Emlékezem

1990-ben ismertem meg Margót. Együtt voltunk kórustagok a Magyar Misszió kórusában.

Csíktaplocai születésű székely asszony volt, aki nagyon szerette szülőföldjét, családját, kilenc testvérét, legfőképpen bátyját, András Imre S. J. jezsuita atyát.

Egy alkalommal meghívott bennünket, látogassuk meg stuttgarti lakásában. Saját maga készítette színes kalotaszegi írásos párnákat, terítőket és fafaragásokat csodáltunk meg lakásában. Búcsúzáskor egy kis könyvvel ajándékozott meg bennünket. Ebben a könyvben édesapja, András Gyárfás, „Egy székely ezermester életútja Csíkban“ címmel leírja családjuk történetét. Édesapja hangszalagra felvett visszaemlékezését Margó írta le írógéppel, majd lelkész testvére előszavával és sajtó alá rendezésével kiadásra került és így a múlt, a gyökerek ismerete nem veszett el a család és az utókor számára.

Édesapja így emlékezik meg Margóról: „Legkisebb leányom … gimnazista kora egybeesik a kuláksorsnak legmérgesebb időszakával. Éles eszű, igen jó megjegyző képességű leányka volt, virgonc mozgású. Osztálytársai, a tanárok és … igazgató utasítása folytán tőle még a vele való társalgást, körükbe való befogadást is megtagadták. Vele az úton meg nem indultak, mellé nem ültek, az érettségi vacsorára oda nem engedték, az érettségi tablóra őt kitenni nem engedték. Minden alkalmat megragadtak, hogy őt megszégyenítsék. Elképzelhető, hogy milyen lelki állapotban hagyta ott az iskolát. Hogy egyetemre mehessen, arra nem is számíthatott, de mert gyors felfogása és tökéletes számítási tájékozódó képessége volt, egy nagy állami üzlet pénztárkezelési állással megkínálta, ő el is fogadta. Munkáját mindég a legnagyobb pontossággal, pénztári hiány nélkül végezte. Munkatársai megszerették, megismerték és megbecsülték. … Pár év múlva lehetőség nyílt, hogy Marosvásárhelyre a szülészeti technikusi kiképzésre felveszik. Haladék nélkül átkérezkedett, fel is vették. Igen jó eredménnyel végzett, és az ottani szülészeti klinikán állást és lakást is kapott. Idővel előléptették és főasszisztensi címmel és munkakörrel szolgálja a közösséget.“

Mai szemmel elképzelhetetlen milyen nehézségbe ütköztek az elmúlt kor emberei és milyen igazságtalanságok érték őket.

A sors továbbra se volt kegyes hozzá: testvérei rendre elhunytak, utoljára lelkész bátyja ment el az élők sorából. Egyetlen fia, nagyon fiatalon, rövid betegség után hunyt el.

Látogatásunk alkalmával gerincfájdalmakkal küzdött. Kérdésünkre elmondta nekünk, hogy a városi autóbuszban jegyvásárlás után, amíg a visszajáró összeget az erszényébe próbálta elhelyezni, a buszvezető figyelmeztetés nélkül elindult, ő elesett és az orvos csigolyarepedést állapított meg, ami azzal járt, hogy hosszabb ideig semmilyen tevékenységet nem tudott folytatni, erős fájdalomcsillapított írt fel az orvos és fűző viselését.

Kérdésünkre, hogy tett-e feljelentést, azt válaszolta, hogy nem, mert ez nem csökkenti a fájdalmát.

Margó egyik példaképem lett, mert az élet nehézségei nem tudták megtörni, nem panaszkodott és nem vádaskodott, keresztény hitben és szeretetben élte le életét. Előrehaladott kora ellenére minden érdekelte, rendszeresen küldött nekünk vallási és nemzeti témájú tanulságos cikkeket.

Drága Margó, Isten nyugtasson békében!

Dávid Melinda

2021 novemberében

Ajánlott bejegyzések

Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban

2024. november 15

Barátságklub – 2024. október 18.

2024. november 05

Barátságklub – 2024. szeptember 27.

2024. október 09