A Szent Háromnap liturgiája

A húsvéti Szent Háromnap

A Húsvét az Ószövetségben családi és templomi ünnep volt. Fiatal bárányt áldoztak fel és a kovásztalan kenyér ünnepe is beleszövődött. Az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztek. Jézus ezt a vacsorát használta fel arra, hogy az Újszövetség áldozatát megalapítsa. Apostolaira bízta annak végzését, mely keresztáldozatában nyerte el teljes értelmét.

Nagycsütörtök
Neve és története: már a IV. századtól Coena Domini-nek (az Úr vacsorájának) nevezik ezt a napot az utolsó vacsorára utalva. Később pedig Natale calicis-nek, a kehely születésnapjának hívják. Német eredetű a Gründonnerstag (Dies viridium, zöldcsütörtök) elnevezés. Ennek többféle magyarázata van: így ezen a napon fogyasztott zöld saláták, illetve füvek és zöldfőzelékek, amelyeket a pászkavacsorára emlékezve ettek. De az is lehet, hogy III. Ince pápa (1198-1216) előtt a Hamvazószerdán kivezetett bűnbánók visszafogadásakor használt zöld miseruhára utalnak.
A szentmisében az igeliturgia a szokott rendben történik. A „Dicsőség a magasságban” intonálása után ünnepélyes orgona játék. Az éneket még lehet kísérni, de ettől kezdve a húsvéti vigília ?Dicsőség? énekléséig orgonát nem használunk.
Az esti szentmise keretében lehetőség van a lábmosás szertartására. Nagycsütörtök sajátos szertartása ez. Jézus itt nem szavával, hanem példájával tanít alázatosságra és szeretetre.
A liturgikus lábmosásnál az Egyház Jézus szavait idézi: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”.
Már Szent Ágoston is említi helyenként ezt a szokást, melyet azért hagytak el, nehogy valaki összetévessze a keresztséggel. Ezt a toledói zsinat helytelenítette és előírta, hogy minden püspök és pap mossa meg az Üdvözítő példájára alattvalói lábát. A 12. Római Ordóban csak 12 szerpap lábát mosta meg a pápa, a XV. századtól kezdődően 13 szegényét. Magyarázatát Nagy Szent Gergely pápára visszavezethető legenda tartalmazza, aki 12 szegényt látott mindig vendégül, míg egy nap jutalmul 13. személyként egy angyal, vagy maga az Úr jelent meg.
Ha a lábmosás szertartását is végzik, a homília után az ÉE 809-810. énekét lehet énekelni.
Az Eukarisztia liturgiája és befejező részek: Úrfelmutatáskor a kereplőket használják a ministránsok. Áldoztatás után az oltáron hagyják az Oltáriszentséget. A könyörgés végeztével az Oltáriszentséget átviszik őrzési helyére. Ekkor az ÉE 155. énekét kell énekelni. Onnan visszatérve következik az oltárfosztás. Alatta az ÉE 813. énekét énekeljük.
Az oltárfosztás, és a 21. zsoltárnak az éneklése bevezet minket a vérrel verítékezés misztériumába. Az oltár maga Krisztus. Most díszeitől megfosztva áll. Mintegy az apostoloktól elhagyott, minden emberi vigasztalástól megfosztott Jézus képe. Az oltár díszektől való megfosztását először az első római ordó tartalmazza. Régen az oltárt minden szentmise után lecsupaszították, amint a családban is leszedik étkezés után az asztalt. Később aztán, amikor az oltár már egyre inkább Krisztust jelentette, a leszerelést is ezzel hozták kapcsolatba: Krisztus elhagyatottsága, ruháitól és mindenétől való megfosztottsága jelenik meg a teljesen lemeztelenített oltárban. Összhangban van ezzel a 21. zsoltár: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
A középkorban az oltárokat vízzel kevert borral mosták le, ami a tavaszi takarítás gyakorlatából eredt, de jelképezte a vért és a vizet, amely Krisztus átszúrt oldalából folyt, illetve a balzsamot és Magdolna könnyeit.
Az énekesek is vegyenek részt az éjszakai virrasztáson, szentségimádáson. Ezen az estén olvassuk és elmélkedjük át a Jn 13-17. fejezeteket. Az ÉE 811-812. alkalmas erre az éjszakára.

Nagypéntek
Nagypéntek nem egyszerűen a gyásznak és sírásnak, hanem az Úr keresztáldozatának, a megváltásnak a napja.
Története: A nagypénteki szertartás elemeit már a IV. században élt Etéria zarándoknő is leírja jeruzsálemi útinaplójában. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak az utolsó vacsora termétől a Kálváriáig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a népnek a szent kereszt ereklyéjét. Utána szentírási részleteket olvastak fel és a papság kisebb csoportoknak mondott beszédet. Rómában a VII. századtól kezdve olvasták János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét. A VIII. században a pápa tömjénezővel a kezében haladt a szent kereszt ereklyéje előtt, majd a kereszthódolat után igeliturgia következett. Szentáldozás nem volt, a XIII. századtól a szertartást végző pap áldozott, más nem.
A szertartás kezdetén az oltárhoz való bevonulás teljes csendben történik, ahol a pap leborul az oltárlépcsőre, a többiek letérdelnek. Rövid idő után mindnyájan felállnak. A leborulás (prosztráció) lecsupaszított oltár előtti néma hódolat. Régen minden mise leborulással kezdődött, ma csak Nagypénteken és a papszentelésben van meg ez a kifejező jel. A nagypénteki néma leborulásban benne van a nagy gyász, a legmélyebb imádás, a kegyelem-kérés, az egész földdel való egység.
1. Igeliturgia
Az olvasmányok és a passió eléneklése. Jézus halálának említésekor mindenki letérdel. Az igeliturgia, vagy más néven a hittanulók miséje (a katekumenek ugyanis a szentmisének csak ezen a részén lehettek jelen) ősi volta miatt most is eredeti állapotát őrzi. Nincs introitus, mert csak az V. században vezették be a liturgiába ezt a misetételt.
Ünnepélyes könyörgések
A egyetemes könyörgésekben először az egész Anyaszentegyházért imádkozunk, majd a pápáért, a papságért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért, azokért, akik nem hisznek Krisztusban, akik nem hisznek Istenben, a világi vezetőkért, végül pedig a szenvedőkért könyörgünk. Régen a zsidókért végzett könyörgésnél elmaradt a „Boruljunk térdre!” felszólítás, ugyanis a zsidók térdhajtással csúfolták ki Jézust.
2. Hódolat a szent kereszt előtt
A VIII. század óta része – görög hatásra – a nagypénteki liturgiának a kereszthódolat.
Két akolitus kíséretében behozzák a letakart feszületet. A pap három fokozatban lebontja a lila leplet a keresztről és közben háromszor, egyre magasabban énekli:
Íme, Jézus keresztjének drága áldott fája: ezen függ az egész világ váltságdíja, és üdvünket őáltala nyertük.
Hívek válasza: Jöjjetek, hívek, hódoljunk és buzgó szívből mind imádjuk. (Kis Misekönyv v. ÉE 820-822 tetszés szerint.)
Először a pap hódol a kereszt előtt, majd a ministránsok és a hívek a helyi szokás szerint. A hódolat végeztével a keresztet elhelyezik a két égő gyertya között az erre kijelölt helyen. A kereszthódolat alatt ÉE 819, 823-824, vagy alkalmas népének és kórusművek hangzanak el.
A nagypénteki „csonkamisének” szinte „úrfelmutatása” ez az aktus. Felmutatják az üdvösség fáját, aki feltekint rá, üdvözül. Nagypéntek nem kizárólag a gyász napja. Elszorul a szívünk látva az Embert, akit kegyetlenül megöltek értünk, de tudjuk, hogy a kereszt „királyi zászló”, ahonnan „tündököl” megváltásunk titka. A kereszthódolatnak fontos énekei a Vexilla regis, a Királyi zászló, valamint a Legnemesebb minden fák közt himnusz, melyek pont ezt a titkot éneklik meg.
3. A szentáldozás
Két gyertyavivő ministráns kíséretében az őrzési helyről elhozzák az Oltáriszentséget. A Miatyánk elimádkozásától kezdődik az áldozás. Áldoztatás a szokott módon, majd visszaviszik az Oltáriszentséget őrzési helyére. Mivel ezen a napon mindig az előző napon átváltoztatott Oltáriszentségből áldoztatnak, szokás ezt a szertartást az előre megszentelt adományok miséjének is nevezni.
Sok helyen szokás a szentsír állítása, amely egyben az Oltáriszentség őrzési helye is. Nagypénteken a templomban, vagy a kálvárián keresztutat végeznek a hívek délután 3 óra körül. Ezen a napon hústilalom és szigorú böjt van. A liturgia színe a piros, Jézus kereszthalála miatt.

Nagyszombat
Az Egyház Urunk sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az oltár minden felszerelésétől megfosztva áll. E nap nincs szentmise, és az Eukarisztiát is csak a haldoklóknak osztják ki. A sírban pihenő Krisztus tiszteletére semmiféle szertartás sincs. Régen e nap reggelén hívták össze a katekumeneket (hittanulókat) az utolsó oktatásra és a keresztség előtti szertartásokra (fülek megnyitása, megkenés a katekumenek olajával, ellentmondás a gonosz léleknek és a hitvallás letétele). Ez nem mindenütt volt egyforma.

Húsvét vigíliája
„Valamennyi szent vigília szülőanyja” – állítja erről az éjszakáról Szent Ágoston.
Története: Szent Pál tanítása szerint a keresztény a keresztség által eltemetkezett Krisztus halálában és feltámadása által új éltre támadt (vö. Róm 6,3-5). Nagy Konstantin rendelete után a tömeges megtérések miatt az év legjelentősebb keresztelési éjszakája lett a húsvéti vigília. Később, a felnőtt keresztelések megszűnése miatt csak a keresztvízszentelés őrizte ennek emlékét. Ma ismét előtérbe került a jelentősége és a keresztvízszentelés után sok helyen kiszolgáltatják a keresztség szentségét.
Későbbi eredetű a húsvéti gyertya meggyújtásának szertartása. A keresztények a fényben Krisztust, a ?világ Világosságát? látták. A IV. századtól kezdve nagyméretű gyertyát készítettek, amelynek meggyújtását Krisztusról szóló énekkel kísérték. Ennek számos szövegváltozata ismert. Valószínűleg Szent Ambrustól származik az a húsvéti örömének, amelyet ma is éneklünk.
A XII. századtól vált általánossá az új tűz megáldása és a bevonulási körmenet. A vigília csúcspontja az Eukarisztia ünneplése, mert ebben nyilvánul meg leginkább Urunk húsvéti misztériuma. A húsvéti vigília szertartása az évszázadok folyamán először Nagyszombat délutánjára, majd Nagyszombat reggelére került. XII. Pius pápa 1955-ben helyezte vissza ismét az esti, illetve az éjszakai órákra.
**********
A szertartás kezdetén körmenetben vonulnak a tűz megáldási helyére. A ministránsoknál van a húsvéti gyertya, a szenteltvíz, a tömjénszemek, a füstölő, a tömjén és mindenki kezében gyertya (nem ég).
1. A lucernarium (fényünnepség)
Rövid bevezető és a tűz megáldása. A pap a húsvéti gyertyába berajzolja az A -t és az W -t, majd beleszúrja az öt tömjénszemet. A megáldott tűzről meggyújtja a húsvéti gyertyát.
Bevonulás: a pap kezében tartja a gyertyát, elindul a körmenet és énekli: Krisztus világossága! Ez először az elindulás helyén hangzik fel, másodszor a templom bejáratánál (ekkor meggyújtják a ministránsok és a hívek gyertyáit). A harmadiknál a templom gyertyáit és lámpáit is felgyújtják.
A húsvéti gyertyát az állványára helyezik, majd megtömjénezése után felhangzik a húsvéti örömének. Ezt mindenki állva, kezében gyertyával hallgatja. ?Most kérünk, tehát, Urunk, téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát?. A húsvéti gyertya megáldását a gallikán liturgia vette át keletről. A diakónusok feladata volt a templom kivilágítása, ezért természetes, hogy ők gyujtották meg a húsvéti gyertya lángját és énekelték a dicséretet, az Exsultet díszes énekét. Ma világi hívő is énekelheti, de ki kell hagyni a papi részeket (pontosan jelölve van).
2. Igeliturgia
Kilenc szentírási olvasmány van előírva, hét az Ószövetségből, szentlecke és evangélium. Végig vezetnek minket az üdvösség történetének állomásain. A világ teremtése (1 Móz 1,1-2,2), Ábrahám áldozata (1 Móz 22,1-18), átkelés a Vörös-tengeren (2 Móz 14,15-15,1), jövendölés az új Jeruzsálemről (Iz 54,5-14), az üdvösség mindenkinek ingyenes, kegyelemből kínálja fel Isten (Iz 55,1-11), a bölcsesség forrása (Bar 3,9-15. 31-4,4) és jövendölés az új szívről és új lélekről (Ez 36,16-28) a témái. Ezekből hármat kell felolvasni, a többi tetszés szerint. Minden olvasmány után válaszos zsoltár.
Az utolsó olvasmány után következik a “Dicsőség a magasságban Istennek”. Ekkor újból megszólalnak a csengők, a harangok és az orgona. Ettől kezdve ismét szokás szerint használjuk az orgonát. A szentlecke után a pap énekli a díszes Alleluját. ÉE 835. A díszes Alleluja, vagy 6. tónusban az Olvasmányos könyvben jelzett zsoltárral.
3. A keresztség liturgiája
A pap a ministránsokkal együtt körmentben vonul a keresztvíz szentelés helyére. A keresztelendőket nevükön szólítja, majd a Mindenszentek litániáját állva imádkozzák vagy éneklik. ÉE 836. A keresztvíz-szentelési ima közben a húsvéti gyertyát át kell adni a papnak, aki a vízbe meríti azt.
Ha van keresztelés, a keresztelendők ellene mondanak a sátánnak, megvallják hitüket és részesülnek a keresztség szentségében. A felnőtteket ilyenkor a bérmálás szentségében is részesítik. Ezért a ministránsok tartják a keresztelési kancsót és tálcát az újonnan szentelt keresztvízzel, fehér kendőt a megtörlésre, a keresztelési olajok szelencéjét, a keresztelési ruhát (felnőtt a keresztelés után felvehet fehér színű albát) és a keresztelési gyertyát.
A keresztség végeztével (ha nem volt keresztelés, a keresztvíz-szentelési ima után) mindenki meggyújtja gyertyáját és felállva megújítja keresztségi ígéretét. A végén a pap szenteltvízzel hinti meg a hívek közösségét, és a keresztvizet elviszik őrzési helyére. Ezalatt az ÉE 837. énekét éneklik. A húsvéti időben ebből használunk a keresztelések alkalmával.
4. Az Eukarisztia liturgiája
Ajánlatos, hogy az adományokat, a kenyeret és a bort az újonnan kereszteltek vagy hozzátartozóik vigyék az oltárhoz. Lehetőleg két szín alatt kell kiosztani az Eukarisztiát.
Ha a mise végén körmenet van, a helyi szokások figyelembe vételével kell megszervezni. ÉE 840. Ha körmenetet nem tartanak, az elbocsátáskor kétszeres alleluját énekel a pap vagy a diakónus.
/A liturgika jegyzet alapján/

Ajánlott bejegyzések

Barátságklub – vendégségben Gábornál

2024. november 13

2023. MÁJUS 8 ÉS 14 KÖZÖTT

2023. május 08

 Jóanyámnak

2023. május 04