Évközi 15. vasárnap

Évközi 15. vasárnap
szerkesztő

A szentmise könyörgésében azért fohászkodunk, hogy az isteni igazság fényében mindig rátaláljunk a helyes útra. Eltévedni, elesni még nem tragédia. Legyen meg mindig a készség és szándék visszatalálni kitűzött céljainkhoz.

Ámosz próféta tisztában van emberi gyengeségeivel és korlátaival. Ennek ellenére vállalja a prófétai küldetést. Ez az ő igazi nagysága. Tudja ugyanis, hogy mindaz, amit elér életében, az őt megszólító és meghívó Isten különös ajándéka. Ennek köszönhetően megmarad alázatosságában.

Szent Pál apostol üzenete egyfajta biztatás nekünk is. Isten, Jézus Krisztusban megváltott bennünket. Ez a felismerés adhat erőt mindennapi feladatainkhoz.

Az evangéliumi rész az egyéni küldetés nagyszerűségéről szól. Feltétele a teljes szabadság elnyerése, amely függetlenséget eredményez. Mennyire vagyok szabad és független? Kérdés, melyet magamnak kell megválaszolnom.

Kezdőének:
Igazságban jelenek meg színed előtt, betölt engem a te dicsőséged. (Vö. Zsolt 16,15)

Könyörgés:
Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg mindazoknak, akik a keresztény hitet vallják, hogy elutasítsák, ami ellenkezik ezzel a névvel, és törekedjenek arra, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Ámosz próféta könyvéből (Ám 7,12-15)
Amacja, Bétel papja ezt mondta Ámosznak:
„Látnok! Menj el innen! Menekülj, Juda földjére! Ott edd a kenyeredet és ott prófétálj! Bételben többé ne prófétálj, mert királyi szentély ez, és a királyság temploma!”
Ámosz így felelt Amacjának: „Nem vagyok én próféta, sem prófétának fia: pásztor vagyok és fügét termesztek. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: »Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!«
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 84,9ab-10.11-12.13-14)
Válasz: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk! (1 D2 tónus.)
Előénekes: Hadd halljam, mit mond az én Uram, Istenem, * mert népének és szentjeinek két ígér.
Az istenfélőkhöz valóban zel az üdvösség, * hogy országukba dicsőség költözzék.
Hívek: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!
E: Irgalom és hűség majd egymásra lelnek, * csókot vált az igazság és a béke.
A földből a ség kisarjad, * és az igazságosság tekint le az égből.
H: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!
E: Az Úr jóságát megmutatja, * földünk is meghozza termését.
Igazság jár az Úr előtt, * és béke a ba nyomában.
H: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (Ef 1,3-14), vagy rövidebb forma: Ef 1,3-10 a *-ig.
Testvéreim!
Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden mennyei áldásával megáldott minket Krisztus által. Őbenne választott ki minket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy akaratának tetszése szerint Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.
Őbenne nyertük el vére árán a megváltást és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet teljes bölcsességben és megértésben gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervet, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban mint Főben egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.*
Őbenne nyertük el mi is az örökséget annak rendelése szerint, aki mindent szabad elhatározásából tesz. Szolgáljunk hát fölsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.
Ő a foglalója örökségünknek, annak, hogy teljesen megváltva övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Urunk Jézus Krisztus Atyja világosítsa meg lelki szemünket, * hogy megértsük, mily reménységre hívott minket. (Vö. Ef 1,17-18 – 7b. tónus.)

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 6,7-13)
Abban az időben:
Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Isten országának örömhíre elterjedjen az egész világon!
Lektor:
1. Add, Urunk, hogy szent igédet mindig készséges szívvel fogadja az egész emberiség!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Segítsd azokat, akiket Szent Fiad meghívott szolgálatára, hogy önzetlenül töltsék be apostoli küldetésüket!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Ébressz elegendő számban hivatásokat az igehirdetés magasztos feladatára!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Keltsd föl közömbössé vált embertársainkban az érdeklődést az evangélium iránt!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Tedd gyümölcsözővé kegyelmeddel a hitoktatás munkáját hazánkban!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Jóságos Atyánk! Te Fiad által az apostolokra bíztad szent hitünk terjesztését. Add, kérünk, hogy kinyilatkoztatott tanításodat mindig készséggel fogadjuk, és áldozatos apostoli lelkülettel hirdessük! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, fogadd szívesen könyörgő Egyházad áldozati adományait, és add, hogy életünk megszentelésére részesedjünk belőlük. Krisztus, a mi Urunk által.

Áldozási ének:
A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, ahová fiait helyezze: a te oltárodnál, Seregek Ura, én Királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, és téged örökké magasztalnak. (Vö. Zsolt 83,4-5)
Vagy
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne – mondja az Úr. (Jn 6,56)

Áldozás utáni könyörgés:
Részesültünk ajándékaidban, Urunk, Istenünk. Kérve kérünk, hogy valahányszor megünnepeljük ezt a misztériumot, növekedjék bennünk üdvösségszerző kegyelmed. Krisztus, a mi Urunk által.

(Kép forrása: Németi Gergely)

Share