Évközi 17. vasárnap – Nagyszülők és idősek világnapja

Évközi 17. vasárnap – Nagyszülők és idősek világnapja
szerkesztő

A mai, évközi 17. vasárnap, könyörgése nagyon fontos igazságra irányítja rá figyelmünket. Különösen annak fényében, ami a Párizsi Olimpia Játékok megnyitó ünnepségén történt. Azóta ez a kérdés foglalkoztat: Mindent el kell tűrnünk? Hol vannak a határok? A választ a könyörgés üzenetében találtam  meg: „Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó.” Vagyis, ami a nyitóünnepségen történt, csupán kortünet. Ahogy jött, úgy tűnik el. A könyörgés folytatódik: „Áraszd ránk bőséges irgalmaddal, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjon.” – Ez a megoldás kulcsa: szívünkkel a maradandókhoz ragaszkodni. Amennyiben pedig ehhez hozzáveszem Egyházmegyénk mai trendjét, ez még hatványozottabb mértékben helytálló.

Az első olvasmány Isten gondoskodó jóságát és szeretetét, és az abban való hitet szeretné felerősíteni bennünk. A kérdés csupán, hogy tudok-e úgy ráhagyatkozni, ahogyan Elizeus próféta ajánlja, éppen a nagy éhínség idején. Számomra egy feladat van: ez hitet erősíteni magamban és a rám bízottokban.

A válaszos zsoltár ismétlődő felhívása: „Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.” Vagyis, Isten a történelem Ura. Milyen biztonság van ebben a felismerésben!

Római falain kívül mutogatják azt a vasráccsal elzárt üreget, ahol Pál apostol börtöne volt. A fogoly Pál hallgat, nem a maga igazát keresi. Mi több, innen is int, tanít alázatra, szelídségre és békességre. Csak teste volt börtönben, lelke azonban most is szabad volt. Itt érint meg igazából engem is az Ő története. Ne keresd sohasem a magad igazát! Helyette, járd a magad útját, lélekben teljesen szabadon. A lelki egység fenntartása, illetve annak felkínálása mindennél fontosabb. Egyéni élethivatásunk megerősítése.

Az evangéliumi példabeszéd egy egészen hiteles történetet tár elénk. Életem reménytelennek tűnő helyzete, illetve annak feloldása. A történetet ismerjük: a megoldás, egy ott tartózkodó fiú, annak öt árpakenyere és két hala. Ahhoz, hogy Jézus csodát tegyen, megmutassa isteni hatalmát,  szüksége van a az ifjú árpakenyerére és halára. Mi az én árpakenyerem és halam? Mit tudok felajánlani. Amennyiben pedig elbizonytalanodom, ne feledjem, Jézusnak arra a kevésre van szüksége, amit nekem ajándékozott. 

Kezdőének:
Szent hajlékában lakik az Isten: Isten, aki lakást ad házában az egyetértőknek. Ő ad hatalmat és erőt népének. (Vö. Zsolt 67,6-7.36)

Könyörgés:
Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal és kormányzásoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy már most a maradandókhoz ragaszkodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY a Királyok második könyvéből (2Kir 4,42-44)
Elizeus próféta korában, a nagy éhínség idején történt: Jött egy ember Baal-Salisából és az Isten emberének kenyeret hozott az első termésből: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a zsákjában. Erre Elizeus megparancsolta: „Adjatok enni az embereknek!” Szolgája ellene vetette: „Hogy adjak ennyit száz ember elé?” De ő azt felelte: „Adj csak az embereknek enni! Mert ezt mondja az Úr: Esztek és még marad is.” Erre eléjük tette, azok ettek és még maradt is, ahogy az Úr mondta.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 144,10-11.15-16.17-18)
Válasz: Megnyitod kezedet, Istenem, * és táplálsz minket. (5. tónus.)
Előénekes: Magasztaljon téged, Uram, minden ved, * szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, * és hatalmadat mindenek hirdessék.
Hívek: Megnyitod kezedet, Istenem, * és táplálsz minket.
E: Mindeneknek szeme bízón rád tekint, * és te enni adsz nekik kellő időben.
Megnyitod kezedet, * és javaiddal eltöltesz minden élőt.
H: Megnyitod kezedet, Istenem, * és táplálsz minket.
E: Igazságos az Úr minden útján, * és szent minden művében.
Közel van az Úr mindazokhoz, akik őt hívják, * akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
H: Megnyitod kezedet, Istenem, * és táplálsz minket.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (Ef 4,1-6)
Testvéreim!
Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok; teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent áthat és mindenben benne van.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Nagy próféta támadt köztünk, * Isten meglátogatta az ő népét. (Lk 7,16 – 2. tónus.)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 6,1-15)
Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?”
Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Kérjük, testvéreim, a gondviselő Istent: adja meg nekünk az emberhez méltó életre szükséges javakat!
Lektor:
1. Add meg, Istenünk, hogy Egyházad, Krisztushoz hasonlóan mindig észrevegye az emberek testi-lelki igényeit!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Az államférfiak mindenkor a rájuk bízottak jólétét és békéjét szolgálják!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. A népek áldozatkész összefogása által szűnjék meg az éhínség a világon!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Segítse alkalmas időjárás a termés betakarítását!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Legyen elegendő kenyér minden család asztalán!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Gondviselő mennyei Atyánk! Te szent Fiad által tápláltad az igédre éhező és a pusztában ellankadt népet. Kérünk, maradjon mindig velünk is gondviselő oltalmad! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, fogadd el áldozati adományainkat, amelyeket bőkezűen adott ajándékaidból hozunk eléd. Add, hogy ezek a szent misztériumok kegyelmed erejével szenteljék meg földi életünket, és vezessenek el az örök boldogságra. Krisztus, a mi Urunk által.

Áldozási ének:
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, hogy mennyi jót tett veled. (Zsolt 102,2)
Vagy
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. (Mt 5,7-8)

Áldozás utáni könyörgés:
Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük ezt a mennyei szentséget, szent Fiad szenvedésének örök emlékét. Add, kérünk, hogy üdvösségünkre váljék az az ajándék, amelyet kimondhatatlan nagy szeretetében ő maga adott nekünk. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

(Kép forrása: Pixabay)

Share

Ajánlott bejegyzések