Barátságklub – vendégségben Gábornál
szerkesztő Tibor atya
(Köszönet Erdős Sándornak a képekért)
A Barátságklub tagjai már nagyon várták, hogy ismételten, rendhagyó módon, másutt töltsünk el egy délutánt. A választás Gábor barátunkra esett, aki nagyon nagy szeretettel várt és fogadott bennünket. Egyben pedig finom falatokkal is kedveskedett. Szent Márton püspök közelgő ünnepe kínálta magát, hogy ilyen formában emlékezzünk rá.
Álljon itt ismételten Stauder Marika írása:
Márton-napi libavacsora
Közeledünk az év végéhez. November, avagy többek között „Szent András-hava” is, megérkezett. Egyházközségünkben több esemény is van. Már az elején, Mindenszentek ünnepét, temető látogatással, szentmisével és befejezésül agapéval ünnepeltük.
Mindenszentek után, Márton napja a következő az ünnepek sorában. Ezen a napon szokás libát enni. A barátságklub tagjai egy nagyon vonzó meghívót kaptak. Találkozónk rendhagyó, nem a közösségi teremben, hanem Gábornál gyűltünk össze, aki Ostfildern/Scharnhausenben magyar vendéglőt működtet. Nagy volt mindannyiunknak az öröme, hiszen egy „Márton-napi libavacsorára” hívogatott, ami egy kellemes délutánt és estét ígért.
Már jártunk ebben a vendéglőben, gondoltuk, tudjuk mi az utat, nem kell nekünk navi. Tény, hogy kicsi bolyongás után, csak a navi segítségével találtuk meg a vendéglőt. Mikor megérkeztünk, nagy meglepetés volt számunkra, hogy sokan voltak. Érkeztek új barátok is, akiknek örvendtünk, azzal a reménnyel, hogy tovább fog emelkedni fog a klub tagok száma.
Minden esetre a vendéglőben nagy volt a zsivaj, a lárma. Miután mindenki megérkezett és meg találta a helyét, Erikánk köszöntöt bennünket. Eközben Gábor pálinkát osztogatott, jelezve irántunk való vendégszeretetét. Vacsora előtt, Erika és Tibor atya, Szent Márton püspökről és a hozzá köthető legendákról és történetekről osztottak meg érdekes gondolatokat.
November 11-én, Szent Márton napja. Ehhez a naphoz, sok szokást köt a néphagyomány. A Márton-nap az adventi böjtöt megelőző napok egyike, amikor a gazdag falatozás, vigasság megengedett. Márton napján szokás libát enni és ilyenkor kell az újbort is megkóstolni. A régi időkben Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és kezdődött a téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg az évi bérüket és hozzá egy libát. Márton-napon lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben legyen mit enniük, inniuk. Szent Márton napján libát illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig a liba hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat” kifejezésünk is.
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományában, a mai Szombathelyen született. A római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Azért a felét, mert a másik fele a köpenynek a császárt illette. Aznap éjjel álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ezután fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt be.
Jóságáról már élete során is legendák keringtek, a az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mivel nem akart püspök lenni, ezért az érte érkező küldöttek elől Márton, a ludak óljában bújt el. A ludak azonban gágogásukkal óriási zajt csaptak, elárulva Mártont. Végül Mártont püspökké szentelték és haláláig Toursban segítette a rászorulókat.
Miután Erika és Tibor atya váltakozva megosztották ezeket a történeteket, jött a várva várt „liba” azaz nálunk „ruca” vacsora.
Kellemes meglepetésben volt részünk. Tibor atya elhozta ez alkalommal a mi Editkénket Schorndorfból. Túl a 90 éven, most is tele van életerővel és energiával. Sándor elhozta a keyboard-ját, nem csak nekünk volt ez meglepetés, Editkének is. Senki sem gondolta, hogy milyen este vár ránk. Több mint egy órán keresztül kényeztetett bennünket Editke néni. Mi sem voltunk restek, szólt a muzsika, zengett a vendéglő a magyar nóták sokaságától. El is húzódott a mulatság, este 11 óra után értünk haza.
Köszönet Tibor atyának, aki vette a fáradtságot Matyival, és elhozta nekünk Editkét! Editke kívánunk neked további jó egészséget, sokáig tudjál még ilyen szépen zongorázni. Köszönet Erikának és Sándornak is ezért a szép délutánért és estéért!
Csokonai Vitéz Mihály: November
Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése…
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09