Nyitóbeszéd a 42. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bálon
szerkesztő Tibor atya
A 42. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál megnyitójára
Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket a Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bálon, amelyet immár 42. alkalommal rendez meg az idén 70 éves múltra visszatekintő Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség.
70 év egy intézmény életében nem nagy idő, de ha meggondoljuk, hogy a mi katolikus missziónk volt az első a más anyanyelvűek közül, amely egész Baden-Württembergben megnyitotta kapuit, már mindjárt másképp hangzik.
Adva adódik tehát az idei Bál központi témája: a jubileum, az évforduló, az idő. Hadd osszam meg most Önökkel az idővel kapcsolatos gondolataimat.
- „Az idő a múlt tolvaja” – mondja korunk egyik nagy amerikai filmrendezője Penn Jillette (*1955). Nem nehéz kitalálni, mire utal, hisz mióta magára eszmélt az ember, mindig is felrótta az időnek, hogy napjait, éveit lelketlenül elrabolja. Születünk, növekszünk, öregszünk, és végül elmegyünk. A görögök épp ezért az idő egyik istenét, Kronoszt aggastyánnak ábrázolták, amint éppen felfalja születendő gyermekeit…
Igen, mennyi mindent elvesz tőlünk is az idő, meghitt otthonunkat, gyermek- és ifjú korunkat, szépségünket, hamvasságunkat, szeretett szüleinket, közeli rokonainkat és barátainkat, régi híveinket, nem is beszélve annyi szép és boldog pillanatról és óráról… Voltak – nincsenek!
És miközben személyeket és emlékeket gyászolunk, ma is folyton mély sebeket ejt lelkünkön – a múlt tolvaja, az idő.
- „Az idő (azonban) nem csak elvesz, de ad is” – mondja a mai amerikai irodalom nagy alakja, Kresley Cole. Az írónő észrevétele számunkra is nagyon vigasztaló, hisz ha állandóan csak a múltban elveszítetteken sajnálkoznánk, nem csak igazságtalanok lennénk az idővel szemben, de nem vennénk észre a jelenben felkínált megannyi ajándékát sem!
Erre már az előbb említett görögök is rájöttek, mert az idő másik istenét, Kairoszt, kopasznak ábrázolták, csak a homlokán volt egy hosszú üstök, jelezve ezzel, hogy aki nem akar lemaradni a boldogságról, annak nem szabad folyton a régi időt visszasírnia, hanem inkább az idő által felkínált új lehetőségeket kell üstökön ragadnia!
Az élet ugyanis minden percben új és új lehetőségekkel lep meg bennünket: új hazát nyerünk, gyermekeink, unokáink születnek, szeretteinkkel drága meghitt perceket tölthetünk, új emberekkel, barátokkal találkozhatunk, szórakozhatunk, dolgozhatunk és ezzel a bennünk rejlő képességeket kibontakoztathatjuk…
Minden perc ezer és ezer lehetőséget nyújt arra, hogy a jóra, a szépre, a nemesre, a minket gazdagítóra használjuk fel. Csak nyitott szem kell hozzá – és egy kis bátorság, hogy üstökön ragadjuk a pillanatot!
- Végül a harmadik idézet a rómaiaktól származik és így szól: „Tempus fugit – amor manet! Az idő szalad, a szeretet marad!” Ez a legfontosabb igazság. Mert hogy az idő könyörtelenül múlik, vesz és ad, azt önkényesen, tőlünk függetlenül teszi. De hogy mivel töltjük el, mire használjuk fel az időt? – az tőlünk függ.
Idős, a sír szélén álló betegeimtől folyton ezt hallom: „Minden elmúlik, minden elenyész, csak a másoknak adott szeretet marad. Az a legfontosabb!
Ezért is kapcsolták össze a rómaiak az időt Ámorral, a szeretet istenével, amint kezében nyíllal megsebzi valakinek a szívét. Ezzel azt akarták mondani: „Az élet legértékesebb – még a halált is – áthidaló ajándéka: a másik iránti – nem egyszer sebzett – szeretet. Csak erre érdemes fordítani az időt!”
Kedves Hölgyeim és Uraim! Ne sirassák hát azt, hogy az idő meglopja Önöket, sokkal inkább ragadják meg az általa nyújtott új lehetőségeket – és, ami legfőbb: töltsék meg napjaikat és éveiket derűs szeretettel. Szeretni soha nem késő – és soha nem elég!
Szeressék családjuk tagjait, barátaikat, ismerőseiket – az éppen jelenlévőket, amíg idejük van rá! Ugyanis utána már késő!
Igy lesz életüknek és az eddig eltöltött idejüknek értelme – és véghetetlen értéke!
Mielőtt az idei Jótékonysági Bált megnyitnám, adózzunk egy percnyi csenddel a Verona közelében autóbalesetben elhunyt diákjaink emlékének. Álljanak fel, kérem!
Ezennel a 42. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bált megnyitom!
Dr. Tempfli Imre
plébános
Ajánlott bejegyzések
Húsvét 3. vasárnapja
2024. április 13
Nagypéntek
2024. március 29
Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje
2024. március 28