Hetek óta a menekültekkel kapcsolatos híreket bújom. Aggódom a hazájukat vesztettekért, félek a soraikban megbújó terroristáktól, együttérzek azokkal, akiket őszinte szándék vezet egy új otthon megteremtésében. És közben azon töprengek: Miért mutogatnak a politikusaink folyton...
Szeretettel és barátsággal köszöntelek benneteket, az ismerősöket és a számomra most még kevésbé ismerteket. Köszönöm azt a nagy szeretetet és bizalmat, amelyben fogadtatok. Köszönöm Imre atya biztató szavait, amelyek bátorítanak és köteleznek is egyben: „Így...
Már nagyon vártam a találkozást! Ha nem tudtam volna, hogy mindannyiótoknak szüksége van a pihenésre és a kikapcsolódásra, nem is beszélve a rokonaitokkal és barátaitokkal való találkozásra, akkor türelmetlenebb lettem volna! Így azonban türelmesen vártam...
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31) Vannak emberek, akik soha nem...
Ahogyan így visszanézek az első félévi programokra, hát bizony mozgalmas időszak volt. Egyeseknek talán még túl mozgalmas is. Szinte minden vasárnap találkoztunk a templomban. Kezdődött januárban Vízkeresztkor, aztán következett a Gyertyaszentelő, majd a Stuttgarti Csendes...
Amikor nyolc évvel ezelőtt ide jöttem, az egyik esti szentmise után megkérdezte valaki tőlem: „Atya, gyakran beszélsz a közös utazásról. Miért és hova akarsz velünk utazni?” Azt válaszoltam neki: „Szeretném, ha kis közösségünk az emberségesség...
Hála Istennek, újra itthon vagyunk. Megjöttünk a spanyolországi zarándoklatunkról. Hogy milyen benyomással, azt elmondhattad a Frankfurttól Stuttgartig tartó, visszafelé vezető felejthetetlen úton. Szinte mindannyian ugyanazt mondtátok: „…Előbb az emlékeknek le kell ülepedniük…” „…Most azt sem...
Legutóbbi konferenciánk után ismét a gyalogos zónán kellett keresztül mennem a stuttgarti belvárosban. Az egyik épület sarkán gyertyatengerre lettem figyelmes. Valakik valaminek a kapcsán vagy emlékére rengeteg különböző nagyságú gyertyát rakosgattak a földre. Hogy miért,...
Tegnap ismét jöttél „napozni”, ahogyan nevezni szoktad. A munka után nem sietsz haza, hanem jösz a pénteki szentmisére, s előtte elbeszélgetünk. Mikor miről. Ilyenkor lelkedet kiteszed a „napra”, azaz kimondod belőle mindazt, ami hétközben összegyűlt....
Még Németországba való érkezésem idején történt. A frankfurti magyar paptestvérem szokásos húsvéthétfői meglátogatására indultam Königsteinból. Kisvonat vitt be a metropolisba. Mivel szabadnap volt, rengetegen voltunk rajta. Figyelmemet egy nagymama, helyesebben az ölében ülő kisunokája keltette...