A gyertya… Önfeledten játszadoztak a padláson. Szöszike haja az arcába lógott, arca kipirult, kis keze egymás után bontogatta a meglepetésekkel teli cipős dobozokat, egy-két évvel idősebb bátyja pedig rá-rászólt, ha úgy érezte, hogy túl gyorsan bontogatja őket. – Ne olyan gyorsan, ezt még meg sem néztük. Nézd csak, milyen érdekesek ezek a képek? – mondta. Miközben igyekezett felfedezni a fekete-fehér képeken anyukája vagy apukája arcát. – Nem ismerem őket – szontyolodott el a szöszike hangja, – nézzük, mi van ebben a hosszúkás dobozban. S mielőtt bátyja megakadályozhatta volna, feltépte a ragasztót a......

Részletek

A hit lényege a bizalom… Nagy ünnepnap van. A meghívottak mosolyogva köszöntik egymást, majd beszédbe elegyednek. Te ott állsz kicsit félrehúzódva. Nem ismerlek, ezért odamegyek hozzád, bemutatkozom és köszöntelek. Kérdezem, honnan jösz? Mondod, hogy új vagy és csak pár hónapig maradsz itt, Stuttgartban. Udvariasan kérdezel Te is a munkám felől. Nagyvonalakban ecsetelem, hogy a „lelkészi“ hivatás mennyi szépséget rejt magában. Különösen az emberekkel való törődés az, mondom, ami értelmet ad papi életemnek… „És mit ajánlana a ‚lelkész úr’ annak, aki most ismerkedne a vallással? Mi a vallás leglényegesebb és az élet számára......

Részletek

Keljünk újra együtt útra! Három esztendő után Isten ismét megadta nekem azt a lehetőséget, hogy – régi szenvedélyemnek hódolva – egy hosszabb biciklitúrára keljek. Ezek a túrák nem csak felejthetetlen káplánéveimre emlékeztetnek, amikor nem egyszer több tucat fiataltól kísérve biciklivel jártam a messze eső filiákat. Hanem időközben létszükségletemmé váltak, mert miközben tekerem a kilométereket, fárad ugyan a testem, de parttalanná tágul a lelkem, és mindig kiváncsi szellememmel ezer és ezer új, soha nem látott arculatát fedezem fel az út során elém táruló világnak. Az idén a Neckar és a Rajna-mente volt soron.......

Részletek

A következő kis történet igen csak elgondolkoztatott. Egy kínai professzor  meglátogatta berlini kollégáját. Amint megérkezett a pályaudvarra, barátja már türelmetlenül várta. – „Igyekezz” – mondta neki, „azonnal indul a busz. Ha ezt lekéssük, akkor majd csak tíz perc múlva indul a következő.” A kínai professzor nagy nyugalommal azt kérdezte: – „És mit csinálunk a tíz perccel, ha hamarabb érkezünk oda?” Rohanó világunkban egyre kevesebb az idő. Mindenhova sietve megyünk. Ha kocsival vagyunk és előttünk a lámpa „narancssárgára” vált, még hamar áthajtunk rajta, nehogy egy percet is „elveszítsünk”. Ha autóúton megyünk, sokszor veszélyes......

Részletek

Mondd egyszerűen azt, hogy „Köszönöm!” Ma durcás vagy. Legalábbis úgy mutatod. Haragudni akarsz – talán az életre, a munkádra, az emberekre, a Téged körüllengő stresszre vagy mindenre és mindenkire –, de nem sikeredik. Ismerlek már: látszik, hogy nem komoly az egész, csak valamit el akarsz mondani… „Atya, én ezentúl senkinek nem köszönök meg semmit! Nekem se köszöni meg senki, hogy meghallgatom, kiszolgálom, segítem. Miért kell egyáltalán hálásnak lenni?” – fakadsz ki, miközben táskádat a székre ejted, és leülsz… Mielőtt válaszolnék Neked, megvárom, amíg elhelyezkedsz és rám tudsz figyelni… Azért kell az életben......

Részletek

  Lelki beszélgetés…   Mondod, de látom is, hogy új vagy a közösségben. A barátod ajánlotta Neked, hogy gyere el hozzánk, mert nálunk sok érdekes emberrel találkozhatsz… Meg aztán arról is beszélt Neked – nem szívesen idézlek, mert öndicséretnek tűnhet –, hogy velem is nagyon jókat lehet beszélgetni…   Most itt ülünk, egymással szemben, és hirtelen kendőzetlenül s elég élesen azt kérded tőlem: „Miért mondjam el az atyának életem dolgait?“   Kissé meglepsz a kérdéseddel, de aztán egy szösszenetnyi idő után a következő választ adom Neked:   „Azért beszélhetsz nekem nyugodtan az......

Részletek

Anyák Napjára   Az Egyesült Államok egyik városában új intézetet építettek vakok szá­mára. Az épületre nem terveztek ablakot. Gondolták, hogy a vakok úgysem látnak ki rajta. Rövidesen észrevették, hogy a vakok rosszkedvűek, szomorúak, és sokan megbetegednek. Rájöttek, hogy a napsugár hiánya okozza a bajt. Vannak gyermekek (felnőttek), akik jól látnak, de hiányzik nekik a lelki napsugár: a szeretet. Mo­dern szóval így nevezik őket: „érzelmileg sérültek.” Szeretetéhségben szenvednek. Kiskorukban nem volt alkalmuk, hogy odasímuljanak az anya testéhez. Senki sem mosolygott rájuk, nem csókolta meg őket, nem simogatta meg a fejüket. Később sem tudták......

Részletek

Nagyanyámnak igaza volt… Gyakran jut eszembe régen elhunyt nagyanyám. Sovány, szikár alakja még most is fel-felsejlik előttem, ha néha gyermekkorom emlékeire révedek.  35 évesen özvegyen maradt három gyermekével, mert férjét, nagyapámat elvitte a háború utáni fogság… Sokat, nagyon sokat szenvedett! Hogy milyen nehéz volt az élete, azt csak anyámtól tudom. Ő ugyanis soha nem beszélt róla. Mintha egy nagy ólomlakattal örökre lezárta volna a régi tragikus emlékeket… Másról azonban igen csak szeretett beszélni. Istenem, mennyit mesélt! Hogy honnan vette a történeteit, mai napig sem tudom, csak azt jegyeztem meg gyermekfejjel, hogy ha......

Részletek