Évközi 18. vasárnap

Még javában tartanak az olimpiai játékok, a nyitó ünnepség keltette botrány és nyomában fellépő indulatok azonban továbbra sem csitulnak. Örökös tanulság mindannyiunk számára, hogy most a legbölcsebb dolog, csendben maradni, felülemelkedni az aktuális helyzeten, kellő távolságból és mértéktartó bölcsességben szemlélni a történéseket. Globalizált világunknak, mely minden szinten összemos határokat és relativizál, átmeneti pillanatképe a jelenlegi helyzet. Benne a legfontosabb felismerés, hogy átmeneti, vagyis elmúlik.

Ennek fényében szeretnénk tekinteni az évközi 18. vasárnap olvasmányait és könyörgéseit.

Az első könyörgés rávilágít örömünk és boldogságunk forrására. A jó Isten teremtő és gondviselő Istenünk. Vagyis, nem lehet kívülről belenyúlni a teremtés rendjébe. Isten emberek iránti gondoskodó szeretetének nem lehet határt szabni. Ez a mi reményünk.

Az első olvasmány egy nagyon emberi érzést jelenít meg, a zúgolódás és a nyomában fellépő elégedetlenség érzését. A választott nép belefásul állapotába és helyzetébe. Visszasírja a fogság állapotát. Ismerős mindannyiunk számára ez az érzés. Elbizonytalanodás, elégedetlenség és zúgolódás. Magamra ismerek! Az igazi nagy kérdés, hogy ebből az állapotból van-e kiút? A válasz egyértelmű: IGEN! Isten, mint akkor választott népéről, úgy ma is, gondoskodik rólam. Ne hagyjam magamban gyengülni ezt a hitet.

A válaszos zsoltár gyönyörű képek segítségével érzékelteti Isten választott népe iránti gondoskodó szeretetét. Isten újszövetségi választott népeként bizalom és remény tölt el bennünket. Rólunk is hasonló módon gondoskodik. Ezért nincs helye a bennem lévő nyugtalanságnak és bizonytalanságnak.

A szentlecke üzenete bátorító biztatásként is felfogható. Állandó megújulásra van lehetőségünk egész életünkön keresztül. Ezt jelenti a lélekben és érzületben történő megújulás. Ennek feltétele azonban, hogy tudatában legyek saját gyengeségeimnek és bűneimnek. Ez a régi ember levetése, és felöltése az új embernek. Vagyis maga a megtérés, megújulás. Ismételten szeretnék visszacsatolni az olimpiai játékok nyitó ünnepségére, és az abban megjelenített, pogány életmódot hirdető képre. 

Az evangéliumi elbeszélés, mint összefüggő történet, folytatása az elmúlt vasárnapi evangéliumi történetnek. A csodálatos kenyérszaporítás hamis illúziót és érzéseket kelt az ott tartózkodó emberek sokaságában. Ezért is indulnak Jézus keresésére. Minden egyéni szándékon és érdeken túl, engem mégis csak az érint meg ebben a történetben, hogy az ember elindul és keresi Jézust. Itt és most a keresés szándéka másodlagos. Ugyanis a keresés és találkozás kínál lehetőséget Jézus Krisztusnak, hogy továbbíthassa egyik legfontosabb üzenetét: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.” (Jn 6,35). Ő ma is kínálja önmagát! Keressem Őt, és találkozni fogok vele az Eucharisztiában, az Igében. Frappáns válasz ez relativizált és értékválsággal küzdő világunkban.

Kezdőének:
Istenem, jöjj segítségemre, Uram, siess, segíts meg engem! Segítőm és szabadítom te vagy, én Istenem, ne késlekedj! (Zsolt 69,2.6)

Könyörgés:
Urunk, boldogan vallunk téged teremtő és gondviselő Istenünknek. Oltalmazd mindenkor híveidet: újítsd meg kegyelmi adományaidat bennünk, és megújult életünket őrizd meg jóságosán. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből (Kiv 16,2-4.12-15)
A Szin pusztában Izrael egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezt mondták nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok minket a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.”
Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Íme, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy követi-e parancsomat. Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megtudni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” És valóban: estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő ereszkedett alá a táborra. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finomszemcsés dolog maradt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai meglátták és kérdezgették egymást: „Mi ez?” Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 77,3.4bc.23-24.25.54)
Válasz: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr. (2. tónus.)
Előénekes: Hallottuk Isten nagyszerű tetteit, * amint atyáink elmondták nékünk.
Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicsőségét és erejét, * a csodákat, amelyeket véghezvitt.
Hívek: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.
E: Parancsot adott a felhőknek odafönn, * és az ég kapuit megnyitotta.
Eledelül mannát hullatott, * mennyei kenyeret adott nékik.
H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.
E: Angyalok kenyerét ette az ember, * eledelt küldött nékik bőséggel.
Bevezette őket szent hegyére, * a hegyre, melyet jobbja szerzett nékik.
H: Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (Ef 4,17.20-24)
Testvéreim!
Azt mondom nektek, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban: ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon járatják az eszüket. Ti nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy az igazság Jézusban van. Tehát eddigi életmódotokkal ellentétben vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek. Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben? Öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. (Mt 4,4b – 2. tónus.)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 6, 24 – 35)
Abban az időben amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.”
Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Könyörögjünk, testvéreim, az irgalmas Istenhez, aki Krisztus által táplálja éhező lelkünket!
Lektor:
1. Add, Urunk, hogy mindig éhezzük és szomjazzuk a te igazságodat!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Az Oltáriszentség gyakori vétele táplálja és erősítse a keresztény népet!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. A földi jólétért való küzdelem ne oltsa ki a népekben az örök üdvösség vágyát!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. A szenvedők vigasztalást, a bajbajutottak segítséget nyerjenek a szentáldozásból!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. A szent Útravaló által megerősítve távozzunk a földi életből!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Istenünk, nélküled senki sem lehet igazán boldog, és senki sem üdvözülhet. Tekints irgalmas szemmel hozzád könyörgő népedre, és engedd úgy boldogulni a földön, hogy elnyerje az örök életet! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Irgalmas Urunk, Istenünk, szenteld meg ezeket az adományokat, és elfogadva lelki áldozatunkat, neked szentelt örök áldozattá tegyél minket. Krisztus, a mi Urunk által.

Áldozási ének:
Kenyeret adtál a mennyből, Urunk (Istenünk), amely minden gyönyörűséggel és édes ízzel teljes. (Bölcs 16,20)
vagy
Én vagyok az élet kenyere – mondja az Úr. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. (Jn 6,35)

Áldozás utáni könyörgés:
Urunk, Istenünk, mennyei eledellel tápláltad lelkünket. Oltalmazz minket állandó pártfogásoddal, hogy örök megváltásodra is méltók legyünk. Krisztus, a mi Urunk által.

(Kép forrása: Soare Alice)

Ajánlott bejegyzések

Évközi 33. vasárnap – Szegények világnapja

2024. november 16

Évközi 32. vasárnap – A feltételek nélküli önátadás

2024. november 09

Évközi 31. vasárnap

2024. november 03