Barátságklub – 2024. október 18.

(Köszönet Stauder Marikának és Erdős Sándornak a képekért)

Márkus Katalin: Szüreti dal

Őszi napnak fénye gyenge,

kimegyünk a szőlőhegyre,

szőlőfürtök mosolyognak,

a hordóba kívánkoznak.

 

Vidáman kezdjük a munkát,

pálinkától szemünk ugrál,

szél borzolja a hajunkat,

megtömjük a puttonyokat.

 

Fejünkre, ha dió pottyan,

jót nevetünk, meg se kottyan,

estére már elfáradunk,

bográcsgulyást kanalazunk.

 

Minden szőlőtőke üres,

tele van a borosüveg,

„Töltsed teli a kupámot”,

jókedv kell a nótázáshoz.

 

Míg a hegyről leballagunk,

a komámmal nótázgatunk,

szép holdvilág, mutass utat,

hogy meglássuk a házunkat.

Köszönet Tringl Istvánnak írásáért. Fogadjátok szeretettel:

A délutáni szentmise után, összejöttünk a Bruderklaus templom közösségi termében, mely nagyon szépen ki volt díszítve, az asztalokon virágok és őszi dekorációs tárgyak mellett, szüreti képek emlékeztetettek a régi, szép, de nehéz szüreti munkára, valamint az követő borkészítésre. No meg közös ünneplésre is.

Egy külön asztalon, finomabbnál finomabb borok kényeztették el a barátokat. Persze a pálinka sem hiányzott, egy másik asztalon várt a fogyasztókra. Mindemellett az édes és sós sütemények bőséges kínálata is várt bennünket. Így aztán a jókedvű együttlétnek nem állt semmi sem az útjába.

Közös programunk Erika, a klub vezetőjének, rövid előadásával vette kezdetét. Ebben a borászatról, kezdve a szüreteléssel, egészen a bor elkészítéséig érdekes és új információkat tudhattunk meg. Megemlítette az ezzel kapcsolatos nehéz munkát, felidézve a technikai fejlődést is az évek során. Az ezzel kapcsolatban rendezett mulattságokról is bőven szó esett. Rámutatott arra is, hogy az évek során a szőlősgazdáknak milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, mint szőlő betegség, időjárás, munkaerőhiány.

Ezt követően Tibor atya kispapi éveiből elevenített fel emlékeket, amelyek a szőlőben végzett munkálatokkal és a szüreteléssel kapcsolatosak.

Énekléssel, dalolással folytatódott a délután; Érik a szőlő, hajlik a vessz, Vörös bort ittam az este, Ősszel érik babám a fekete szőlő, stb. A barátok ezután kisebb csoportokban a saját élményeikről társalogtak.

Enapi baráti találkozónkon meglepetésben is részünk volt. A Csöbörcsök táncegyüttes leányai látogattak meg minket. A magyar népviseletben fellépő fiatal hölgyek vidám énekkel és tánccal kényeztették el bennünket, felejthetetlen élményben részesítve minket. Óriási tapsot kaptak, az idősebb férfiak ajándékokat adtak át, melyeket a fiatal hölgyek egy-egy puszival honoráltak.

Ezzel befejeződött ez a hangulatos, kedves és baráti találkozó. Meg kell még említeni, hogy az egész idő alatt Sándor, Erika férje, de a többi klubtagok is számos fényképeket és videót készítettek.

Köszönet úgyszintén Stauder Marika élménybeszámolójáért:

Szüreti mulatság

Borongós, szomorkás idő volt október 18-án. Azért mi férjemmel örömmel indultunk a barátságklub újabb találkozójára. Nagyon szép program várt ránk. Ezt sem akartuk kihagyni. A rövid szentmisét követően a közösségi terembe igyekeztünk.

Kedves Erikánk, terített asztal várt ránk. Kellemes a szemnek, öröm a szívnek. Külön asztalokon többféle bor, pálinka, pogácsa, süti várt ránk. Elvégre mulatságba jöttünk!

Erika szeretettel kínálgatott bennünket. A terem egyszerre „zsibvásár” lett, a résztvevők örömmel és hangosan
üdvözölték, ölelték egymást. Aztán, lassan, lassan, körül ültük az asztalt. Erika szeretettel üdvözölt bennünket és elkezdte a szüreti néphagyományok felelevenítését. Sok mindent tudtunk meg…

Többek között, azt, hogy a szüret kezdése Szent Mihály napjához köthető, a kereplő, rigók és seregélyek riogatására, a puttonyt pedig a szüretnél használták. Az asszonyok, leányok szedték a szőlőt és a férfiak a teli puttonyt hordták a gyűjtő helyekre. Meg is számolták őket.

Lelki szemeim előtt láttam a szüretelőket, ahogy vidáman viccelődnek, nótázgattak, miközben szorgalmasan dolgoznak. Az emberek segítettek egymásnak, szomszéd a szomszédnak, rokon a rokonnak.

Mi is elénekeltünk egy két dalocskát.

Estére finom gulyás, kalács várta a fáradt szüretelőket. A szüret több napig is elhúzódott. Befejeztével, bált tartottak.
Milyen nagyszerű lény az ember! Mindig megtalálta módját, hogyan kötheti össze a hasznost a kellemessel, a munkát a mulatsággal.

Beszélgetések következtek. Tibor atya kedves kis történeteket mesélt. Erikának eszébe jutott, hogy szülőfalujában Halmajban, szüreti felvonulás is volt. Kedves férje, Sándor, lóháton vonult fel. Milyen élmény lehetett az neki!
Banditól megtudtuk mi és hogyan készül a „csiger”. A csiger a kipréselt szőlőtörköly vízzel való felöntésével, áztatásával,
újrapréselésével és erjesztésével készült bor.Ezt lehetett  inni víz helyett is munka közben. Sokkal gyengébb volt
mint a szőlőbor.
Erdőd, Bandi férjem szülőhelye is szóba került. Ott van az Erdődi vár, ami Szendrey Júlia és Petőfi Sándor történetét őrzi, de nagy borpincéje is van, ahol lóháton is lehet járni.

Beszélgetésünket a „Csöbörcsök” néptánccsoport érkezése színesítette. Ők voltak az est fénye! Táncukkal koronázták meg mulatságunkat! Hálás köszönet nekik érte!

Kedves Erikánknak és Sándornak is nagyon szépen köszönjük ismételten a szép délutánt, estét.

Örvendünk, hogy vagytok nekünk!

Ősszel érik babám

1.Ősszel érik babám a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető.
Bocsáss meg, ha vala valaha vétettem,
Ellenedre babám, rosszat cselekedtem.

2.Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
Közepibe legel egy kis bárány.
Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.

3.Kinek, varrod babám azt a hímzett kendőt?
-Neked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négysarkába négy szál fehér rozmaringot,
Közepibe babám, hogy szeretőd vagyok.