Három beszámoló a stuttgarti katolikus farsangról

Farsangos ünnep

 

2020 február 16. egy vasárnap, mégpedig a hónap 3. vasárnapja. Nekünk ludwigsburgiaknak egy különleges vasárnap: ugyanis magyar mise van a St. Josef templomban. A szentmise végén Imre atya megáldotta kedves fiatal barátaink január 13-án született leánykáját, a kis Leyla Annát. Ez után a gyönyörű és megható esmény után indultunk el Stuttgartba, ahol a magyar szentmisét egy szines, tréfás-farsangi előadás követte.

Elsőnek a kicsiny gyermekek előadásában gyönyörködhettünk. Nagy lelkesedéssel, édes ártatlansággal és szemmel láthatóan büszkén viselve farsangi kosztümjeiket, adtak elő szebbnél-szebb körtáncokat. Teljesen elbájolva figyeltük a még kicsit félszeg lépteiket.

Ezután a felnőtt szereplők következtek. Szögedi, alföldi jelenetekkel. Láthattunk lovasokat zeneszóra „vágtatni“. Hatalmasakat nevettünk a vérbeli pecások kommentárjain, akik nyugalom (és persze fogás) reményében ültek a vizparton… mindaddig míg meg nem jelentek a cseppet sem csendes feleségeik.

Jól mulattunk a róka meg a farkas kalandjain, Stauder Marika mesélése mellett. Ezúton is külön elismerés a kis Annamáriának aki a rókát alakította.

Azután következett „ Pali“ bég és szerecseninasa, meg a szegény ember története. Micsoda elánnal, lelkesedéssel játszották szerepeiket! Lehetlen lett volna megállni nevetés nélkül az „ifjú“ szolga „pontos idő“ közlését meg a bég és a szegény ember csatározását a szőlőszemekért. A jelmezek tervezése és elkészítése is igazi fantáziát és leleményességet igényelt. „Pali“ bég inasa, akit a 90 éves Pintér Ferenc személyesített meg, még szerecsenhez illő fekete szint is varázsolt az arcára.

Csodálatos délután volt (!!!), amit köszönünk Nektek kedves tervezők, szervezők, rendezők, segítők, szereplők.

Külön köszönet Tóth Mártinak, aki az utóbbi hetekben ennek az előadásnak sikeres kidolgozásán fáradozott. Sok-sok óra odaadó munka eredményét élvezhettük a mai délutánon.

De köszönetet kell mondani a sok-sok finomságért elkészítéséért is, ami alatt roskadoztak az asztalok.

Az előadás után a jelenlevő nótáskedvű barátaink énekeltek saját maguk és a többiek örömére.

Nagyon jó volt együt lenni veletek!!! Beszélgetni jó és kevésbé jó dolgokról, megfeledkezni a mindennapok szürkeségéről…. Nemsokára újra találkozunk!!! Már alig várom!!!

Fischer József (Jocó)

Bietigheim 2020. február 20.

 

Farsangi ünnep

Isten kegyelméből, megörököltünk elődeinktől néhány hagyományt, szokást az elmúlt időkből, amelyek közül az egyik legismertebb, legvidámabb a farsang!

A stuttgarti Szent Gellért Katolikus Egyházközség, (Tóth Márta rendezésében) magas számú résztvevő előtt felejthetetlen, vidám farsangi előadást tartott február 16-án az egyházközség közösségi termében. Volt a műsorban minden, mi szem, száj, fülnek ingere: ének, tánc, bohózat, történelem, mese, melyet úgymond amatőr (bot csinálta) „színművészek“ adtak elő profi módon! Az előadók között megtalálhattuk szinte a korosztályok minden tagját! Az öt évestől kezdve a kilencven évesig!

Az előadás első részében, a gyerekek szerepeltek! Énekeltek, táncoltak.

Majd az ünnepség második felét (fő részét) a felnőttek szereplése töltötte ki! Horgászatak, törököt ijesztgettek majd elparancsolták őket Szegedről a hazájukba, még „házpásztor“ sem maradt belőlük!

Volt egy a „színművész“ előadók között, Pintér Feri „bácsi”, aki a maga kilencven évével fiatalos frissességgel és fantasztikus ötletességével, humorával elevenítette meg a Pali Bég szerecseninasát, és kényszerítette nevetésre a nagyrabecsült egyházközség tagjait! „Nem baj ha az ember száz éves csak a szíve legyen fiatal!“

A farkas és a róka mesejáték, három generácios szereplőkkel kelt életre! Hatalmas ovációval és tapssal ünnepelték a szereplőket! Minden elismerést és tapsot kiérdemeltek! A népmese születése óta járja ez a szólásmondás: „eljátszotta, mint a róka a komaságot.“

Talán azért nehéz és hálátlan feladat írni egy ilyen farsangi ünnepségről, mert nagyon gazdag a különböző eseményekben, találkozásokban, evésben, ivásban, örömökben és nevetésben. A gyerekek az előadás és az ünnepség folyamán mind nagyon boldogok voltak, örültek szereplésüknek feladatuknak! Amint azt bevonulási énekükkel is demonstrálltak! Különös örömet váltott ki bennem látni a felhőtlen gyermekarcokat, az elmondhatatlanul boldog és büszke szülők, nevelők szeretetetét, amivel elárasztották a gyerekeket. Minden gyermek örömmel mutatkozott be, s mondta el minek is öltözött a farsangi kerneválra (ámbár mindenki számára világos, egyértelmű volt a jelmezük). Egy kisfiú mgilletődöttségében inkább lemondott a bemutatkozasról!

A ritka találkozás, beszélgetés nagy örömet okoz számunkra a régen látott – gondtalan vagy éppen gondoktól terhelt – barátainkkal! Egy pillanatra megállunk, az ünnep hangulatában, a boldog arcokat látva elfeledjük a hétköznapi emberi gyűlölködést, irigységet, és megannyi gyarló emberi tulajdonságot.

A boldogság néha pillanatokra szól, és ezek a pillanatnyi örömök járulnak hozzá az emberek tartós boldogságához!

Az ünnepség dalolással zárult! A nagyérdemű publikum és a “művészek“ zongora kíséret mellett vidám dalokat énekeltek.

Köszönet a szervezőknek, szereplőknek és nem utolsósorban minden kedves vendégnek, résztvevőnek!

Isten áldjon meg mindannyiunkat!

 

Fischer Zsuzsanna (Zsuzsi)

Bi.-Bi., 2020 02.20.

 

Farsangi vigadalom a stuttgarti magyar katolikus közösségben

Február 16-án került megrendezésre az immáron hagyományossá vált farsangi vigadalom. Vasárnap lévén a jelenlévők először a szentmisén vettek részt, mely témája nem a farsanggal függött össze, hanem a harag, ill. a megbocsátás volt. A szentmise után átvonult a közösség apraja-nagyja a közösségi terembe, ahol már szólt a jó zene és a gazdagon terített asztalok várták a vigadni vágyókat. A terem perceken belül zsúfolásig megtelt.

Az idei farsang témája a Szeged környéki szokások, ill. történelmi összefüggések voltak.

A farsangi program két részre volt felosztva. Először a kicsik léptek fel saját programjukkal. Volt aki az elején még szégyenlős volt, de a lámpaláz szinte pillanatok alatt tovaszállt és mindenki befutott sztárként szerepelt. Ami a kosztümöket illeti, voltak hagyományosnak mondható kosztümök, de ugyanakkor eredetiek is, mint pld. egy madárijesztő. A gyermekek vidáman énekeltek, szavaltak és táncoltak. Végül a farsang alkalmával fogadott nagymamájuk olvasott fel egy népmesét a farkasról és a rókáról (Eljátszotta, mint róka a komaságot) – a két utóbbi „élőben” is jelen volt a színpadon. Nemcsak a kicsik figyelték csillogó szemekkel a jelenetet, a felnőttek is igen jól szórakoztak.

Aztán a felnőttek következtek.

Az evés mindennapjaink fontos eleme. Mint ismeretes, az emberi szívet a gyomron át lehet megszólítani. De sajnos elriasztani is… Nemcsak a hölgyek, de bizonyára az urak is tudják, hogy amíg egy bizonyos étel az asztalra kerül, addig bizony igazi csatatérré változhat (nemcsak) a konyha, de maga a kapcsolat is. Ezért lettek megírva a szakácskönyvek. Mint hallottuk – egy jó szakácskönyv aranyat ér (életeket ment meg). Na de finom konyha ide vagy oda, a férfiaknak szükségük van időről időre kikapcsolni, elvonulni a csendbe. A szakácskönyves jelenet után következett egy más klasszikusnak mondható téma – a csendre és a nyugalomra vágyó férfi és az örökké beszélő jövő-menő feleség ellentétje. Pecázásnál ez a kombináció hogyan is fér össze? Jó sok humorérzékkel.

A szögediek belevaló ömbörök. Azok bizony még azt is tudják, hogy mit csinál a Jóisten, ha esik? Sarat! A múltban a furfangos szögediek a törököt is többször megtréfálták. Hogy hogyan is, azt egy vidám jelenetben mutatták be – a török pasa és egy szegedi parasztember találkozásakor. De ugye a török pasa nem egyedül élte szürke hétköznapjait, volt neki egy rejtélyes felesége is. Ezt az arcát fátyol alá rejtő gyönyörűséget egy táncos csoport mutatta be a közönségnek. A jelenet végén táncra perdült az egész terem.

Miután véget ért a hivatalos program, a zongora kíséretében megcsendültek az örökzöld nóták.

Elengedhetetlen témája farsangnak a vidámság. De hányadán is áll a Jóisten a nevetéssel? Van-e humorérzéke? És vajon mi Isten anyanyelve? Hát a nevetés, a jókedv… És mi is a helyzet velünk? Nekünk miért magyar az anyanyelvünk? Mert az apukák – mint állítják – otthon hallgatásra vannak ítélve…

Zárószó helyett íme Mórus Szent Tamás imája humorért:

Adj Uram humorérzéket, hogy jókedvű lehessek,

hogy megértsem, ha csupán viccről van szó.

Add, hogy érjenek kis örömök az életben,

s ezeket tudjam megosztani másokkal.

Adj tiszta lelket, érzékenyt minden iránt,

ami tiszta és nemes. Olyan lelket, mely

a gonosz láttán nem retten meg,

hanem keresi az eszközöket

mindent újra helyrehozni.

Olyat, mely nem nyafog és sosem panaszkodik.

S végül add, hogy jó legyen az emésztésem,

de legyen is mit emésztenem. Ámen.

 

Takács Gabriella (Gabika)

Stuttgart, 2020-02-24.