, a másik úgy gondolja, hogy a megcsalás megengedett. Ez ellentétes gondolkodás, de hogy lesz ebből harmónia? El kell dönteni, mely értékek vannak felül. Például, magasrendű érték lehet a családcentrikusság, a becsület, a munka (az egyik szorgalmas, a másik élősködő), az élet, a gyermekek, a kultúra szeretete, és mindaz, ami az életünket vezeti. A kevésbé fontosak alul vannak. Ide tartozik az ízlés, a hobbi, a szabadidő, a baráti kör. 

– Mi történik akkor, ha a házasságkötés után, évekkel később világosodik meg egyik, vagy másik, hogy mégse így gondolta? Megtörténhet-e, hogy változik az értékrend, vagy valami más? 

– Nagyon komolyan kell venni, amit a pszichológia mond. Létezik a fejlődési lélektan. Az emberi életnek Erikson szerint 8 szakasza van. Mindennek megvan a saját életfeladata, amit teljesítenünk kell. Addig nem tudsz átlépni a következő szakaszba, amíg az előzőt nem teljesíted viszonylag jól. Egy-egy szakasz kevésbé jó teljesítése állandó probléma lesz a későbbi életünk során. A házasságnak is vannak szakaszai. Gyökössy Endre szépen leírja, hogy van csecsemő-, kamasz-, érett felnőtt kora. Tehát, nekünk személyeknek és a házasságunknak is vannak szakaszaik.

Sokan azt gondolják, hogy a szentségi házasságkötéssel a házasságuk önmagától a sírig tart. Az egybekelés után jön csak igazán a fejlődés, a tanulás. A házasság azt jelenti, hogy Krisztus mellénk szegődik útitársul, de a fejlődés lélektani törvényeit nem veszi át.  

Ha már megadatott, hogy sikerült találkozni egy olyan emberrel, akivel az értékrendszerünk közös, az nem jelent garanciát arra, hogy mindig így is marad. Ez csak egy jó kezdetet jelent. Utána is folyamatosan dolgozni kell. Valóban megtörténhet, ha nem figyelnek a felek egymásra, nem fejlődnek együtt, akkor ki tud nyílni ez az olló. Az egyik jobban fejlődik, foglalkozik önismerettel, a másik nem. Az évek múlásával emiatt nehezen tudnak egymással beszélgetni, nem találják egymás társaságát. Erre jön a kísértés, hogy más emberrel jobban megértem magam, jobban elfogad.

A házasságkötés után is van lelki fejlődés. Neked nem éri meg, ha nagyon előre szaladsz, nagyon megtérsz spirituálisan, morálisan, kulturálisan, de a párod lemarad. Azt javaslom inkább, figyeljetek arra, hogy együtt fejlődjetek. Ha mégis kinyílt az olló, van mód a gyógyításra. Nem kell mindjárt az elhidegülésre, a megcsalásra, a válásra gondolni. Be kell várni a másikat, illetve alázatosan elfogadom, hogy ő esetleg más területen jobb. Úgy gondolom, hogy tanulásra, munkára és alázatra van szükség a házasságkötés után is.

– Melyek azok a legfontosabb értékek, amelyekre épülhet egy családi élet és amit tovább vihetnek a gyermekek? 

– Először is mi az érték? Olyan csillag, amely vezeti az embert. A terep lehet nagyon göröngyös, de a csillagok stabilan ragyognak fenn az égen. A változó történelmi körülményekben nem tudhatjuk, milyen jövő vár a gyermekeinkre, unokáinkra. Ezért jól teszi a család, ha a következő generációt stabil csillagokra, értékekre neveli.

Másrészt azért szeretem azt hangsúlyozni, hogy az értékek csillagok, mert a csillagokat, az objektív értékeket az Isten alkotta és „tette fel az égre”. Nem mi szavazzuk meg, mit tartunk értéknek vagy nem. A csillagok mindenki felett ragyognak, ökumenikusak. A teremtés jó, hiszünk abban, hogy a Jóisten kezéből jó lelkiismerettel kerülnek ki az értékek. Az alapértékek időtállóak és mindenkinek a szívébe vannak írva.

A katolikus egyház azt tanítja, hogy ezek nagyjából a tízparancsolat értékei.

• Az embernek van egy alapirányultsága az Isten felé. Mindenkiben van egy transzcendens „huzal”, egyfajta Isten-keresés. Ez az érték tesz emberré. Nem vagyunk az evolúció végtermékei, hanem az Istentől meghívott életek.
• Alapérték még a család, mely isteni alapítás. Azt mondhatjuk, hogy az édenkertből csak ezt hoztuk magunkkal. Egy férfi és egy nő életre szóló szerelmi kapcsolata.

• Következő érték az élet tisztelete. Ne árts se magadnak, se a másik ember életének, egészségének, se a környezetednek!
• A munka szeretete. Ne akarjak semmirekellő lenni, hanem alkotó, értékteremtő! A munkámmal önmagamat akarom megvalósítani és másokat szolgálni.
• Kultúra. Tolsztojtól Shakespeare-ig, egy jó operáig minden az eszünk-be jut a kultúra szó hallatán. A nagy klasszikus irodalmi műalkotások értékeket hordoznak és értékekre mutatnak rá, ezzel támogatják az embert.
• Fontos a hobbi. A jó játék, kikapcsolódás, ami nem a pénzről, a lerészegedésről szól. Kinek mi ez: tánc, foci, fotózás. Legyen az ember életében egy olyan játék, ami spontán örömöt ad.
• Közösség. A család be van ágyazva egy nagyobb családba. A gyerekeknek jó, ha nem csak a szüleiket látják, hanem még sokan mások is körbeveszik: edző, tanár, pap. Az elszigetelődés nem válik javunkra.

Aki ezekre az értékekre neveli a gyermekét, az biztosan egy „jövőképes” felnőttet fog kapni.

(Köszönet Vereb Istvánnak, a Laudetur Közösség és Kiadó vezetőjének a rendelkezésünkre bocsátott témákért)

Share

Ajánlott bejegyzések