Évközi 32. vasárnap – A feltételek nélküli önátadás

Évközi 32. vasárnap - A feltételek nélküli önátadás
szerkesztő

A feltételek nélküli önátadás vasárnapjának is nevezhetjük az Évközi 32. vasárnapot. Ennek jutalma pedig annak a belső szabadságnak megtapasztalása, amely minden másnál, akár anyagi biztonságnál is, fontosabb.

Ebben biztat bennünket már a szentmise első könyörgése is. Testi-lelki erővel Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy elismerem teremtett voltomat, s egyben kész vagyok a teljes önátadásra.

Az olvasmányban krízis helyzetről halhatunk. A nagy szárazság következtében nincs víz, ráadásul éhínség pusztít. Ezért érthetetlen Illés próféta viselkedése és magatartása. Bizonyos értelemben védhetetlen az ő viselkedése, az empatikus készség teljes hiánya. Mégsem erről van szó! Illés próféta, mint Isten embere ott és akkor a hit és remény érzését erősíti föl az özvegyasszony szívében. Sorsa amúgy is kétségbeejtő, hiszen özvegy. Miközben az özvegyasszony beszámol kiszolgáltatott és reménytelen élethelyzetéről, mégis megfogadja a próféta kérését. Nincs mit veszíteni!

Ez az a pillanat, amelyben önmagamra ismerhetek! Valószínű, sőt biztos, hogy több alkalommal is éltem már át hasonló helyzetet egyéni életemben. Minden reménytelennek és kilátástalannak tűnik. Mégsem az! Csupán abban a kiszolgáltatottnak tűnő helyzetben, a magam gyöngeségében, de erős hitében, oda kell helyeznem életemet Isten tenyerébe. Ott van életem Isten tenyerén…

Krisztus megváltó áldozata örök érvényű. Ezért nem kell újabb áldozatot bemutatnia. Azt akarta azonban, hogy áldozata a szentmisében újból és újból jelenvalóvá legyen számunkra, hogy mi is bekapcsolódhassunk.

Ennek a vasárnapnak evangéliumi elbeszélése különböző személyiségi mintákat mutat be. Éppen ezért Jézus Krisztus tanítása túlmutat önmagán. Amikor hallom és újraolvasom, keresem a magam helyét a történetben. Ki az, akivel azonosulni tudok, akarok. 

  • Írástudók. Státusukat egyéni előnyök elnyerésére használják fel. Mekkora kísértés ez a ma embere számára!
  • Gazdag ember. Elismerést és szeretetet koldul. A gazdag ember koldul! Nem csak ő!
  • Szegény özvegyasszony. Szegény és özvegy. Abban a korban a teljes kiszolgáltatottság megtestesítője. Mégis mindent odaad. Ez az ő két fillérje.

Az én két fillérem! November 11-én Szent Márton püspökre emlékezünk. A leganda szerint köntöse felét, mert csak arról rendelkezhetett, odaadja annak, akinek szüksége van rá. 

Mindenkinek van két fillérje! A kérdés csupán, hogy oda tudom-e adni. 

Péntek délután a Barátságklub tagjaival, több, mint 40-en, rendhagyó módon Gábor, merthogy mindenki így ismeri, gyűltünk össze. Azon túl, hogy nagyszerűen éreztük magunkat, erről hamarosan be is számolunk, volt egy meglepetés vendégünk. Kovács Edit néni is velünk tartott. 92 éves korában fiatalokat megszégyenítő energiával töltötte az estét velünk. Mi több, amikor előkerült a szintetizátor, több mint egy órán keresztül kényeztetett bennünket. Majdnem éjfél volt, amikor Edit nénivel hazaértünk. Nagyon boldog volt! Pedig ő tett minket boldoggá, s tette feledhetetlenné az esténket. Edit néni fillérjei…

Kezdőének:
Imádságom jusson színed elé, Uram, hajtsd füledet kérésemre! (Vö. Zsolt 87,3)

Könyörgés:
Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből (1Kir 17,10-16)
A nagy szárazság idején Illés próféta az Úr parancsára útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony, aki rőzsét szedegetett. A próféta megszólította, és ezt mondta neki: „Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!” Amikor az asszony elindult, utána szólt: „Hozz egy falat kenyeret is!”
Az így felelt: „Amint igaz, hogy él a te Istened: Nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán elmegyek és elkészítem magamnak és a fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.”
Illés azonban így válaszolt neki: „Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lepényt, aztán hozd ki nekem; magadnak és a fiadnak csak utána készíts. Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó nem ürül ki, a korsó nem apad el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.”
Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által mondott.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 145,7.8-9a.9bc-10)
Válasz: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent! (4g. tónus.)
Előénekes: Isten igaz marad örökké, * az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
Az éhezőnek ő ad kenyeret, * kiszabadítja az Úr a foglyokat.
Hívek: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!
E: Az Úr megnyitja a vakok szemét, * és fölemeli azt, aki elesett.
Az Úr szereti az igaz embert, * a jövevényt megdi.
H: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!
E: Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, * és elpusztítja a gonoszok útját.
Az Úr uralkodik örökké, * a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.
H: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 9,24-28)
Testvéreim!
Krisztus nem kézzel épített szentélybe lépett be, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Boldogok, akik lelkükben szegények, * mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3 – 4g. tónus.)

(Hosszabb forma)
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 12,38-44)
Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”

* Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Ezek az evangélium igéi.
(Rövidebb forma: Mk 12,41-44 a *-tól.)

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Testvéreim! Kérjük Istentől a nagylelkűség kegyelmét, hogy ne sajnáljuk az áldozatot az ő dicsőségéért!
Lektor:
1. Add, Urunk, hogy mindnyájan szeressük templomainkat!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Add, hogy főpásztoraink fáradságot nem kímélve építsék Egyházadat!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Add, hogy a gazdag országok készségesen segítsék a fejlődésben levő népeket!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Add, Urunk, hogy plébániánk hívei anyagi hozzájárulásukkal is szívesen támogassák az Egyházat!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Add, Urunk, hogy áldozatos gonddal óvjuk gyermekeinket, mint a Szentlélek templomát!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Irgalmas Istenünk! Szent Fiad emberré lett, és közöttünk lakik templomainkban. Add, hogy megbecsüljük kőből épült házadat, de még jobban tiszteljük önmagunkban és egymásban a Szentlélek templomát! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Kérünk, Urunk, Istenünk, tekints megengesztelődve erre az áldozatra, hogy amit Fiad szenvedésére emlékezve ünneplünk, azt szívünk odaadásával elérjük. Krisztus, a mi Urunk által.

Áldozási ének:
Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: zöldellő mezőkön terelget engem, csöndes folyóvizek mellett nevelt föl engem! (Vö. Zsolt 22,1-2)
Vagy
A tanítványok felismerték az Úr Jézust a kenyértöréskor. (Vö. Lk 24,35)

Áldozás utáni könyörgés:
Hálát adunk, Urunk, Istenünk, hogy szent ajándékoddal tápláltál minket. Kérjük, hogy Szentlelked kiáradása által maradjon meg az igazlelkűség kegyelme mindazokban, akikben mennyei erőd működni kezdett. Krisztus, a mi Urunk által.

(Nyitókép: Katholische Kirche in Stuttgart)

Share

Ajánlott bejegyzések