Családos ön- és kapcsolatismereti hétvége Ulmban

Február 18-án családos ön- és kapcsolatismereti hétvégére mentünk Ulmba. Kíváncsian és izgatottan indultunk reggel, hiszen nem tudtuk, miről is lesz szó pontosan, milyen emberek gyűlnek össze, hányan leszünk, milyen lesz a hétvégét tartó házaspár. Odaérve egy kicsit csalódottak voltunk, hiszen rajtunk kívül csupán 4 házaspár volt, pedig úgy gondoltuk, egy ilyen lehetőség többeket érdekel majd. A nap folyamán még két házaspár csatakozott hozzánk, így végül a népmesei, bűvös hetes is összejött. A Jóisten nagyon tudta, hogy miért pont ezeket az embereket, házaspárokat indította meg a lehetőség, hogy ezen a napon elmenjenek Ulmba.

A nap vezetői, Edit és Géza (Károly Edit és Klembala Géza), hamar feloldották játékos, ismerkedős feladataikkal a kezdeti szorongást és feszültséget. Edit mosolygása, és mindkettőjük pozitív kisugárzása azonnal melegséggel töltött el mindannyiunkat. Először a párunk nevében kellett bemutatkoznunk, ami nagyon jól rávilágított arra, hogyan is lát minket a társunk. Sokat nevettünk a bemutatkozások alatt, és hamar jó hangulat kerekedett. Nagyon nyitott társaság jött össze, akik előtt nem volt nehéz megnyílni. A második feladatban kicsit újra gyerekek lehettünk, mert gyurmából kellett megformázni a kapcsolatunkat, aztán mint egy kiállításon, megtekintettük az elkészült műveket. Először mindenki elmondhatta, mit lát az adott alkotásban, majd maga az alkotó is elmondta, mit is akart megformázni. Kiderült, hogy egész jó szobrászok is vannak közöttünk, így nem volt nehéz a találgatás. Az egyes feladatok között rövid szünetek voltak, amikor lehetőség nyílt beszélgetni egy kicsit. Valahogy olyan érzés volt, mintha már régről ismertük volna egymást, nem okozott gondot a beszélgetés, szinte rövidnek bizonyultak a szünetek, mert belefeledkeztünk egy-egy téma átbeszélésébe.

A harmadik feladatban Editék játkosan rávilágítottak arra, hogy egy kapcsolat, házasság alakulása épp olyan, mint egy kisgyermek fejlődése. A kezdeti szimbiózist (amikor születés után az anya és a baba szinte egyek, állandó közelségben vannak, és nem hagyják el egymást, akár csak a szerelmesek a kapcsolat kezdetén) felváltja a függetlenedési vágy, az önállósági törekvések, az elszakadni, de mégis veled lenni érzések, míg végül a folyamat egy tárgyi biztonságban teljesedik ki. A gyermek tudja, hogy a szülőkre mindig számíthat, ott vannak ha baj van, biztonságba érzi magát az otthonában, és megnyugvással tölti el a megszokott közeg, a megszokott emberek körülötte. Akárcsak a kapcsolatunkban, amikor jönnek a viharok (gyerek születés, munkahely váltás, munkahelyi- családi krízisek, kapcsolati kísértések stb…) de végül, amikor mindezt a batyut amit az élettől kapunk együtt vészeljük át, akkor jól esik összekapaszkodni a párunkkal és tudni, hogy számíthatunk rá, ott van mellettünk. Ezután élő szobor formájában kellett megjelenítenünk a kapcsolat ezen fázisait. Ez alatt a feladat alatt is sokat nevettünk, és szinte észrevétlenül repült az idő.

Ebédre a fiúk elmentek vadászni, és a közeli pizzériában “lőttek vadat”, amit mi nők “megsütöttünk”, de leginkább dobozokban felszolgáltunk. Az egy órásra tervezett ebédszünetből csaknem másfél óra lett, mert igazi piknik hangulat kerekedett, amiről a fiúk által hozott finom bor, és a frissen főzött, illatos kávé is gondoskodott. Órákig el tudtunk volna még beszélgetni, a pizza és a kávé társaságában, de végül folytatódott a nap, egy izgalmas délutánnal.

A pizzázás után megújult erővel vártuk a következő feladatot. Arról beszélgettünk hogy milyen volt a kapcsolatunk az édesanyánkkal és az anyósunkkal és hogyan közvetítjük ezt most mi a gyerekeinkre. Ezután rajzolós feladat következett. A téma az öröm, boldogság volt. Nagy lapokra külön rajzoltak a férfiak és a nők, majd megcseréltük azokat és vélemény kellett mondanunk egymás rajzairól. Legtöbbünknek még az is sikerült, hogy a saját párunk rajzát felismertük. Az utolsó feladat volt számomra a legérdekesebb. Minden nő egyesével átsétált a férfiak csapatához ahol nekik el kellett mondaniuk a véleményüket rólunk, majd ugyanezt a férfiak is sorban megtették. Fantasztikus élmény volt ennyi szép dolgot hallani, megerősített abban, hogy megtaláltam a helyem ebben a zűrzavaros világban. Hihetetlen volt számomra hogy ennyi kedves emberrel megismerkedtem és bár csak aznap találkoztunk először, este könnyeinkkel küszködve váltunk el egymástól.

A napot egy közös szentmisével zártuk, amit Géza orgonálása és Edit angyali éneke tett még felemelőbbé. A szentmisén természetesen azért imádkoztunk, hogy továbbra is megmaradjunk egymást iránti kölcsönös szeretetben és hűségben. Reményeink szerint ez a nap megerősített bennünket, sikerült önmagunkat és házastársunkat is még jobban megismerni, kapcsolatunkat elmélyíteni. Reményeink szerint ennek a napnak lesz folytatása.

/Megyeri Andrea és Csákány Éva/ 

Ajánlott bejegyzések

Barátságklub – vendégségben Gábornál

2024. november 13

2023. MÁJUS 8 ÉS 14 KÖZÖTT

2023. május 08

 Jóanyámnak

2023. május 04