2017. márc.
31
„Halál Testvér”… Mikor először olvastam Szent Ferenctől (1182-1226) ezt a kifejezést, azt hittem túloz. Később azonban, amikor jobban megismerkedtem életével és gondolkodásmódjával, igazat adtam neki: a halál valóban testvérünk, hisz azért kopogtat életünk ajtaján, hogy hazavigyen bennünket igazi otthonunkba… Ebben a nagyböjtben is sokat foglalkoztam a gondolatával. Nem csak ilyen és ehhez hasonló idézetek segítettek engem ebben, mint: „A kereszt (értsd: a halál) másik oldalát feltámadásnak hívjuk!” Hanem egy érdekes színi előadás is… Az egyik müncheni színházban már évek óta játszanak egy darabot, és nem tudják a műsorról levenni, mert mindig telt......
Részletek
2017. márc.
16
NEMZETI ÜNNEPRE – 2017. március 12. Mt 17,1-9 Amikor másodszor is meglátogattam, azonnal észrevettem, hogy zavartabb és nyugtalanabb, mint máskor. Elmondta: a délelőtti vizit alkalmával tudta meg az orvostól, hogy agydaganata van – méghozzá a lehető legroszabb helyen! Két lehetőség mutatkozik az eltávolítására, ismételte az orvos szavait gépiesen, vagy megoperáltatja magát, de annak a teljes lebénulás is lehet a következménye, vagy pedig sugarazást illetve kemoterápiás kezelést kér, az viszont még több kárt okozhat az agyában. Sőt, a daganat későbben visszanőhet. Tehát – emberileg – semmi remény nincs arra, hogy teljes egészében felgyógyul.......
Részletek
2017. febr.
28
Teremts magadnak szigeteket… Tudtad-e, hogy életednek és mindennapjaidnak szüksége van olyan magányos szigetekre, ahová visszavonulhatsz, hogy egy kissé egyedül légy önmagaddal? Tudtad-e, hogy életednek és mindennapjaidnak szüksége van olyan szigetekre, ahova nem kísér el a napi nyüzsgés, a sok terhes kötelesség és a számtalan szorító határidő? Tudtad-e, hogy életednek és mindennapjaidnak szüksége van olyan szigetekre, az elmélkedés és a magadbaszállás olyan szent helyeire, ahol mások számára – egy időre – elérhetetlen vagy, és csak önmagaddal illetve Istennel foglalkozol? Teremts magadnak nagyböjt folyamán – a körülötted örvénylő vizekben – ilyen magányos szigeteket, és......
Részletek
2017. jan.
30
A 42. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál megnyitójára Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket a Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bálon, amelyet immár 42. alkalommal rendez meg az idén 70 éves múltra visszatekintő Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség. 70 év egy intézmény életében nem nagy idő, de ha meggondoljuk, hogy a mi katolikus missziónk volt az első a más anyanyelvűek közül, amely egész Baden-Württembergben megnyitotta kapuit, már mindjárt másképp hangzik. Adva adódik tehát az idei Bál központi témája: a jubileum, az évforduló, az idő. Hadd osszam meg most Önökkel az idővel kapcsolatos gondolataimat. ......
Részletek
2017. jan.
02
Feszítsd szélnek a vitorládat! Hirtelen csak elém toppantál… Rég nem láttuk egymást. Azt mondod, otthon voltatok két évig, de most ismét visszajöttetek egy kissé megalapozni anyagilag is ifjú életeteket. Bevallod viszont, hogy félsz az új esztendőtől. Annyi aggasztó dolog van már időközben itt is, hogy már-már elcsüggedtek. Most épp állást kerestek. Több ajánlatot is kaptatok, de hetek óta azon töprengtek, hogy melyik úton induljatok el? És nem tudtok dönteni, mert annyi megválaszolatlan kérdés kapcsolódik mindegyik lehetőséghez… “Csak ez a bénító félelem ne lenne!” – mondod… “Úgye, megértesz, atya?” – kérdezed.......
Részletek
2016. dec.
24
Hogy benned is megszülessék… Gyermekkorom óta kedves szentem Szent Ferenc. Talán azért, mert lelki életem meghatározó alakjai a ferences atyák voltak. Az is lehet, hogy azért, mert radikális életmódja azt a jobbik énemet hívta ki állandóan, amely olyan akart lenni, mint Jézus Urunk, de gyöngeségei és behatároltsága mindig visszavetettek a Krisztus-követés útján. Magam viszont azt hiszem, azért tetszik nekem ma is Szent Ferenc, mert kevés szóval és gesztussal is képes éppen ennek a mindenki számára érvényes Krisztus-követésnek a lényegét kifejezni. Ezt most, Urunk születésének ünnepén csak egyetlen egy életpédájával szeretném bemutatni: a......
Részletek
2016. dec.
06
Advent varázsszava… Mise utáni ágápé van. Körülöttünk zsibonganak az emberek. Szívmelengető érzés látni vidám arcukat. Az egyik csoportból hirtelen kiválsz, hozzám lépsz, s azt mondod, hogy épp az itteni advent másságáról beszélgettek. Itt már karácsonyi fényárban úsznak az utcák és az üzletek, karácsonyi énekeket harsognak a hangszórók, és alig jön kimenni az embernek a karácsonyi vásárra, mert elveszíti magában még azt a kevés összeszedettséget is, ami után ilyenkor ösztönösen vágyik a szív. Otthon mennyire másabb volt ez… „Mit ajánlasz atya, mit csináljak, hogy a régi advent költözzék vissza hozzám?“ –......
Részletek
2016. nov.
19
Panaszkodsz, hogy nem szeretnek az emberek… Panaszkodsz, hogy érzésed szerint az emberek nem szeretnek. Bármit mondasz, bármit teszel, az az érzésed, hogy – mint mondod – valamiért nem kedvelnek. Úgy tűnik Neked, hogy újabban mintha folyton összesúgnának a hátad mögött… Biztosan rosszat is beszélnek rólad… Ki vagy ábrándulva belőlük… Álmodban sem gondoltad volna, hogy ilyen hálátlanok, azok után, amiket tettél értük… Ha tudtad volna, hogy ilyenek, akkor soha nem is léptél volna velük kapcsolatba… Mit tegyél? – kérdezed. Előbb a következő tanmesét mondtam el Neked… Öreg bölcs üldögélt a......
Részletek
2016. okt.
17
Életed értelme… Láttam, hogy a szentmise után egyedül állsz ott, a templom előtti téren… Ezért is mentem oda hozzád, aztán meg azért is, mert még azelőtt soha nem láttalak… Elmondtad, hogy most jöttél Salgótarjánból és munkát keresel… Mivel közösség után is vágytál, és a világhálón ránk találtál, eljöttél hozzánk… Keresed életed értelmét is, mondtad… Noha nem volt sok időnk egymásra, nekem a gyermek-koncertet kellett megnyitnom, Te barátaidhoz siettél ebédre, de annyit még megkérdeztél tőlem: „Atya szerint mi az én életem értelme?” Azt válaszoltam Neked, hogy egyikünk sem tud a másik ember élete......
Részletek
2016. szept.
07
Balzsam a léleknek… A nyáron, mint eleddig mindig, odahaza voltam. A pár hét úgy elrepült, mint az álom. Ha most fel kellene sorolnom, hogy milyen emlék maradt meg bennem erről a „vakációról”, nem sok minden jutna eszembe, annyira mindennapi és szokványos volt. Azaz egy dolog azért mégis csak jobban megmaradt bennem, mint máskor: az a sok, remek emberrel való találkozás. Otthon, a templomban, az oda- és hazafelé vezető úton, rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél. És az a sok velük folytatott meghitt, legtöbbször a mindennapok gondjairól és örömeiről való – egy kívülről figyelő......
Részletek